„Meghívtál, hogy vízre lépjek”
„Meghívtál, hogy vízre lépjek” címmel rendezett nemzetközi konferenciát az Ignáci Pedagógiai Műhely (IPM). A pedagógusi hivatás megerősítéséről szóló rendezvény november 10-én Budapesten a Párbeszéd Háza, november 11-én Miskolcon pedig a Fényi Gyula jezsuita gimnázium (JEZSU) adott otthont.
A budapesti találkozóra az ország számos városából is érkeztek, valamint több százan csatlakoztak online, Miskolcon pedig a gimnázium százfős tanári kara volt jelen. Sandra Chaoul, a Discerning Leadership (Megkülönböztetés a vezetésben) nevű ignáci lelkületű vezetőképző program kísérleti hálózatának vezetője, valamint a JEZSU tanárai és az IPM által meghívott szervezetfejlesztő és tréner szakemberek a tanári hivatás megerősítésének módjait járták körül a konferencia résztvevőivel.
Miből merítenek erőt a libanoniak, és miben reménykednek az életük elején járó fiatal pedagógusok itt, Kelet-Európában, és milyen erőforrásokhoz nyúlnak a középkorú, vagy még idősebb tanárok? Egyáltalán, mi az, ami miatt a pedagógusok mégis úgy érzik, érdemes tovább kísérni, segíteni a fiatalokat?
– tette fel a kérdést Sandra Chaoul. A konferencia kulcsszava: értelmet találni. Ha elkezdjük megfogalmazni, mire vágyunk, azt vesszük észre, hogy ajtók és utak kezdenek megnyílni számunkra. Egyre könnyebben észrevesszük a lehetőségeket – emelte ki a főelőadó, majd elárulta, a nagyvállalatok pénzügyi világát hagyta maga mögött tizenkét évvel ezelőtt, hogy mélyebb értelmet találjon az életében. Küldetésének tekinti, hogy ötvözze a vezetést a csenddel, az imával és a párbeszéddel.
Ha értelmet akarunk találni az eseményekben érdemes elősegíteni a párbeszédet önmagunkkal, egymással és a világgal. Nem arról van szó, hogy letagadjuk a problémákat, hanem hogy hangot adjunk a szenvedésnek és kreatív módon keressük a megoldásokat. Fontos, hogy megfogalmazzuk a sérelmeket és együtt gondolkodva megtaláljuk, hogyan van jelen és mit tesz Isten abban a helyzetben.
– mondta. Sandra szerint a szenvedés serkenthet cselekvésre vagy várakozásra:
A vezetők szinte automatikusan azon kezdenek gondolkodni, hogyan tudok segíteni, mit lehet változtatni. Ám amikor darabokra hullik a világunk, mint például a 2011-es bejrúti robbanás után, az nem az akciótervek ideje; Libanonban az egész lakosság várakozásra kényszerült. A hit ad erőt ahhoz, hogy várakozni tudjunk. A párbeszéd, a csend és a hit olyan erőforrások, amelyek megakadályozzák, hogy az erőszakra erőszakkal válaszoljunk és olyanná váljunk, mint az elnyomó. Hogy hűek tudjunk maradni önmagunkhoz.
A trénerek és szakemberek gyakorlatokat osztottak meg a résztvevőkkel, amelyek segíthetnek új nézőpontból rátekinteni a helyzetekre, megtalálni azokat a külső és belső erőforrásokat, amelyek újra energizálhatnak bennünket, segítőket. Vízi Elemér SJ, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának provinciálisa úgy fogalmazott:
A konferencia célja közelebb hozni egymáshoz azokat a szakembereket, akik a fiatalságot szolgálják. Lehetőség, hogy együtt gondolkodjunk, együtt növekedjünk a hitben és a hivatásunkban.
A jezsuiták idén pontosan 475 éve foglalkoznak oktatással és neveléssel, ez alatt a majd öt évszázad alatt bontakozott ki az ignáci pedagógia. Ha a tanári pályát a vízen járáshoz hasonlítjuk, ez nem a nehézsége vagy lehetetlensége miatt van – emelik ki a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya közleményében. A tartományfőnök szerint:
Péter bátran kilépett a vízre, és amíg Jézusra tekintett, vele kapcsolatban maradt, addig nem is süllyedt el. Az ignáci nevelés célja a tudás átadása mellett, segíteni az embereket, hogy megtanulják ezt a kapcsolatot, hogy az életükben együtt haladjanak és biztonságban legyenek Jézussal
A beszámolót teljes terjedelmében a Jezsuita.hu oldalán lehet elolvasni.
Forrás: Jezsuita.hu
A címlapkép forrása: Jezsuita.hu
