Trombitás Kristóf: A dollárbaloldal legnagyobb hibája, hogy a sajátjaikat nézik le a legjobban

Olvasom a Telexen, a magyarországi dollármédia egyik kimagasló műhelyén, hogy az április választások előtt bizony nagyon-nagyon félremérték a különféle, balos kutatóintézetek az ellenzéki összefogást és bár számos, strukturális és egyéb hiba is elvezetett az eddigi legnagyobb kudarcukhoz, de mindennek a közös eredője mégiscsak az, hogy Magyarország egy autokrácia, ahol egyszerűen a kormánypártokon kívül senki sem rúghat labdába. Oké, ez valami teljesen újfajta, eddig nem látott megközelítés. Az ellenzék egyáltalán nem ebben a lassan teljesen leeresztő légvárban ugrándozik, immáron lassan 13 éve és teljesen bizonyos, hogy legnagyobb részt nem ennek köszönhetőek látványos kudarcaik.

Hát most mindezt elmondta a szakma is, az elemzők, etc. Csak ugye a valódi probléma abban rejlik, amit a szociálpszichológia kognitív disszonanciának nevez. Vagyis az ellenzéki szavazók napra-napra megkapják a saját kis visszhangkamrájukban az eligazítást, leírják közösségi oldalakon kedvelt politikusaik, hogy itt diktatúra van, ugyanezt elmondják kedvelt szerzőik is a legkedvencebb médiumokon, csak aztán beüt a valóság. Mert ha itt akkora diktatúra uralkodik – sőt, hibrid rezsim, meg választási elnyomás, hovatovább Orbán Viktor személyében egy olyan zsarnok, aki nem zsarnokoskodik, de azért az, és itt most tudom, hogy furcsálva nézik a képernyőt, de utóbbit sem én találtam ki, hanem egy csodálatos, balos elemző -, akkor mégis hogyan lehet, hogy azok a kedvelt politikusok a közösségi oldalakon leírhatják, milyen diktatúra uralkodik? Meg miképpen fordulhat elő az elnyomásban, hogy azok a bizonyos kedvelt szerzők a legkedvencebb médiumokon ugyanezt leírják? Szóval ez diktatúra, eddig elhiszi a kedves választó, de akkor hogyan lehet pontosan egy, azaz pontosan 1 kattintásnyi távolságra az igazságot hirdető, ezek szerint nagyon komolyan veszélyeket vállaló oldalaktól?

És itt jön képbe baloldali szavazóknál ez a bizonyos kognitív disszonancia. Ebből értjük meg a legjobban, miért csappant meg minden eddiginél jobban a számuk és miért nyeri sorra az időközi választásokat a regnáló kormányzat, Budapesten is. Mert a kedvelt és legkedveltebb szereplők viselkedése némileg ellentmond annak, amit a mindennapjaikban látnak maguk körül és bizony megszüli a feszültséget. Hiszen állítják, hogy elnyomás van, de akkor miért mondhatja el mindig, mindenről, mindenhol a véleményét? Azt mondják, diktatórikus a kormányzat, de közben teljesen szabad választásokon kap folyamatosan nagyon komoly felhatalmazást. Szóval, hol van itt a logika mindabban, amit a dollárbaloldal állít?

Hiába a derekas zakó utáni fogadkozások, hogy ők majd innentől valami teljesen mással állnak elő, szerencsére a régi berögződéseken nem változtattak és 2022 végén is ugyanaz a mantra, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt. Szerencsétlen választó meg csak áll az út szélén hagyva és halkan, megtörten teszi fel a kérdést: ha ilyen veszélyes hely ez az ország az ellenzéki politikusoknak, akkor hogy lehet, hogy minden egyes választáson ugyanazok az arcok, ugyanúgy szenvednek vereséget? Senki nem bántja őket, de nem baj, ez ilyen diktatúra. Elmondom én, mi lenne a legnagyobb megoldása önön bajaira a dollárbaloldalnak: ha nem néznék folyamatosan hülyének a sajátjaikat.

A címlapképen Márki-Zay Péter és Karácsony Gergely. Forrás: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu