Eggyel több világháborút vesztettünk, mint ahogy eddig tudtuk

„Számomra is megdöbbentő volt megtapasztalni azt, hogy amit mi például csak az egri vár ostromának tartunk, amögött valójában egy világháború zajlott. Amikor a törökök Egert ostromolták, akkor a spanyolok a Mediterraneumban, a portugálok pedig az Indiai-óceánnál harcoltak az oszmánokkal. Sokáig nem ismerték fel, de ez ugyanaz a háború, amit a Magyar Királyság területén vívtak” – B. Szabó Jánossal, a Budapesti Történeti Múzeum történészével beszélgettünk a 16. századi várháborúk nemzetközi összefüggéseiről.

– Nemrégiben Kanász Viktorral beszélgettünk az 1552-es év hadjáratairól, amelynek nemzetközi háttere sorsdöntő volt a Magyar Királyság számára. Hogyan látja ezt a sorsfordító hadi évet?

– Szeretünk a győzelmekre emlékezni, az egri vár történetét mindenki ismeri, mert azt Gárdonyi Géza megírta, illetve film is készült belőle, de jogosan merül fel a kérdés, hogy mi a helyzet a többi várral? Hogy történhetett meg az, hogy az oszmán hadak – Eger kivételével – ebben a hadi évben óriási területeket foglaltak el hazánkból. Mindaz, ami az egri vár ostromán kívül zajlott ebben a háborúban, az a nagyközönség számára – kiváltképpen a nemzetközi összefüggések, amelyek sorsdöntőek voltak a Magyar Királyság életében – teljességgel ismeretlenek.

– Miért alakult ez így?

– Ennek számos magyarázata van, én a történelemtudomány oldaláról igyekszem ezt megválaszolni. Az 1960-as 1970-es években hiába voltak jelentős török-kori kutatások, a hazai tudomány politikai meghatározottsága nem tette lehetővé azt, hogy nemzetközi szintű dimenziókat mutassanak be a kutatók. 1918 előtt az Osztrák-Magyar Monarchia történészei még nem úgy dolgoztak, hogy a Habsburgokat pusztán ellenséges kizsákmányolónak, a magyarok sorsrontó dinasztiájának tüntessék fel.

Ha a török-magyar háborúkkal foglalkozó történészek később is szélesebb nézőpontból vizsgálták volna meg az eseményeket, akkor észrevehették volna azt, hogy a 16. század derekán egy valóságos világháború kezdődött meg.

– Egy világháború?

– Igen, az Oszmán Birodalom akkor egy három kontinensre kiterjedő világbirodalom volt. Vele szemben pedig az a Magyar Királyság állt, akinek a feje Habsburg Ferdinánd király volt. Mögötte a Habsburgok egész Európára kiterjedő politikai és gazdasági kapcsolatrendszere sorakozott fel. Gondoljunk csak bele, bátyja V. Károly uralma – a gyarmatbirodalmak révén – ugyancsak több kontinensre kiterjedt. Számomra is megdöbbentő volt azt tapasztalni, hogy amit mi például „csak” az egri vár ostromának tartunk, amögött valójában egy világháború zajlott. Azaz, minden mindennel összefüggött: amikor a törökök Egert ostromolták, abban az évben a Perzsa-öbölben Hormuz-szigetét is megtámadták, ahol egy portugál erődítmény áll. A spanyolok a Mediterraneumban, a portugálok pedig az Indiai-óceánon ugyancsak az oszmánok ellenségei voltak.

Sokáig nem ismerték fel, de ez ugyanaz a háború, amit a Magyar Királyság területén vívtak.

– Emiatt a szétszórtság miatt nem jutottak keresztény felmentő csapatok Magyarországra?

