Az elmúlt 30 év legnagyobb botrányát hozta el 2022 Magyarországon, amikor is kirobbant a baloldal pártfinanszírozási ügye, melynek keretében egyre erősebb a gyanú, hogy az Orbán-ellenes szövetség legalább 3 milliárd forintot kapott külföldről a kampány során. Az eset sok kérdést felvet és nagyon komoly biztonságpolitikai következményei lehetnek. Ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy fessünk egy pillanatképet a hazai és nemzetközi baloldali politikai erőviszonyokról.
A legfontosabb kérdés ugyanis az, hogy miért nem látszódott szinte egyáltalán ez a 3 milliárd forint a baloldal kampányán és hogyan lehetséges az, hogy ennek az óriási összegnek az ellenére csúfos vereséget szenvedett az áprilisi országgyűlési választáson? A válasz véleményem szerint több összetevőből áll. Egyrészt a választókat 30 évnyi demokrácia után egyszerűen már nem lehet hülyének nézni. Az emberek ugyanis pontosan felismerik azt, hogy mely erők szolgálják az ő érdekeiket és melyek azok, amelyek külföldi pénzekért cserébe idegen érdekek szolgálatába álltak. Nem is volt nehéz ezt észrevenni a kampányban. A baloldal volt az ugyanis, amely a nemzetközi fősodorral egyetértve fegyvert küldött volna a háborúba, feltétel nélkül támogatta volna az Európát romba döntő szankciókat és egy sor olyan változást hozott volna a hazai jogrendben, ami jó a nemzetközi pénzügyi köröknek, de rossz a magyar embereknek. A másik ok, ami miatt nem ért célt a külföldi befolyásszerzési kísérlet, az az, hogy
a baloldal szereplői jobban gyűlölik egymást, mint Orbán Viktort és kormányát.
Még nem született meg az a brazil szappanopera író, aki annyi fordulatot, intrikát és cselszövést tudna egy sorozatba belepakolni, mint amennyivel a baloldal képviselői szórakoztattak minket az elmúlt hónapokban. Mert számukra a külföldi érdekeknél csak egy fontosabb van: az önérdek. Ennek mentén veszekszik, vagy fog össze a másikkal Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter, Fekete-Győr András, vagy éppen Karácsony Gergely. Az pedig, hogy egy adott pillanatban valaki kebelbarátja a másiknak, nem garancia semmire, mert könnyen lehet, hogy a következő pillanatban fordított lesz a helyzet.
hirdetés2023 így továbbra is az acsarkodás éve lesz. Jakab Péter a Jobbik ellen, az LMP mindenki ellen, Gyurcsány Ferenc pedig a Momentum ellen.
Persze a harc – az ország sorsához képest – piti téttel zajlik. Önkormányzati képviselői helyekért, megüresedő bizottsági tanácsadói posztokért, vagy épp az “ellenzék vezető ereje” címért. Az ok ami miatt ez történik, nem más, mint a sikertelenség. Siker viszont nem várhat rájuk addig, amíg nem ismerik fel, hogy az emberek valódi problémájával kellene foglalkozni. Hogy a vitát nem az egyes, embereket segítő intézkedések létjogosultságáról kellene folytatni, hanem arról, hogy hogyan lehet azokat még jobbá tenni. Hogy hogyan lehet az emberekért és nem az emberek ellen politizálni.
Ezt persze nem várhatjuk el attól a baloldaltól, amely sosem tudta a saját útját járni, hanem mindig csak egy mintát követ. Hol a moszkvait, hol a brüsszelit. És elég csak egy pillantást vetnünk az Európai Unió szívcsakrájában most kibontakozó, egyre súlyosabb korrupciós botrányra. Amelyben egyre több globalista Európai Parlamenti képviselőről derül ki, hogy pénzért idegen érdekeket szolgált. Katarit, marokkóit és még ki tudja, milyet. És ne legyenek kétségeink:
az európai emberek is fel fogják ismeri azt, amit idehaza már sikerült: hogy az érdekeiket képviselő politikusokat nem a baloldalon és nem a globalisták képviselői között kell keresniük.
A 2024-es Európai Parlamenti választás már elhozhatja ezt a fordulatot. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint bemutatni azt, hogy a másik oldalon milyen eszközökkel és milyen érdekeket szolgálnak valójában. És végezni a munkánkat rendületlenül – a nemzet érdekei mentén.
A címlapképen Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke látható a baloldali ellenzéki pártok kormányellenes tüntetésén a Blaha Lujza téren 2016. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján. Forrás: MTI Fotó: Balogh Zoltán
