Németország egyre kevésbé „bezzeg ország”
Mi, magyarok sokáig Németországra, mint „bezzeg országra” tekintettünk. Minden okunk megvolt arra, hogy példaként, mintaként kezeljük Németországot, ugyanakkor az a pozitív nimbusz, amely Németországot körüllengte, az – meglátásom szerint – már elveszett. Bauer Bencével a Magyar-Német Intézet igazgatójával beszélgettünk Németországról.
– Hogyan látja, mennyire valós az az álláspont, miszerint az orosz-ukrán háború növeli Németország kiszolgáltatottságát az Amerikai Egyesült Államok politikai és gazdasági céljainak?
– Személy szerint én nem látok semmilyen amerikai-német szembeállást, hiszen két szövetséges országról beszélünk. A háború velejárója, hogy számos dolgot, amely korábban jól működött, át kell értékelni. A Vasarnap.hu-nak is többször beszámoltam arról, hogy Németország energetikája alapjaiban változott meg. A relatíve olcsó orosz fosszilis energiahordozók korának vége. Németországnak más megoldások után kell néznie, amelyek drágábbak, mindezek pedig rontják iparának versenyképességét.
– Az Ukránoknak adott fegyveres segítségnyújtás mértéke már veszélyeztetheti Németország védelmét is, hiszen számos eszközből, lőszerből nincs elég.
– Ez valóban így van, nem csak Németországban, hanem más európai országok esetében is. Ugyanakkor azt látni kell, hogy Európa katonai kiszolgáltatottságát saját maga okozta azzal, hogy évtizedekig nem foglalkozott a hadiipar saját céljainak megfelelő fejlesztésével, a védelmi kapacitások növelésével. A NATO-szerződésben vállalt évi GDP 2 százalékos célját nem tartották be az európai országok. Németország sem. Sokáig úgy gondolkodtak a német politikusok is, hogy háborúra nem kell számítani a kontinensen, mivel a NATO elégséges elrettentő erővel rendelkezik. Európa túlságosan is hagyatkozott arra, hogy majd az Amerikai Egyesült Államok megvédi tagállamait. Mindezeket a távoli lehetőségeket a háború pillanatok alatt megváltoztatta, erre pedig meg kell találni a szükséges európai válaszokat.
– Egyelőre úgy tűnik, mintha a válaszok terén az Európai Unió lemaradt volna.
– Valóban így van, európai stratégiai szövetség keretében kellett volna kialakítani egy európai álláspontot az orosz-ukrán háborúra. Ehhez erős európai vezetés kellett volna, akár egy német-francia tandemmel, ahogy az történt 2014-ben, amikor az ukrán-orosz konfliktust még sikerült lokalizálni és csillapítani a kedélyeket. Ez 2022-ben azonban nem sikerült, amelynek következtében több, mint egy éve háború van Európában. Látható, hogy a „háborúpárti” közvélemény és politika számos országban jelentős, innen nehéz lesz kikecmeregni.
– Az Amerikai Egyesült Államok szerepe mi lenne ebben az útkeresésben?
– Európának magának kéne megtalálni azt az utat, amelyet járni kíván. Látni kell, hogy erős európai álláspont nélkül nehezebb lesz megoldásokat találni. Be kell látni azt is, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak az érdeke és a szerepe más, mint Európáé. Nyilvánvaló, ők távolabbról tudják szemlélni az eseményeket, számukra nincsenek közvetlen negatív hatásai ennek a háborúnak. Sem a gazdaság, sem pedig a politika terén nem jelent számukra kockázatot. Nem így nálunk. Az európai politikának mindezen ismeretében kellene saját érdeküket megfogalmazni és azt képviselni. Ha Európa nem így tesz, akkor csak az események után kulloghat. Személy szerint bizakodó vagyok, úgy vélem, hogy el fog érkezni az az idő, hogy az európaiak saját maguk definiálni fogják azokat az európai érdekeket és értékeket, amelyre a jövő alapjai épülhetnek.
– Legutóbb arról beszélgettünk, hogy Németországot egyre több válság éri. Mennyiben változott meg az ország megítélése a háború okozta nehézségek hatására?
– Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy mi, magyarok sokáig Németországra, mint „bezzeg országra” tekintettünk. Minden okunk meg volt arra, hogy példaként, mintaként kezeljük Németországot, ahol minden mindig jól működik. A németek hosszú évtizedek óta racionális alapon, megbízhatóan, stabilan döntöttek, jól gazdálkodtak, mintaértékű gazdaságot építettek fel.
Sok területen még mindig jelen van ez, a német gazdaság még erős, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy az a pozitív nimbusz, amely Németországot körüllengte, az – meglátásom szerint – már elveszett. 
– Miért?
– Ma már nem lehet azt mondani, hogy a német politika és közélet minden tekintetben jól működik. Nagyon sok külső kihívással kerültek szembe, amely belső válságok sorozatává alakult. Gondolhatunk itt a 2015 óta folyamatosan jelenlévő migránsválságra, az energiaválságra, vagy éppen most az ukrajnai menekültek ellátására, amely óriási nehézségek elé állítja Németországot és annak ellátórendszerét.
Egyre többen tartják tarthatatlannak Németország migrációs politikáját
Mindezt súlyosbítja az a tény, hogy még a koronavírus-járvány hatásaként – a home office lét megmaradásával – lelassult a döntéshozatal, ennek hatására számos szempontból nehézkesebb lett az élet, kiváltképpen az olyan kiélezett élethelyzetekben, amelyeket manapság megtapasztalhatunk. Talán nem elhanyagolható a jólétből fakadó elkényelmesedés sem. Kevesebb a dinamizmus a döntéshozatalban és az egész alatta lévő struktúrában.
– A romló eredmények vezethetnek a politikai szélsőségek kialakulásához?
– Ezt nem lehet kizárni. Meglátásom szerint hogyha a német politika nem talál válaszokat ezekre a válságokra, akkor az oda is vezethet, hogy a szélsőséges politikai mozgalmak társadalmilag megerősödnek. Sokan nem támogatják a jelenlegi német kormány Ukrajna-politikáját, ugyanakkor nincs olyan politikai mozgalom, amely ezt érthetően megfogalmazhatná. Azaz van itt egy bizonyos űr, amelyet előbb-utóbb valamilyen módon be fognak tölteni. Minden bizonnyal valamelyik szélsőséges párt programjába kerül majd bele. Németország mindezek ellenére is erős ország maradt. Csak drukkolni tudunk, hogy minél előbb és minél jobban kijöjjön az őt ért gazdasági és társadalmi válságokból. Ez mindenki érdeke, így Magyarországé is.
Tóth Gábor
Címlapkép: Tóth Gábor/Vasarnap.hu
