Ungváry Zsolt: A hazai negatívok nem hozzáadnak a nemzethez, hanem elvesznek belőle

„Minket gyakorlatilag gyűlöletre nevelnek Magyarországon. Beiktatnak szélsőjobboldali szerzőket a tantervbe. Egyre tolják ki a küszöböt, hogy mi az, ami még belefér” – egy résztvevő szerint ezt mondta egy magyar diák az Európai Parlamentben (EP) tartott keddi meghallgatáson, amelyre nem engedtek be újságírókat.

Ilyen szövegekkel szórakoztatják és tájékoztatják az európai uniós képviselőket a DK által szervezett szeánszokon Brüsszelben.

Ez igazán objektív, nemzetstratégiailag hasznos beszámoló hazánk állapotáról. Az egyik ellenzéki párt támogatásával elmegy néhány senki által meg nem bízott és fel nem hatalmazott alak, akik mindenféléket mondanak, amire nem is lehet reflektálni, mert a kormánypártokat, szimpatizánsaikat, sajtójukat be sem engedik.

Tényleg, mit gondolhatnak ezek ott rólunk?

Képzeljük el, idejön három grönlandi, és elkezd mesélni, mi van Grönlandon. Sok az eszkimó és kevés a fóka, ezért az eszkimók agyonverik egymást a kajáért, megeszik a fókákat. Aztán anélkül, hogy odamennénk és megnéznénk, mi a helyzet (vagy legalább megkérdeznénk néhány grönlandit, akiket nem a kormányuk iránti gyűlölet által vezérelt politikusok jelöltek ki), elkezdünk szánakozni a kihaló fókákon, az agresszív eszkimókon.

A nyugat sosem arról volt híres, hogy alapos, elmélyült tájékozódás után a lehető legtárgyilagosabban forduljon felénk vagy úgy általában Közép- és Kelet-Európa felé. És mivel mindig akadnak pénzért, pozícióért megvehető vagy szimplán csak frusztrált és bosszúvágytól izzó tökmag jankók, akik igyekeznek a legrosszabb képet festeni Magyarországról, sikerül is ebben a pökhendi, tájékozatlan, előítéletes társaságban elhinteni a magyarokkal szembeni ellenszenvet.

Az már csak hab a tortán, hogy éppen a szemkilövető felesége, Nagy Imre kivégeztetőjének unokája, a rendszerváltáskor elmagánosított közvagyonból jókora darabot kiharapó leánya prezentálja a bizonyítékokat újabb és újabb megbüntetésünk megalapozásához.

És hogy ez mennyire nem játék, sajnos ismerjük annak következményeit, amikor az éppen soros hazaárulóink hazug lejáratással feketítik be Magyarországot történelmi sorsfordulók alkalmával.

Most is: háborús helyzetben, a gazdasági és talán fizikai túlélésért vívott harcba rondítanak bele derék honi globalistáink. Miközben nyilvánvaló, hogy az eddigi életünknek vége (ebből már a migráció, majd a covid felvillantott némi ízelítőt), a többség azért dolgozik, hogy ezúttal jól, győztesként jöjjünk ki a válságból. Ehhez pedig meg kell szüntetni a belső széthúzást. (Angliában nem voltak választások a második világháború alatt. Az USA-ban volt, de felülírták a másfél százados szokásjogot, és Roosevelt harmadszor, negyedszer is elindult.)

Vannak azonban ellenérdekelt, látszólagos honfitársaink, akiknek nem fáj Trianon, a határon túli magyarok sorsa, közömbösek a magyar dicsőségre (ld. az olimpia rendezésének megfúrását);

akiknek nem számítanak forradalmaink (pl. 1956), a szentjeink, a hitünk, jelképeink, sőt kifejezetten ellenségesek vele. Ezekkel nem szabad megegyezni, mert az önfeladás volna. Nincsenek sokan, és ha nélkülük fogunk össze, valójában nem kevesebben leszünk, nem gyengébbek leszünk, hanem erősebbek. (Ha negatív számokat adunk hozzá egy összeghez, kevesebbet kapunk.)

Jó részükről köztudott, hogy külföldi államok, alapítványok pénzelik őket (köszönjük Márki-Zay és Gyurcsány elszólásait, mostani és korábbi guruló dollárokról vagy a momentumosok francia kitüntetésének közvetett bizonyítékait), néhányukról gyanítható, és van néhány meggyőződéses magyarellenes; ezekkel végképp nincs mit kezdeni.

Csengey Dénes 1989-ben azt mondta: Európába, de mindannyian! Ő rövidesen bele is halt ennek megvalósíthatatlanságába, és ma már talán így fogalmazna: Egy erős Magyarországot – de ballaszt nélkül!

A címlapképen Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció (DK) árnyékkormányának vezetője beszédet mond a párt XII. kongresszusán a Budapest Kongresszusi Központban 2022. október 29-én. Forrás: MTI/Máthé Zoltán