A mai evangélium egy sok tekintetben a kételkedő ember megerősítésére szolgáló történet.

A viharos tengeren hánykódó bárkában ott ülnek a tanítványok. Félnek, pedig pár perccel korábban még Jézus közelében voltak, hallották, megcsodálták gyógyításait. Közelében biztonságban érezték magukat! De a vihar előhozta gyengeségüket. Féltek!

Mi, kedves olvasó a hánykódó bárka gyermekei vagyunk, mi is ott vagyunk hívők, hitetlenek, keresők a viharban. Vajon mi hogyan reagálunk a háborgó tengerre? Mi is sikítozunk, kiabálunk egymással? Vagy éppen mi, a legnehezebb helyzetben is Jézus követői tudunk maradni?

hirdetés

Sokszor kerülünk ilyen próbatételekbe, amelyek előhozzák belőlünk emberi gyarlóságainkat. Egy természeti katasztrófa, egy hirtelen haláleset, egy baleset képes arra, hogy kiforduljunk magunkból és felkiálltsunk, “Uram! Ments meg engem!” – hasonlóan Péterhez.

Nem szégyen segítséget kérni, csak tudni kell kitől. A krízisek leküzdéséhez nincs szükség kuruzslókra, hamis prófétákra, drága praktikákra. Fedezzük fel újra a legjobb orvost, Krisztust. Ő most is azt mondja nekünk ínségünkben:” Te kishitű! Miért kételkedel?”

A kinyújtott kezünk megtalálja Krisztus karját és akkor már minden rendben lesz!

Tanuljunk meg újra segítséget kérni, ne féljünk a próbatételektől, bátran vegyük Krisztussal az akadályokat!
Ne legyünk kicsiny hitűek! Bízzunk!