Ungváry Zsolt: Az élet értéke
Egy baleset, háború, természeti katasztrófa rádöbbent az élet értékére és múlandóságára; ebben ugyanis mindenki érintett.
A törökországi földrengésnek a pillanatnyi – sajnos egyre növekvő számokat mutató – információk szerint negyvenegyezer halottja van. Az egyik magyar mentőcsapat önfeláldozó, bátor tagjai, akik azonnal a helyszínre siettek, tizenhét túlélőt hoztak ki a romok alól. Aki csak statisztikákkal bíbelődik, azt mondhatja, hát nem mindegy, hogy negyvenegyezer-tizenhét áldozat van-e? És persze rögtön rávágjuk, hogy annak a tizenhétnek nagyon nem.
A pásztor is elindul a századik bárány keresésére, pedig százalékosan elhanyagolható a veszteség.
Azokban az országokban, ahonnan mentőexpedíciókat küldenek egy-két túlélő reménybeli kimentésére, eközben steril körülmények között, jól felszerelt modern műtőkben szakmányban kaparnak el sok-sok ezer gyereket. Ugyanők több órás, drága és bonyolult operációkkal gyógyítanak meg fejlődési rendellenességgel születetteket. Tízezerszámra gyilkolunk le egészséges magzatokat, ezzel párhuzamosan beteg gyerekek felépülésére milliókat gyűjtünk. Miközben az európai jogrend szerint mindenkinek kötelessége segítséget nyújtani a bajban lévőnek, addig fegyvereket és lőszereket szállítanak Ukrajnába, azzal a határozott céllal, hogy azokkal életeket oltsanak ki.
Az élet egyszeri ajándék; kinek pár perc, kinek száz év jut. Igazságtalannak tűnik, az örökkévalóság szempontjából azonban mindegy.
Régen úgy vélték, a hosszú élet egyfajta jutalom a jóságért, keresztény szemmel azonban lényegtelen; a földi élet mindenképpen múlandó, az üdvösségben értelmetlenné válik, hogy húsz vagy hatvan esztendőt töltöttünk itt.
Mindenkinek a saját sorsával kell elszámolnia. A bibliai Jób elveszíti gyermekeit, de Istenbe vetett bizalma ettől sem inog meg. A példázat ezt a hűséget állítja a középpontba, így a meghaló leszármazottak csak illusztrációi, mellékszereplői Jób históriájának. De kell, hogy legyen mindannyiuknak – a Szentírásban meg nem örökített – saját sorsa és végzete, mert senki sem lehet mellékszereplő az Élet nagy játékában.
A saját történetének mindenki a főhőse.
Egymásból elsősorban annyit látunk, amennyire a mi életünkre hatást gyakorol. Közben neki is megvan a maga útja és sorsa, amiben pedig mi vagyunk az eszközök vagy mellékszereplők.
A negyvenezer halottnak ugyanúgy megvan a maga sztorija, ahogy a tizenhét megmentettnek is, akik majd egyszer szintén lezárják földi útjukat. Erről kívülállóként nincs jogunk dönteni, pusztán annyit tehetünk, hogy segítünk, amennyit tudunk.
Minden más a Teremtőre tartozik, végtére is ez egy olyan játék, amelynek ő hozza a szabályait, s csak ő tudja, mikor lesz vége.
A címlapképen fénykép látható egy összedőlt lakóépület falán a dél-törökországi Kahramanmaras nagyvárosban 2023. február 10-én. Forrás: MTI/EPA/Sedat Suna
