Izgalmas minőségi idő együtt – élménygazdag túrák gyermekes családoknak
Mindig nagyon szeretett utazni és saját bevallása szerint már a főiskolán tudta, hogy számára a belföldi utazások jelentik az igazi kalandot. A turisztikai szakemberként végzett Kovács-Mihócza Orsit mégis sokan csodálják, amiért férjével és öt gyermekével időről időre bebarangolja Magyarország legszebb – vagy éppen eldugottabb – látnivalóit, ami nem csupán élményt, közös programot, de feltöltődést is nyújt az egész családnak. Amitől Orsi „missziója” igazán különleges, hogy élményeit rendszeresen megosztja másokkal is blogján, a barangolocsalad.hu-n, így számos kisgyerekes családnak nyújt segítséget, ötletet és gyakorlati tanácsot, hogy hozzájuk hasonlóan felfedezhessék országunk csodálatos látnivalóit.
Kovács-Mihócza Orsiék öt gyermeke tíz év leforgása alatt született, a legkisebb most öt éves, míg a legnagyobb tizenöt. A színes csapathoz sokszor a tágabb család is csatlakozik, és Orsi gyermekei mindannyian úgy lettek nevelve, hogy kibírjanak egy múzeumlátogatást, vagy éppen egy tárlatvezetést valamelyik kastélyban. Hogy mégis mi a titok, hogy lehet öt gyermekkel rendszeresen a nyakunkba venni az országot, arról beszélgettünk most a barangolocsalad.hu megálmodójával.
– Mindig ilyen „menős” voltál?
– Igen, én mindig mentem, és amikor megismerkedtem a férjemmel, neki sem volt ellenére, szóval mi már a gyerekek előtt is sokat utaztunk. Turisztikai szakemberként engem mindig is valahogy a belföldi turizmus vonzott jobban, pedig volt nyelvtudásom hozzá, hogy külföldre is menjek, de már a főiskolán is az itthoni barangolás vonzott.
– Gondolom a gyermekekkel amúgy is könnyebb rövidebb távokat megtenni…
– Inkább az jelent plusz motivációt, hogy itthon azért mindig megfizethetőbb egy utazás. Ha pedig két választásom van: vagy sokszor megyek el rövidebb időre itt Magyarországon, vagy egész évben gyűjtögetek arra az egy hétre, amit külföldön tölthetünk, akkor nem kérdés, hogy az előbbit választom. Ráadásul rajongok a magyar történelemért, irodalomért, a nagy történelmi családok életéért, és így ezeken a helyeken rengeteg plusz információval lehetünk gazdagabbak. Tehát mi nem csak túrázunk, kulturális élményeket is gyűjtünk amikor utazunk. 
– Elég nehéz elképzelni mondjuk a kétéves kislányomról, hogy bírna egy múzeumlátogatást…
– A mi gyermekeink belenevelkedtek ebbe. Mindannyian végigjárnak egy múzeumot, vagy egy tárlatvezetést egy kastélyban, de ehhez kisbaba koruk óta szoktatva vannak. Sokszor igazítottuk úgy a programot, hogy mondjuk az alvásidőben legyen a tárlatvezetés, akkor a legkisebb egy hordozóban vígan szundikál amíg mi hallgatjuk az idegenvezetőt. Ehhez tudatosság kell, olyan tárlatvezetést választani, ami a mi életünkbe beleillik. De sokszor volt, hogy a rövidebb téli napokon úgy formáltuk a programot, hogy amikor a túra véget ér, az az alvásidőbe essen, vagyis hazafelé a kocsiban a gyerekeknek egyértelműen megadtuk a lehetőséget a pihenésre. Természetesen, mint minden családban, nálunk is hullámzó a lelkesedés, főleg nagyobb betegségek idején mi sem tudtunk mindig menni, de ez sosem volt végleges elszakadás sem az utazástól sem a blogtól. Amikor a két legkisebb nagyon kicsi volt, alig aludtam, akkor természetesen kevesebb bejegyzés került ki, ez is igazodott a családunk életéhez.
– Hogy néz ki a gyakorlatban az, hogy kulturális programokat is látogattok? Hogy lehet ezt a gyerekekhez igazítani?
– Például amikor az egyikük az Egri csillagokat olvasta, akkor mentünk Egerbe. Máskor az iskolai történelemóra Egyiptomról szólt, ahhoz választottunk kiállítást. Próbálunk alkalmazkodni a gyermekek korához, de összefüggéseiben is tudjuk már látni a kirándulásokon látottakat, hallottakat, ami nagy segítség. Összekötjük a történetüket – mint a pálos kolostor romok esetében, amik az egész ország területén szép számmal találhatóak.
– Öt gyermek esetében hogy lehet ezt összeegyeztetni, hiszen a nagyobbaknak már lehet saját programjuk is?
