A tervezet Uniós jogerőre emelkedéséhez mindhárom Uniós intézmény, a Tanács, a Bizottság és a Parlament jóváhagyására is szükség van. Éppen ezért, ha a miniszteri szintű fórumon a tagállamok jóváhagynak egy döntést, akkor az hónapokkal később az úgynevezett trilógus elé kerül, ahol mindhárom intézmény képviselői jelen vannak és előkészítik az esetleges változtatásokat, hogy mindegyik fél számára elfogadható javaslat szülessen. A trilógus elé kerülés általában több hónapot vesz igénybe, a migrációs javaslatcsomag esetén azonban a belügyminiszteri döntés után egy hónappal már ezen testület előtt volt a terv. Eleve felvet bizonyos jogállamisági kérdéseket, hogy miért ennyire sietős ez, főleg úgy, hogy két tagállam kifejezetten a javaslat ellen foglalt állást.

Az Európai Parlament ugyanakkor még migránspártibbá tenné az amúgy sem túl szigorú javaslatot.

Az EP egyik módosító indítványa arra vonatkozik, hogy bizonyos esetekben még pénzbüntetéssel se lehessen kiváltani a migránsok befogadását. Ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy Magyarország akkor sem úszná meg a migránsgettók létrehozását, ha ezért tetemes összegeket fizetne. 

A másik parlamenti változtatási javaslat pedig úgy szól, hogy bizonyos esetekben mindenképpen csak a határokon belül lehessen elbírálni a tagállamoknak a menedékkérelmeket. Ez pedig azzal járna, hogy Magyarországnak mindenképpen a területére kellene beengednie azokat a menedékkérőket, akik a kvóta szerint ide kerülnek, számos biztonsági kockázatot vállalva ezzel. Erre kellene felcserélni azt a jelenleg is jól és hatékonyan működő rendszert, amelynek értelmében menedékkérelmek beadására csak Magyarország külképviseletein van lehetőség. 

És hogy miért is beszélünk arról, hogy a brüsszeli terv értelmében migránsgettókat kellene létrehozni Magyarországon? A dokumentum szerint hazánknak 1000 menedékkérőből 16-ot kellene befogadnia, ami elsőre nem is tűnik egy óriási számnak. Ha viszont onnan nézzük, hogy

hirdetés

tavaly az Európai Unióban összesen 1 millió menedékkérelmet adtak be, akkor könnyen kiszámolhatjuk, hogy abból – a javasolt rendszer szerint – 16 ezer jutott volna ránk. Vagyis létre kellett volna hoznunk egy Mezőkövesd, Tapolca, vagy Sátoraljaújhely nagyságú migránsgettót.

Ráadásul ez egy felülről nyitott szám, ami azt jelenti, hogy ha 1,5 millió menedékkérelem érkezik, akkor abból 24 ezer, ha 2 millió, abból 32 ezer jutna ránk. Márpedig ezek sem valóságtól elrugaszkodott számok, tekintve, hogy az elosztásról szóló javaslatot a kibocsátó országokban egyértelműen meghívólevélként értelmezik. És ha abba gondolunk bele, hogy az Afrika belsejében várakozó, 100 millió potenciális gazdasági bevándorlónak csak a 2%-a dönt úgy, hogy ennek hatására útnak indul, máris Európa határaihoz érkezik a példában említett 2 millió menedékkérő.

Éppen ezért kell nagyon határozottan nemet mondanunk erre a javaslatra, mert azzal csak még jobban kinyitjuk Pandora így is félig nyitva lévő szelencéjét. A magyar kormány ugyanakkor nemcsak a javaslat ellen van, hanem példát is mutat, hogy mit kellene csinálni. Megmutatja, hogy a külső határokat igenis meg lehet védeni fizikai értelemben, határkerítéssel. Bebizonyítja azt is, hogy működőképes lehet a jogi határzár, vagyis az, hogy a menedékkérelmeket a külképviseleteken kell beadni.

Ennek eredményeképpen ugyanis összesen 45(!) ilyet adtak be a hazai hatóságokhoz, míg ez a szám Uniós szinten pár ezer híján 1 millió!

És Magyarország példát mutat emberségből és az otthon maradás támogatásából is. A Hungary Helps program keretében a napokban például Csádba jutott el egy 100 ezer eurós kormányzati segítség az ottani menekülttáborok körülményeinek javítására, nemrég pedig Nigerbe vitt segítséget a programért felelős Azbej Tristan. Mert Magyarország felismerte, hogy a Száhel-övezet stabilitása és támogatása nélkül Európának esélye sincs a migráció elleni küzdelemben. Hazánk tehát példát, alternatívát, működőképes jó gyakorlatokat mutat a működésképtelen és ideologikus kvótatervekkel szemben. Már csak el kell kezdeni követni a magyar példát!