Az Európai Bizottság által finanszírozott, magyarországi iskolákat és munkahelyeket célzó Befogadó terek elnevezésű program részeként útmutató készült „az iskolai zaklatás megelőzéséről” a pedagógusoknak — ennek középpontjába pedig az LMBTQ fiatalokat helyezték.

A program többek között tartalmazza, hogy az LMBTQ-közösség tagjai számára lehetővé kellene tenni a nemi identitás szerinti mosdó- és öltözőhasználatot, engedélyezni kellene az azonos nemű pár választását az ünnepségeken, valamint a választott nevükön kellene szólítani őket az iskolákban.

Máthé Zsuzsát, a Szent István Intézet igazgatóját kérdeztük, mit gondol arról, hogy a program által javasolt stratégiák valóban a gyermekek érdekeit szolgálják, illetve milyen veszélyekkel járhat, ha a köznevelési intézmény válik a gyermekek támogató közegévé a család helyett.

— Mit gondol, az ilyen és ehhez hasonló intézkedések mennyiben védenék a gyermekek valós érdekeit?

— Semennyire, sőt, épp ellenkezőleg gondolom, az a nyilvánvaló indoktrináció, ami ma a téveszmék rabságában élő, értékvesztett nyugati társadalmakban a gyerekeket éri, nagyon káros és mérhetetlenül veszélyes, ugyanis

azt az illúziót kelti, mintha egy ember tetszőlegesen „kitalálhatná” magát, mintha nem lennének rá érvényesek a természet és a teremtés törvényei.

Érezheti magát például fiúnak, miközben ő lánynak született, a testét tetszőlegesen aktuális érzeteihez szabhatja, sőt, elvárhatja másoktól is, hogy ennek megfelelően szólítsák meg, rögzítsék adatait, fogadják el a jog eszközeivel társadalmi helyét stb. Nonszensz!

hirdetés

Egyáltalán, a gyerekek ilyen durva mértékű szexualizálása, amelynek korunkban szemtanúi vagyunk az „érzékenyítő” lapozós mesekönyvektől a kicsiknek szóló LMBTQ meséken át a számtalan egyéb iskolai és más foglalkozásig, hihetetlen torz világképet mutat és sarokba szorítja a szülőket. A nemiség folytonos fókuszba állítása ab ovo káros, mert azt üzeni, hogy az ember lényege a nemi identitása, szexuális orientációja és szexuális szokásai.

Ez maga a dehumanizálás,

és akkor még nem is szóltunk a pedofíliát normalizálni szándékozó veszedelmesen terjedő vélekedésekről, a gyerekek elleni bűnöket relativizáló vélemények megjelenéséről. Egy  gyermeknek nem a szexualitás különféle extrém variációinak megismertetésére, hanem igazi, jellemet formáló, embert megtartó értékek átadására van szüksége! Ez volna számára a valóban biztonságos tér.

— Van-e arról tudomásunk, hogy LMBTQ diákok napi szinten lennének kitéve iskolai attrocitásoknak?

— Természetesen tudjuk, hogy a gyerekek nem mindig toleránsak, sokszor cikizik egymást, ám ez korántsem korlátozódik ilyen kérdésekre: a duci vagy ügyetlen osztálytársat ugyanúgy bánthatják, mint az extrém okosat vagy azt, aki vallásos és ennek megfelelően viselkedik egy nem hitgyakorló közegben.

Egy jó pedagógusnak minden ilyen helyzetet kezelnie kell, és ehhez nem szükséges minden különbözőségről tanfolyamokat, érzékenyítő tréningeket tartani, különösen nem olyan érzékeny témákról, amelyek a szülők elsődleges nevelési területét jelentik.

— Nem jelent veszélyt a gyermekekre nézve, ha a család elől az iskolák akarják elvenni a támogató közeg szerepét (például iskolán belüli választott névhasználat)?

— De igen! Egy gyermeket nem azért bíz egy szülő az oktatási-nevelési intézményre, hogy ott mondjuk homlokegyenest mást mondjanak neki, mint amely értékrend szerint ő nevelni kívánja gyermekét. Az iskola nem terjeszkedhet túl azon a felhatalmazáson, amellyel odabízzák a szülők a gyerekeket, hogy okosodjon, szelleme-jelleme közösségben formálódjon.

Ezért helyes, hogy van etika oktatás, a különböző felekezeteknek pedig hittan, és hogy ezek közül a szülő saját meggyőződése szerint választhat. A nevelés akkor lehet eredményes, ha a szülők és az iskola nem egymásnak ellentmondó dolgokat tanít a gyerekeknek. Az LMBTQ szervezetek és az általuk erőltetetett, nyugaton sok esetben már kötelezővé tett iskolai programok ezzel szemben arra törekednek, hogy mindenkinek lenyomják a torkán saját nézeteiket.

Pedig erre a szülők nem kérték őket és nem is adtak rá felhatalmazást sem.

Látnunk kell, hogy egy páratlan erejű és nagy befolyású lobbicsoport kívánja a felnövekvő generációkat átnevelni, saját képére formálni. Sajnos, nem eredménytelenül, amit jól mutat, hogy

a fiatal generációk körében egyre inkább divattá vált LMBTQ+…-identitást felvenni.

De ezt a sehova nem vezető trendet szülőként, pedagógusként, felelős felnőttként egyaránt határozottan vissza kell utasítanunk.

A címlapképen Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója. Fotó: Vasárnap.hu/Szennyes Krisztián