Eucharisztikus csoda történhetett egy hondurasi faluban 

A hondurasi Gracias egyházmegye püspöke, Walter Guillén Soto egy új eucharisztikus csodát ismert el, amely egy évvel ezelőtt történt egy vidéki plébánián, San Juan kisvárosában – írja a Catholic News Agency. 

Gracias egy alig több mint 57 ezer lakosú város, eredeti neve „Gracias a Dios” (Hála Istennek) volt. Innen 35 kilométerre fekszik San Juan települése, ahol a beszámolók szerint az El Espinal-kápolnában megtörtént a csoda.  

2022. június 9-én délután, amikor a helyi katolikusok Úrnapját ünnepelték, amit Hondurasban pünkösd utáni csütörtökön tartanak, José Elmer Benítez Machado, aki bemutatta a szentmisét, mindenki más előtt érkezett a helyszínre. 

A környéken mintegy 60 család él, ők is elszórva a hegyvidéken, és főleg mezőgazdaságból és  állattenyésztésből élnek. Minden csütörtökön laikusok tartottak igeliturgiát, akik az egyházmegye papjai által előre átváltoztatott ostyákat kaptak, amit aztán ki tudtak szolgáltatni a híveknek. Benítezt két évvel ezelőtt nevezték ki a közösséghez, hogy a hívek végre papnál tudjanak áldozni. 

A szentmise helyi idő szerint délután öt órakor kezdődött. Amikor eljött az áldozás ideje, Benítez kinyitotta a tabernálulumot, majd észrevette, hogy a korporálén, amely a cibórium köré volt hajtogatva, véres foltok vannak. 

„Megdöbbentem. Az első reményem az volt: »ez Krisztus vére«” – mondta, és hozzátette, hogy hirtelen nem is tudta, hogy mit tegyen, ezért folytatta az Eucharisztia kiosztását. 

A hirdetések idejében aztán megkérdezte a jelenlévőket, hogy láttak-e a templomban valakit korábban, esetleg tapasztaltak-e vízszivárgást, majd elmondta, hogy mit látott. A hívek megerősítették, hogy sem vízszivárgást, sem senkit nem láttak a környéken, majd megkérték az atyát, hogy mutassa meg nekik, amit látott.  

Másnap Marvin Sotelo atya és Oscar Rodríguez atya, Jézus Szentséges Szívének misszionáriusai elmentek a helyszínre, hogy a saját szemükkel lássák, amiről Benítez korábban beszámolt. Sotelo a korporálét egy hermetikusan lezárt műanyag zacskóba tette, a parókián őrizte, és két nappal később átadta Guillén püspöknek.

Guillén szkeptikus volt, és úgy határozott, hogy nem fog azonnal döntést hozni: „Nem vagyok hajlamos naivan hinni a dolgokban. A logika óvatossá tesz bennünket abban, hogy a dolgokat átvilágítás és elemzés nélkül higgyük el”. 

Három hónappal később a püspök elrendelte, hogy orvosok is vizsgálják meg a vért. Ezután egy másik laborba kellett szállítani, ezért az elemzés csak 2022 októberének végén kezdődött meg. 

Először is kizárták, hogy a foltok hamutól vagy állati vértől származnának, később aztán kiderült, hogy emberi vér, ráadásul AB vércsoportú, Rh+, amely megegyezik azzal, amit a torinói leplen és az lancianói csoda alkalmával találtak. 

Ráadásul ez a vércsoport a Hondurasban ritka, a lakosság kevesebb mint 2,5 százaléka rendelkezik vele. 

A szakértői vizsgálatok azt is kizárták, hogy a vérfoltok mintázata mesterségesen készült volna. 

A vizsgálatot vezető kutató elmondta, hogy meglepődött, ugyanis a ruha „érintkezett levegővel, nedvességgel; feltételezett vizsgálatokat végeztek rajta, és nem száradt meg megfelelően”, és a mai napig „nem mutat romlást vagy gombásodást”.

Gracias püspöke ezután megerősítette, hogy valóban csoda történhetett, és nem vonja kétségbe a vizsgálatokat és a tanúk vallomásait. 

„Úgy gondolom, hogy ez a rendkívüli, látható, kézzelfogható, érzékelhető, ellenőrizhető jele az Úr vérének eme megnyilvánulásának egy kis közösségben, akik mezőgazdaságból élnek, már-már szélsőségesen vidékiesen. Ez sokat elmond ezekben az időben” – mondta.

„Arra gondolok, hogy Isten a szélsőségeket keresi, hogy a józan ész és az igazság egyensúlyára hívjon bennünket. Nekem úgy tűnik, hogy ez egy ilyen jele Istennek, aki ismét megnyilvánul, ahogyan a Szentírásban, az Üdvtörténetben tette, azokon az egyszerű embereken keresztül, akiket Mária dicsér az alázatosságukért”.  

Ami a csoda lehetséges okát illeti, úgy véli, hogy „Isten szereti a marginálisakat, a rejtetteket, az egyszerűeket. Egy ismeretlen faluban, minden társadalmi jelentőség nélkül, távol a városoktól – itt dönt úgy az Úr, hogy megnyilvánul”.

Ráadásul mindez olyan helyen történt, ahol sokáig papok sem voltak, ezért a püspök úgy véli, hogy „ez a laikusok ideje”. 

„A laikusok hite az, ami életben tartotta az egyházat a világ ezen szegleteiben. Számomra és az egyházmegye papsága számára ez egy megtérésre való felhívás volt, hogy felismerjük Isten hívását a laikusok hangjában”.  

Egyelőre mind az egyházmegye papjai, mind a püspök igyekezett óvatosnak lenni. Tájékoztatták a híveket arról, hogy mi az eucharisztikus csoda, de még nem hívták meg őket, hogy megtekintsék a jelenséget. 

A hondurasi apostoli nuncius, Pintér Gábor érsek kérésére összegyűjtötték a tudományos bizonyítékokat és a tanúk közjegyzői eskütételét, és elküldték a Vatikánba további vizsgálatra.

Sotelo atya bízik abban, hogy az eucharisztikus csodával a „közösség növekedni fog az Eucharisztia iránti szeretetben, a szentségimádásban, és növekedni fog a testvériségben”. 

Rodríguez atya hangsúlyozta, hogy „annak bizonyítéka, hogy Jézus velünk van, ennek a csodának a megnyilvánulása, amely Krisztus vére, amely meg akar mosni minket és könnyíteni a terhünket”. 

Az egyház történetében több mint 100 eucharisztikus csodát jegyeztek fel. Ezek közül legalább négy Latin-Amerika országaiban történt. A hondurasi Gracias lenne az ötödik.

A címlapkép forrása: Unsplash