– Minél nagyobbak, valóban annál több program van hétvégén, így aztán résen kell lenni és jó előre beírni a naptárba, ha egy „üres” hétvégére barangolós napot tervezünk. Ha ezt előre elhatározzuk, akkor ahhoz tudjuk igazítani a többi családi eseményt is. Mivel ezek az együtt eltöltött utazások egyúttal minőségi idők, fontos a tudatos szervezés. Viszont számtalanszor előfordult már, hogy a tágabb család becsatlakozott hozzánk, mindig öröm, ha jönnek és együtt lehetünk ilyen módon is.
– Van egy félig vicces mondás, ami szerint anya a nyaraláson sem pihen, csak más helyszínen szolgálja ki a családot… Te hogy vagy ezzel?
– Én az a típus vagyok, aki otthon nehezen pihen, mert mindig meglátom a feladatot, és gondolom, ezzel sokan így vannak. Ráadásul itthonról dolgozom, így aztán nagyon ki tud kapcsolni, ha elmegyek. Már az is feltölt, hogy ott vagyok valahol máshol, szinte rakétaként lövök ki, ha el lehet menni valahová. Nyilván ez kevésbé fizikai, annál inkább szellemi pihenés, de az összes nehezítő körülmény ellenére, amikor visszagondolok ezekre az utazásokra, csak a pozitív emlék marad meg bennem. Már az is feltölt, ha visszagondolok rájuk. 
– Egy másik mondás szerint már a nyaralás tervezése is kikapcsolódás. Mikor kell ezeket az utakat elkezdeni szervezni? Akár most azonnal is nekikezdhetünk?
– Mindenképpen. Nálunk a nyaralás szervezése úgy néz ki, hogy legkésőbb márciusra le van foglalva a szállás. Azért kell sietni, mert a jobb helyek hamar betelnek. Nem mindegy, hány fővel utazik az ember és a mi esetünkben már nagyon kicsi az esély, hogy az utolsó pillanatban találunk jó helyet. Persze „valamit” mindig lehet foglalni, ha más nem, egy kempingben, de én szeretem tudni, hogy jó helyre megyünk, és előre megnézem a szállást is, a környéket is, hogy tudjak tervezni vele. Lehet egy fogadó szuper, ha a legközelebbi látnivaló egy órára van autóval… a blogon éppen ezért leírom az összes tapasztalatomat, ami az utazásaink során adódott. Hogy nekünk, ennyi gyerekkel milyen volt a szállás, hova tudtunk eljutni, mi tetszett és mi nem vált be. Ez nagyon nagy segítséget, támpontot jelent azoknak az anyukáknak, szülőknek, akik hozzánk hasonló feltételekkel vágnak neki az útnak.
– A családotokban több korosztály is képviselteti magát. Ezt hogyan lehet összeegyeztetni?
– A kisebbeknek mindig kell valamilyen extra motiváció, de ez nem szokott gondot okozni. Például a tárlatvezetés után megyünk a játszótérre. Vagy iszunk egy forró csokit. Ezekben az esetekben fontos a kompromisszum. Nagyon nagy segítség, hogy ha valahova megyünk és ott van geoláda, ezeknek a keresése mindig extra löketet ad, és a végén mindenki boldog a szerzett zsákmánnyal. Nálunk már mindig van az előszobában összekészítve egy kis doboz kincsekkel, hogy ne az indulás pillanatában kelljen keresgélni, mert természetesen volt már erre is példa nem egyszer. Amit már említettem, fontos, hogy fokozatosan szoktassuk őket ezekhez a programokhoz. Ezt bármikor el lehet kezdeni. Ma már nagyon sok helyen van gyerekeknek szóló vezetés, érdemes odatelefonálni, érdeklődni, kevés kivételtől eltekintve nagyon kedvesek és rugalmasak tudnak lenni a programokkal.
– Tudnál pozitív példákat említeni, olyan jó ezt hallani…
– Manapság már hál’ istennek nagyon sok múzeum nyújt élményt a gyerekes családoknak. A blogon ezek is le vannak jegyezve, de legutóbbi kedves emlékem az esztergomi keresztény múzeum, ahol még kispárnát is adtak a gyerekeknek, amikor leültek kitölteni a kísérőfüzeteket és feladatlapokat. Dégen ki lehetett rakni a kastély makettjét, a füzérradványi kastélyban pedig gemifikáció, azaz élmény alapú vezetés van – gyerek és felnőtt egyaránt: egy gyilkossági rejtélyt kell megoldani, miközben rengeteg érdekes információval gazdagodhatunk. Ezek a programok a kicsiknek is tetszeni fognak.
– Van olyan program, látnivaló amit gyerekek nélkül szeretnél megnézni?
– Természetesen, hiszen azt mindig hangsúlyozom, hogy elmélyülni így, gyerekekkel igazán nem lehet. A történelmi emlékhelyeken az a taktikám, hogy lefotózom a tudnivalókkal, információkkal teli táblákat, hogy később el tudjam olvasni, ami érdekel. A Bosch és Matisse kiállításra éppen ezért teljesen egyedül mentem, hogy órákon keresztül, tátott szájjal nézhessem azokat a csodálatos képeket.
A címlapkép forrása: Kovács-Mihócza Orsolya magángyűjteménye