– Több okból is zűrzavaros állapotok voltak egész Európában. A magyar király serege azért nem érkezett meg Eger alá, mert nem sokkal korábban a palásti csatában a budai pasa ezt a sereget megsemmisítette. Ferdinánd király nehéz helyzetbe került, mert innentől kezdve nem volt több mozgatható katonája Magyarországon, nyugatról pedig már nem tudott segítséget kérni, mivel a német-római birodalomban épp belháború vette kezdetét. A protestáns német fejedelmek összefogtak a francia királlyal és föllázadtak Ferdinánd testvére, V. Károly császár ellen. A bajt csak tetézte, hogy már az 1530-as években francia-török szövetség jött létre, amely kifejezetten hátrányos volt a Magyar Királyság számára. Ferdinánd ugyanis ilyen helyzetben nem számíthatott testvérétől anyagi és katonai támogatásra, sőt még erőket kellett átcsoportosítani nyugatra, így a magyarországi frontvonalról eltűntek a katonák, a hadianyag és a pénz.

Ennek pedig következménye, hogy 1552-ben gyorsan összeomlott az új végvárrendszer.

– Az imént úgy fogalmazott, hogy ez egy kora újkori világháború. Az európai viszonyok felforgatásában és a Magyar Királyság további szétszakadásában akkor a francia politika a felelős?

– Ez egy nagyon sarkos kijelentés, de azt látni kell, hogy az oszmánok pontosan ismerték az európai viszonyokat. A törökök leveleket küldtek a birodalmi választófejedelmeknek, amelyben a francia szövetségre hivatkozva közölték, hogy nekik csak a Habsburgokkal és a Magyar Királysággal van háborújuk, őket nem akarják bántani. Arra buzdították őket, hogy ne jöjjenek segíteni a Habsburgoknak és ne adjanak pénzt és katonát a törökellenes magyarországi háborúra. Azaz a törökök – francia segítséggel – tudatosan igyekeztek leválasztani a Habsburg-birodalom szövetségeseit, meggyengíteni őket.

Ennek a szalámitaktikának az eredménye az lett, hogy Magyarország megvédéséhez jelentősen megfogyatkoztak az erőforrások. 

– Franciaország ezzel elárulta a keresztény Európát. Más népeket is veszélyeztetett?

– Igen, II. Henrik francia király úgy gondolta, hogy revansot vesz a Habsburgokon – elsősorban V. Károlyon – az előző vesztes háborúkért. Kevesen tudják, hogy a francia és az oszmán flotta a Földközi-tengeren 1552-ben és 1553-ban közös támadásokat hajtott végre.

Itáliát fenyegették és bizony nem sokon múlt, hogy nem történt ott nagyobb baj.

Illetve a szárazföldön egy francia hadsereg bevonult Itáliába és ott elkezdte a Habsburgok állásait szétverni, a Habsburg-ellenes itáliai erőket támogatni. Egy másik francia hadsereg pedig német területeket szállt meg. Ekkor szerezte meg az első területeit a Német-Római Birodalom nyugati részén, amelynek a későbbi évszázadok konfliktusainak fő forrásává is vált.

– A nemzetközi háttér ismeretében újra kell fogalmazni a Habsburgok hazai politikáját.

– Ferdinánd király amit csak lehetett, mindent megtett azért, hogy az országot egyesítse és a törököket visszaszorítsa. 1537-ben 25–30 ezer fős hadsereggel vonult Eszék alá, de nem volt szerencséje: a hadjáratban a sereg nagy része elpusztult. 1541-ben pedig a Szapolyai-párti uraktól próbálta meg visszafoglalni Budát. Ez megint egy Mohács nagyságú katasztrófával végződött, mivel Ferdinánd egy hasonló méretű hadsereget veszített el a Gellért-hegynél.

Azaz Mohács után, Eszék és Buda alatt – meglehetősen szerencsétlenül – 30–30 ezer fős keresztény sereg pusztult el.

A későbbi években is óriási erőfeszítéseket tett az ország újraegyesítésére: megegyezett Fráter Györggyel, Castadot beküldte Erdélybe, megszállták a Tiszántúli várakat, elkezdte megépíteni a hatalmas szolnoki várat. Azaz Ferdinánd sokat tett, hogy az országot megvédje, azonban vesztére amikor a döntő török támadás ideje elérkezett, akkor a birodalom a bénultság állapotába került. A többit pedig már ismerjük: 1552-ben Egeren kívül a török hadak mindent bevettek és jelentős mértékben bővítették a területeiket a Magyar Királyság földjén.

Tóth Gábor

A címlapkép forrása: Pixabay.com.