Molnár Miklós atya: Érett hit II.
Először Maslow összegyűjtött szempontjaival szeretnék kezdeni. Ő történelmi példákat elemezve gyűjti össze azokat a kategóriákat, amelyek az érett személyiségű embereket jellemzik. A hittel kapcsolatos megfontolások nagyrészét én füzöm hozzá az egyes pontokhoz. Azt jó előzetesben leszögezni, hogy a legtöbb témával foglalkozó kutató egyfajta egységről ír, rendről, ami a külső és a belső világot és azok kapcsolatát jellemzi a fejlett egyéniségeknél.
Az első szempont, hogy a valóságot hatékonyan érzékeli. Nem csak a világot maga körül, hanem a másik embert is, valamint az eseményeket. Sok személy, aki a fejlődésben valahol elakadt, gyakran a saját fantáziájához igazítja a világot. Maslow szerint az érett személyiség képes arra, hogy a valóságot hatékonyan és reálisan érzékelje, annak árnyalt sokrétűségében. Ez, természetesen nem azt jelenti, hogy nem lehet átverni, de azt igen, hogy nem igyekszik leegyszerűsíteni mindazt, amit tapasztal. Ma gyakran találkozunk azzal, hogy ezt a komplexitást nem akarjuk tudomásul venni, sem a hétköznapi realitásokban, sem a hitünket érintően. A mesékből ismert fekete-fehér képpel éljük az életünket: van a jó, aki velünk van, és van a rossz, aki ellenünk. Nincsenek érvek, ellenérvek, nincsenek komplexitások. Az érett személyiség el tudja fogadni a hit összetettségét is. Nem egy jótündér az Isten, Aki bármikor egy suhintással mindent megnemtörténtté tehet. Csak visszautalok, hogy a megváltás szükségszerűsége is ezért van, hiszen az Isten nem hasonulhat meg önmagával az igazságot eltagadva. Vagy az irgalom kérdésének azon aspektusát is ideérthetjük, hogy nem elég az Isten szándéka, hogy nekünk meg akar irgalmazni, mert ahhoz nekünk is bele kell tennünk magunkat, hogy a megváltás ránk is kiáradjon.
A második pont, hogy az érett személy képes elfogadni önmagát, a környezetét, vagy épp a másik embert a véleményével együtt. Az éretlen mindig meg akarja győzni a másikat, ő akarja formálni a gondolkodását mindenkinek. A világot a saját ízlése szerint igazítaná. A liberalizmuson felvirágzott nihilizmus, melynek elszenvedői vagyunk manapság, éppen ezt az éretlen megközelítést gyakorolja: kitalálja milyennek szeretné a valóságot és igyekszik nem törődni vele, amikor az az arcába vágja, hogy nem hajlandó formálódni. Ezért gyakran mennek a falnak az így gondolkodók, és olyanok, mint azok az állatok, amelyek a tükörképükön felháborodva rohannak újra és újra neki a képmásuknak. Kivetítik a másikra, amit éppen ők követnek el. Az érett személy képes elfogadni a saját korlátait, a saját lehetőségeit, képes elviselni a más véleményeket, meghajolni a természeti, vagy éppen az isteni törvények előtt. Ha az alázat hiányzik a másikból, gyanús lehet, hogy még nem egészen érett a személyisége.
A harmadik a spontaneitás. Az élet élvezetét teszi lehetővé és képessé teszi az alkotásra, a művészi cselekvésre. Az éretlen személy makacsul ragaszkodik a biztonságot adó megszokásokhoz, keretekhez. Nincs benne szabadság, mert fél. Akár a párkapcsolatokban, amikor fél távolságot felvenni a másiktól, mert azt hiszi, akkor elveszíti őt, ha nem gyakorol felette kontrollt. Vagy az Istennel való kapcsolatában masszívan követi a megszokott mintákat, és egy pillanatra sem mer eltérni tőlük, mert azzal nyugtatja magát, hogy így a kezében van valamiféle irányítás. Az érett hit, mint minden szeretetkapcsolat, tele van spontaneitással. Apró, vagy nagy jelekkel, amelyekkel kifejezzük Isten felé az érzéseinket. Nem csak a merev kategóriákban merünk Istenhez közelíteni, hanem az adott helyzethez igazodva keressük a kapcsolatot. A másik ember helyzetére is rá merünk hangolódni és ki merünk mondani, vagy fejezni olyan dolgokat, amelyek lehet, hogy a külső szemlélőben félreértésre adhatnak okot. Eszembe jut Ferenc pápa gesztusa, amikor hirtelen a pátriárkának átadta Szent Péter apostol csontjait, vagy megcsókolta a másik püspöki jelvényét! Érett hit, amelyik az adott pillanatban el tudja dönteni, hogy mi a fontosabb, a személlyel való kapcsolat, vagy egy megszokás.
