Veres András: Az egyházi iskolák pótolhatatlan értékű nevelői munkát végeznek

Az egyházi iskolák pótolhatatlan nevelői munkát végeznek Magyarországon, nélkülük a nemzeti, az európai kultúra és a katolikus egyház is szegényebb lenne – jelentette ki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke Budapesten.

Veres András a katolikus iskolák vezetőinek szervezett konferencián arról beszélt: az egyház természetéből fakadó erkölcsi kötelessége részt venni a kultúra gazdagításában és továbbadásában, és e kötelességének mindig eleget is tett.

Kiemelte:

ahogy annak idején az őt tanító szerzetesek tették, ma is arra van szükség a katolikus iskolákban, hogy formálják a diákok keresztény világlátását, meghagyva közben egyéni szabadságukat a keresztény világnézet melletti döntésben.

Meglátása szerint ugyanakkor éppen ezen a ponton érhető tetten a mai egyházi iskolák egyik gyengesége is. Az egyházi iskolában tanító tanárok nem mindig képes ennek a módszernek a gyakorlására, ehhez még időre van szükség.

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek rámutatott, az egyház mint fenntartó sajátos küldetése „lelket adni a teljes oktatói és nevelői tevékenységnek”.

Azt is hangsúlyozta, az egyház, amikor iskolákat működtet, nem csupán az oktatáshoz való jogát gyakorolja, hanem a vallásszabadság alapvető jogát is. A nevelés joga és kötelessége elsősorban a családé, de a család rászorul az egyház vagy az állam segítségére is.

Felidézte, a Szentszék és Magyarország közötti, 1997-ben aláírt egyezményben világosan megfogalmazták, hogy az egyházi iskolák ugyanolyan állami támogatásra jogosultak, mint az állami intézmények. Ez a dokumentum garanciát jelent az egyházi iskoláknak.

Szólt arról is, noha a magyar katolikus iskolák is küzdenek problémákkal, de az, hogy egy „világegyházhoz tartozunk, lehetőséget ad, hogy fölemeljük a tekintetünket. A mi horizontunk a világegyház, és a problémák megoldásában is segíteni fog minket a szélesebb áttekintés” – fogalmazott a bíboros.

Ternyák Csaba egri érsek, az MKPK iskolabizottságának elnöke előadásában „alapvető lelki törekvésként” beszélt arról, hogy a katolikus iskolák ne csak a mérhető eredményekben haladjanak előre, hanem Isten ismeretében és szeretetében is. „Meggyőződésem, hogy minél eredményesebbek vagyunk ebben, annál jobbak lehetünk szakmai vonatkozásban is” – fogalmazott.

Jelezte, ebben a feladatban a szülőknek is részt kell venniük. A szülők jó esetben eleven kapcsolatban vannak az iskolával és a plébániával, sokszor azonban csak azért íratják katolikus iskolába gyermeküket, hogy jó nevelést kapjanak. Ugyanakkor

ezekben a szülőkben is él feltehetően egyfajta sóvárgás azon lelki értékek iránt, amelyeket ők maguk talán nem kaptak meg, és éppen ezért nem is tudnak továbbadni. A katolikus iskolák számára hatalmas kihívás, hogy ezeket a szülőket is bevonja a gyerekek keresztény nevelésébe.

Ternyák Csaba úgy fogalmazott: „célunk, hogy a vallásos katolikus családok gyermekei megerősödjenek a hitükben, a nem vallásos hátterű gyermekek pedig megismerjék és megszeressék Jézus Krisztust és az ő egyházát”.

Kiemelte: az egyház vonzó arcát kell megmutatni egy olyan világban, ahol a lejáratás, az álhírek és a különféle botrányok sokakra negatívan hatnak, mert „az egyház nem térítéssel, hanem vonzással növekszik” – mondta XVI. Benedek pápát idézve.

A tét, hogy „át tudjuk-e adni a következő nemzedékeknek azokat a lelki és szellemi értékeket, amelyek társadalmunk gyökereit jelentik, és ebben iskoláink egyre fontosabb szerepet játszanak” – összegzett az egri érsek.

Angelo Vincenzo Zani érsek, a Római Szent Egyház könyv- és levéltárosa, a Nevelési kongregáció korábbi titkára előadásában ismertette: világszerte kétszázhúszezer katolikus iskola működik.

A katolikus intézményekben tanulók 35-40 százaléka nem hívő vagy más vallású családból érkezik. Kiemelte a közel-keleti és ázsiai katolikus iskolába járó diákokat, akiknek 80-90 százaléka muszlim, illetve buddhista.

Megemlítette, hogy Libanon egyes részein az édesanyák már várandósságuk idején beíratják gyermeküket egy katolikus óvodába, mert így tartják biztosítottnak a jó nevelésüket.

Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy képesek legyünk a párbeszédre – hangsúlyozta az érsek.

A jelenkor kihívásairól szólva kiemelte a generációk közötti kapcsolatok és kommunikáció válságát, amely az oktatásban is problémát okoz.

Kihívásként beszélt a transzhumanizmusról, amely számos eszközzel, mesterséges intelligenciával, génterápiával igyekszik átlépni az emberi korlátokon, mint a betegség vagy a halál. A tudományba és a technológiába vetett abszolút hit, a sebezhetőség, a betegség és általában a korlátok radikális elutasítása, a testhez való viszony újradefiniálása szintén kihívás a társadalom és az oktatás számára.

Angelo Vincenzo Zani szerint a szekularizálódó nyugati társadalomban megvan a veszélye annak, hogy a vallás csak a magánszférában lesz elfogadott. Ha azonban kiszorítjuk a vallási kifejezésmódokat a kultúrából, azzal megszüntetjük azt az értékes hozzájárulást, amelyet a vallás a kultúrák közötti párbeszédhez nyújthat. Emellett veszélyes vákuumot teremtünk az egyének formálódása és a társadalmi közösségek építése terén is – mondta.

A válasz, ha az oktatási folyamatokban kialakítjuk és fejlesztjük a kultúrák közötti párbeszédet, ha a sokféleségre nem problémaként, hanem erőforrásként tekintünk.

Igazi és mély párbeszédre van szükség, olyan interkulturalitásra, mely nem a különbségek kiegyenlítésére törekszik, hanem a különböző kultúrák által hozott értékek kölcsönös elismerésére – tette hozzá Angelo Vincenzo Zani.

(MTI)

A címlapképen Veres András győri megyés püspök látható a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda felújításáról tartott sajtótájékoztatón 2021. február 26-án. Forrás: MTI/Krizsán Csaba

Iratkozzon fel hírlevelünkre