A COVID jó hatással volt a társasjáték készítésre
„A társasjátékok világában nagyon erős a „hype-jelenség”, ami annyit tesz, hogy sok gyenge vagy összeollózott játék kerül rivaldafénybe” – Szauer István társasjáték készítővel beszélgettünk.
– Az elmúlt két év a koronavírus-járvány miatt a szociális távolságtartásról szólt. Milyen szerepe lehet a társasjátékoknak abban, hogy ismét összemelegedjenek a családok, baráti társaságok?
– A társasjátékok a reneszánszukat élik, vallják a szubkultúra hangadói. Valóban, a modern társasjátékok megjelenésével a minőség is emelkedett. Egyre több a piacon az olyan társasjáték, amely mind materiálisan, mind mechanikákban magas minőségű.
A COVID jó hatással volt a piacra.
A családok össze lettek zárva, közös elfoglaltságot kellett találniuk. Sokan most fedezték fel, hogy a társasjáték milyen nagyszerű eszköz a megnyúló együtt töltött idő praktikus és szórakoztató felhasználására. Természetesen egy modern játék reagál a kor szellemére és a kor mémjeire. Tavalyi, Lenhardt Balázzsal készült játékom az Oltakozz okosan! címmel jelent meg, amely a koronavírus-járvány hatására megváltozott társadalomnak mutat görbe tükröt, és menti el a jelenséget mementóként az utókornak. 
– Hogyan lesz valakiből társasjáték készítő?
– Úgy, ahogy író lesz valakiből: lehet tanulni az írást, kell hozzá érzék is persze, de sokat kell olvasni. Aki társasjátékokkal játszik, jó eséllyel elgondolkodik azon is, hogy milyen lehet egy új társasjáték. Idővel elkészül a játék, az alkotó pedig meg is találja a kiadókat.
Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a játékfejlesztés is egy szakma.
Nem elég a jó ötlet, ismerni kell ennek a műfajnak – és piacának – sajátosságait, trükkjeit, lehetőségeit és buktatóit. Kitalálni játékot könnyű, de tesztelni, kifejleszteni, kiadni, de főleg eladni nehéz. Ahogy a párhuzam is mutatja: írni mindenki tud, de nem lesz mindenkiből író. Játékötlete mindenkinek van, de nem lesz mindenkiből játéktervező. Aki mégis fejlesztésre adná a fejét, az fogja az ötletét, kidolgozza precízebben. A szabályokat leírja egy jegyzetfüzetbe, majd elkészíti a hálátlan prototípust és leteszi a mindent eltűrő barátai elé. Meghallgatja tőlük, hogy „ez egy jó ötlet”. Majd innen indul a nehéz része, a fejlesztés és tesztelés, a munka 90 százaléka. Példaként a Kockahegyen is túl című játékomat hoznám fel, aminek az ötlete egy éjszaka alatt született, majd három év munka követte, mire a játék boltba került. 
– Mi egy jó társasjáték titka?
– Hogy megelőzi a korát. Minden szakács tud főzni, de abból lesz mesterséf, aki olyat alkot, amilyet még nem ettek. Ez persze az idealista megközelítés. Sajnos a „jó” relatív fogalom ebben a szakmában. Nagyon erős a „hype-jelenség”, ami annyit tesz, hogy sok gyenge vagy rosszabb esetben összeollózott játék kerül rivaldafénybe.
A társas társadalom sok esetben istenít arra nem méltó játékokat, miközben igazi kincsek vesznek el a morajlás mélyén.
Domináns még a kiadók reklám-költségvetése is, amely szintén nem biztos, hogy a „jó” játékokat támogatja. A jó társas a kiadó szemével az, ami eladható. Ha a brand, a licensz, a név eladja, akkor ő nyer.
– Az elmúlt tíz évben óriási dömpingje volt a társasjátékoknak. Szakboltokban sorakoztak a játékok. Mivel lehet kitűnni, mivel lehet „megfogni” a leendő játszótársat?
– Erre nincs jó válasz, mert nagyon ember-, és szituációfüggő. A társasjáték szubkultúra széles igényekkel rendelkezik. A partijátékok a röhögni, inni vágyó csapatok játékai, míg a hardcore a bennfentes rajongóknak készül. A kiadók folyamatosan keresik a saját célközönségüket. Jól látható, hogy melyik irányba orientálódtak az évek alatt. Vannak kiadók, akik a pörgős, könnyen magyarázható társasokra specializálódnak, más kiadók a több órás – olykor több kilós óriásdobozokkal rendelkező – játékok kedvelőit szolgálja ki.
Vannak, akik kifejezetten csak az óvodásokat célozzák és vannak, akik csak magyar kiadásokkal foglalkoznak.
Ezen kiadók játékai vetekszenek a boltok polcaiért. Ahol aztán próbálják összefésülni a kiadók reklámcunamiját és a vásárlók igénypartját. A polcokra általában a kettő metszete kerül.
2022-ben indítottam egy YouTube-csatornát. A modern, komoly társasjátékokról a mai napig azt tartja a társadalom, hogy az egy gyerekeknek készült eszköz. Valójában a társadalom nincs tudatában – tapasztalat híján – hogy vannak társasok kifejezetten felnőttek számára. Csatornámon és a hozzá tartozó közösségi oldalakon megpróbálok az internet hullámain minél több emberhez eljutni. Megmutatni nekik, hogy milyen mély is a társasjátékok birodalma.
– Az idei évben Időfutár címmel került társasjátéka a boltok polcaira. Mi ihlette a játékot?
– Aki játékot ad ki, az szereti a játékokat. A Pagony kiadó is szeret játszani, így meghirdettek egy kártyajátékkészítő-versenyt. Az Időfutár című könyvet és annak rádiójáték adaptációját kérték a pályázaton. Magam is indultam rajta, mivel a könyvet korábban olvastam és izgalmas témának tartottam. Ráadásul a kiadóval korábban nem volt még közös projektem, így ez is motivált a munkában.
A fejlesztői versenyt megnyerve ajánlotta fel a kiadó a játék megjelentetését.
Az Időfutár egyébként egy kártyajátékba burkolt kártya alapú társasjáték, ahol a kártyákból építjük fel magát a pályát. Aszimmetrikus mechanikával rendelkezik, ami azt jelenti, hogy egy játékos küzd az összes többi játékos ellen. Pókerarc és folyamatos feszültség jellemzi a társast, igen különleges flow hullámmá alakítva a játszmákat.
– Kiknek szól ez a játék?
– Gyakorlatilag bárkinek. Kisgyerekekkel is teszteltük (magam általános iskolában is tanítok, így voltak csillogó szemű tesztalanyok), tehát készült hozzá könnyített játékmód, de a célközönség a történetben szereplő „hetedikes” életkor. Ez a szint azt is jelenti, hogy már felnőttek számára is ajánlott. A játékon belüli szerepek közül mindenki megtalálhatja a magának valót: van itt domináns, irányító vadász és menekülő trükkmester is. Mindenkiből előhozza a játék szorult helyzetben a személyisége legapróbb elemeit is, melyekre egy szabvány társasjáték nem képes.
Tóth Gábor
Címlapkép: Pixabay.com