A következő a feladatközpontúság. Az érett személy képes a kitartásra. Nem hátrál meg minden nehézségtől. A helyesnek tartott feladatot minden erejével igyekszik elvégezni. Persze, tudja, hogy van mindennek határa, vagyis, hogy olykor el kell engedni feladatokat! De mégis kitartó a küzdelemben. Ma papként sokszor találkozunk azzal a nehézséggel, amikor segítőket keresünk, hogy az első nehézség alkalmával feladják a küzdelmet egy célért, vagy akár a hitüket. Gyakran nem tudnak kitartani a feladat mellett, vagy elköteleződni egy szolgálatban az emberek. Az érett hit képes felelősséggel hordozni és munkálkodni Isten országának építésén.
Az ötödik az egészséges távolság megtartása. Az éretlen személynél a magánélet és a munka összefolyik. Ez sok papot is érint, de civileket is. Egy érett személy képes kiállni a magánszférájáért, de persze, ha azt látja helyesnek, tudja elengedni is ezt a határt. Valamint, nem csak az élettere szempontjából tartja fontosnak a határokat, hanem a másik emberrel szemben is. A kapcsolataiba nem a birtoklás vágyával lép be. Sem a barátságaiba, sem a párkapcsolatába, de még az istenkapcsolatába sem. Képes távolságot tartani, mert tudja, hogy a másiknak is szüksége van a szabadságára, amit ez a távolság biztosít. Vannak olyanok, akik szinte függőivé válnak a templomnak, vagy egy papnak. Képtelenek egészséges mértéket kialakítani velük szemben. Emlékszem több olyan testvérre, akik mindenáron kiakarták zsákmányolni a papjukat. Egy pillanatra nem fordult meg a fejükben, hogy alkalmatlan pillanatban csengetnek be, vagy már nem érdekli a másikat, amit mondanak. Csak mondják, mondják, minden erőt kiszívva a másikból.
A következő pont részben ezzel összefüggésben, a függetlenség. Az éretlen személy a környezetétől, a nevelkedési kultúrájától teljesen függő marad. Csak azon a síkon képes gesztusokat kimutatni, megélni, amiben felnőtt. Az érett személyt egy fajta függetlenség jellemzi, mely képessé teszi, hogy másként is megértesse magát, vagy, hogy a másként kommunikáló személy üzenetét is értelmezni tudja. Van a mi Egyházunkban is több fajta kultúra. Vannak táncoló afrikaiak, akik az istentiszteletük közben ezzel fejezik ki jelenlétüket. Emlékszem, milyen felháborodást keltett pár éve, amikor egy indiai atya a jezsuitáknál a maga kultúrájával mutatott be egy liturgikus táncot! Az érett személy nem akad fenn a felszínen, és nem egysíkú, ahogy ő szocializálódott. Van egy belső szabadsága a másik kifejezésmódjaira.
A hetedik, a befogadás frissessége. Nem csak a kultúrát tekintve van erre szükség, hanem arra is, hogy az új tapasztalatokat tudja integrálni. Az Istennel való kapcsolatunk sokszor szépen indul, tele könnyed és érzelmileg erős élményekkel. Még tejjel táplálnak minket (vö.: 1Kor 3,2), hogy biztonságosan növekedjünk. De eljön az az idő, amikor már árnyaltabban élem meg a hitemet. Az Istennel való kapcsolatunk tanít minket. Az érett személy ez ellen nem ágál, nem akarja elfojtani ezt, hanem megéli és befogadja. Hagyja, hogy változtasson rajta és a világról, Istenről alkotott képén.
Még egyszer ennyi pontot hoz Maslow, ezért, hogy olvasható mennyiség legyen, itt most elvágom a felsorolást, de jövő héten innen fogom folytatni!
A címlapkép forrása: Pixabay
