Európa veszíteni fog a háború végkifejletétől függetlenül
Európa geopolitikailag elszigetelődik, a létrejött konfliktus övezetek földrajzi értelemben pedig gyakorlatilag kettévágják az eurázsiai kontinenst. Mindezek pedig egybeesnek az Amerikai Egyesült Államok egyik geopolitikai céljával. Kosztur Andrással, a XXI. Század Intézet vezető kutatójával az orosz-ukrán háborúról és annak geopolitikai jelentőségeiről beszélgettünk.
– Európa egy éve szemléli az orosz-ukrán háborút. Valóban egy globális átrendeződés zajlik a világban?
– Úgy tűnik, hogy valóban a globális változások korát éljük. Átalakulóban van a világrend – ahogy Békés Márton történész fogalmazott, egyfajta „világrendszerváltás” zajlik. Ennek részese Európa minden állama, de hogy mindez hová fog vezetni, az még nem látható tisztán.
A globális világrend átalakulásának az ukrajnai konfliktus csak egy szelete, amelynek megvannak a saját, összetett előzményei.
– Melyek a globális, geopolitikai átrendeződés mozgatórugói?
– Egyrészről van az Amerikai Egyesült Államok, amely meg szeretné őrizni hegemón pozícióit, másrészről pedig vannak azok az országok, amelyek – ha még nem is tudnák átvenni az USA helyét –, de „egyenlő jogokat” követelnek maguknak a nemzetközi porondon. Elkezdődött egy harc a többpólusú világrend kialakításáért. Elsősorban Kína, illetve Oroszország tekinthető e szempontból az Egyesült Államok pozícióit veszélyeztetőnek. Mögéjük azonban felsorakoznak olyan, korábban „csak” regionális hatalomként elkönyvelt országok, mint például India, vagy éppen Törökország, amelyeknek megvannak a saját érdekeik és amelyek akár szintén világhatalommá léphetnek elő.
– Vitathatatlan, hogy Ukrajna szerepe felértékelődött, de mi lehet a térség valós értéke ebben az újraalakuló globális világrendben?
– Ukrajna minden érintett hatalom számára más miatt fontos. Oroszország számára azért, mert egy szomszédos államról van szó, ahonnan sebezhető lehet ellenfelei számára. Emellett szoros kulturális, gazdasági kapcsolatok jellemzik a két ország történelmét. A Fekete-tenger Oroszország geopolitikája szempontjából ugyancsak kiemelkedő jelentőségű. Az elmúlt években pedig Ukrajna közeledése a nyugati szövetségi rendszerhez, a NATO-hoz és az Európai Unióhoz Oroszország érdekeibe ütközött.
– Ez volt a kiváltó ürügy.
– Igen, de a konfliktus mélyebb okai abban rejlenek, hogy Ukrajna Oroszország számára stratégiailag mindenképpen megkerülhetetlen. Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államok esetén nem állnak fenn történelmi-kulturális okok, mint Oroszország esetében.
Ukrajna az Oroszországgal való geopolitikai szembenállás eszköze. Az pedig a hidegháború óta hagyományossá vált a tengerentúlon.
Az Amerikai Egyesült Államok még akkor is riválisként tekintett Oroszországra, amikor annak egy rövid ideig megvolt a nyitottsága arra, hogy kétoldalú partneri kapcsolatokat alakítson ki – a kilencvenes években és a putyini korszak első éveiben. Ezek az idők elmúltak. Most pedig az Egyesült Államok célja, hogy Oroszországot sakkban tartsa, és annak nagyhatalmi ambícióit korlátozza. Ukrajna birtoklása igazából ezt a célt (is) szolgálja.
– Kína hogy áll az orosz-ukrán háború miatt kialakult helyzethez?
– Kína kapcsán sem hanyagolható el Ukrajna szerepe. Ugyanis Kína saját geopolitikai stratégiája révén Kelet és Nyugat szárazföldi összekötésére törekszik, törekedett. A Nyugat-Európát a Távol-Kelettel összekötő szárazföldi kereskedelmi útvonalnak fontos szerepe lett volna Ukrajnának és Belarusznak.
Mindezen elképzelések értelemszerűen nem illeszkedtek bele az amerikai érdekekbe.
Az orosz-ukrán háború ezt is „megoldotta” az amerikaiaknak, hiszen a háborús körülmények és a szankciópolitika közepette az orosz, belarusz és ukrán területeken haladó kereskedelmi útvonalak használata is ellehetetlenült, vagy legalábbis jóval nehezebbé vált.
– Mennyire valós az a magyar sajtóban gyakorta hangoztatott álláspont, hogy a háború kirobbantásának az igazi oka Európa és Oroszország egymástól való elszigetelése lett volna?
– Nem különösebben rejtett szándék az, hogy az Egyesült Államok Nyugat-Európát le akarja választani az orosz energiahordozókról. Az Északi Áramlat 2-es vezeték ellen éveken keresztül szankciókat hoztak az amerikaiak. Tavaly ez a kérdés olyan értelemben oldódott meg, hogy a vezeték felépült ugyan, de történt egy rejtélyes – sejthetően amerikai kezdeményezésre, vagy legalábbis jóváhagyással végrehajtott – merénylet, ami ezt a vezetéket megsemmisítette, vagy legalábbis jó időre használhatatlanná tette.
– Miért vállalták volna be mindezt?
– Az Egyesült Államok számára geopolitikai, geostratégiai szempontból az euroatlanti kapcsolatháló fontos. Az érdekük az, hogy a világrendnek ott legyen a súlypontja – bár az utóbbi évtizedekben a Csendes-óceáni térség szerepe is nőtt. Ehhez képest a világrend jelenlegi változásainak egyik fő következménye éppen az, hogy a szárazföldre, a kontinentális, az eurázsiai kapcsolatokra helyeződik át a gazdaság súlya, amelyet nem engedhettek meg. Ezért az amerikai beavatkozások egyrészről a különböző energetikai kapcsolatok megszakítása felé irányultak, másrészt a szárazföldi összeköttetés megszakítását célozták meg. Azzal, hogy Ukrajna háború színtere lett, Belarusz szankciók alá került, illetve Svédország és Finnország NATO-tagságot kért, ez Kelet-Európában tulajdonképpen meg is történt. Mindezek mellett a Kaukázusban és a Közel-Keleten is számos regionális konfliktus alakult ki.
Ezek a konfliktus övezetek földrajzi értelemben gyakorlatilag kettévágják az eurázsiai kontinenst.
Ez pedig nyilvánvalóan egybeesik az Amerikai Egyesült Államok egyik geopolitikai céljával. Amíg az is látható, hogy Európának ebből a háborúból semmilyen előnye nem fog származni.
A Kosztur Andrással készült interjúnk jövő héten folytatódik.
Tóth Gábor
Nógrádi György: A III. világháború szélére sodródott az emberiség
A címlapképen ukrán katona látható egy lövészárokban a kelet-ukrajnai Donyec-medencében levő Bahmutban 2022. december 31-én. Forrás: MTI/EPA/George Ivancsenko
