Kaszab Zoltán: Csak Macronban bízhatunk?
Nem gondoltam, hogy valaha is le fogom írni ezt, de úgy tűnik, hogy Európa nagyhatalmai közül egyedül a Franciaországot vezető Emmanuel Macron érti és érzi, hogy mi Európa valódi érdeke. Pedig a liberális politikus ideológiailag nem is állhatna távolabb attól, amit a magyar kormány képvisel. A mostani válságos, nehéz és sorsdöntő időkben ugyanakkor ez másodlagos.
Nemrég ért véget Emmanuel Macron francia elnök háromnapos kínai látogatása. Az államfőt kiemelt tisztelettel és mondhatni szeretettel fogadták Pekingben, hiszen járt neki minden, ami egy magas rangú politikusnak járhat: vörös szőnyeg, katonai tiszteletadás és – még a diplomáciában is ritkának számító – 6 óra négyszemközti tárgyalás Hszi-Csin-Ping kínai elnökkel. Macron fogadtatása különösen annak fényében értékelődik fel, ahogyan az ugyanekkor Kínába érkező Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét várták.
Von der Leyen kénytelen volt a turistáknak kijelölt tereken keresztül elhagyni a pekingi repülőteret, vörös szőnyeg sem járt neki és sokkal hűvösebb volt a fogadtatása, mint a francia elnöknek.
Persze mindez nem véletlen, hiszen ha megnézzük a nyilatkozatokat, Macron tárgyalni utazott Kínába, von der Leyen pedig „keménykedni”, vagy ha még kevésbé akarok PC lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy azért, hogy az amerikai álláspontot harsogja a kínai fülekbe. Nem véletlen, hogy ennek megfelelően kezelték, és a kínai médiában sorra jelentek meg a tudósítások arról, hogy a Bizottság elnöke valójában Wasington álláspontját ismertetni utazik a kínai fővárosba. És valóban: von der Leyen nem is beszélt másról, mint Ukrajnáról és Tajvanról, az általa elmondottakat pedig ünnepelte a nyugat-európai sajtó. Nem úgy Macron elnök útját és eredményeit, amelyről a Politico egy kifejezetten hűvös és mértéktartó, már-már kritikus írásban számolt be. Ebből pedig sejthető, hogy
Macron kihúzta a gyufát a nyugat-európai és amerikai mainstreamnél.
És valóban: nem elég, hogy a francia elnök von der Leyennél megértőbben viszonyult az Ukrajnával és Tajvannal kapcsolatos kínai állásponthoz, úgy tűnik, hogy Európa valódi érdekét is felismerte. Olyanokat mondott, hogy Európának nem szabad Amerika vazallusává válnia, vagy hogy ki kell maradni az olyan konfliktusokból, mint amilyen az USA és Kína között Tajvan ügyében meglévő feszültség. Macron tehát nemcsak, hogy felismerte, hanem egyértelművé is tette az európai érdeket: kereskedni mindenkivel, akivel csak lehet és nem ideológiai alapon elköteleződni egyik, vagy másik tömb mellett. Véleménye szerint Európa csak így válhat igazi entitássá, így őrizheti meg gazdasági és politikai szuverenitását.
Persze azok számára, akiknek egyetlen feladata Európában az amerikai érdek feltétel nélküli érvényesítése, vörös posztót jelentenek Macron szavai. A francia elnök így sem Brüsszelből, sem Berlinből nem várhat támogatást, hiszen előbbi már rég elveszett, von der Leyen ténykedése pedig már csak a koronát tette fel rá. Németország pedig a Zöldek révén szintén az amerikai érdekek fogságában vergődik még akkor is, ha Olaf Scholz kancellár valószínűleg tudja, hogy nem az az európai és a német érdek, amelyet képviselnie kell. A koalíciós szorítás ugyanakkor őt is kényszerpályára helyezi.
A kérdés tehát az, hogy Macronnak Brüsszel és Berlin nélkül is lesz-e elég ereje ahhoz, hogy érvényesítse az európai érdeket?
Ebben lehet szövetségese a nemzetközi porondon kifejezetten erős szereplőnek számító Orbán Viktor, aki a kontinens stratégiai helyzetét hasonlóan látja, mint a francia vezető. Nem véletlen, hogy nemrég Macron munkavacsorán fogadta a magyar miniszterelnököt. Hiszen most olyan időket élünk, amikor az ideológiai különbségek elmosódnak. Ebben a bizonytalan helyzetben, amikor a hosszú távú jövő, a fennmaradás és a szuverenitás a tét, minden más különbség könnyebben háttérbe szorul. Macron pedig az európai szuverenistákban találhat fontos szövetségesre, akik ráadásul egyre erősödnek is a kontinensen. Orbán, Morawiecki és Meloni mögé nemsokára felzárkózhatnak a finnek, akár a svédek, a bolgárok és ki tudja, hány európai ország még. Idővel pedig a szuverenitás kérdésében meglévő egység fontosabbá kell, hogy váljon annál, hogy ki hogyan áll az orosz-ukrán háborúhoz, ami sajnos komoly töréseket hozott a formálódó szuverenista szövetségben. Persze Macron és a szuverenisták sok ponton másképp képzelik el Európa és az EU jövőjét. Ahhoz azonban, hogy erről a jövőről egyáltalán az európai fővárosokban lehessen gondolkodni, vitatkozni és ne Washingtonból mondják meg, hogy mi legyen, először közösen kell kivívni és megtartani az európai szuverenitást. Macron pedig ezt felismerte. És nincs egyedül.
A címlapképen Emmanuel Macron francia elnök látható. Forrás: MTI/EPA/Olivier Hoslet
