Advent második vasárnapján karácsonyi készületünket egy emblematikus személy is segíti, ő pedig Keresztelő Szent János. Jézus unokatestvére, aki már édesanyja méhében örvendezett a Megváltó eljövetelének, most sok évvel később a júdeai pusztában hirdeti a megtérést és igaz bűnbánatra hív.
Az utolsó ószövetségi próféta lehetne a „zöldek” példaképe is, hiszen egyszerű öltözete mellett sáskát fogyasztott és vadmézet evett, az ökológiai lábnyoma igen szerény mértékű volt, tanítása viszont annál komolyabb és határozottabb. Készülni kell a találkozásra! Nem várhatunk, hiszen már itt él közöttünk!
Annak, aki bűnbánatot tart nincs mitől félnie! De aki képmutató és az ősökkel takaródzik, azt hamarosan kivágják és tűzre vetik!
Nem fukarkodott a kemény szavakkal, erősen odaszólt a jeruzsálemi, júdeai és jordán vidéki embereknek. Nem virágnyelven, költőien fogalmazott, hanem egyértelműen és határozottan. Akik hallották őt, mind azt gondolták, hogy a várva várt Messiás érkezett el, a felszabadító, aki lerázza róluk a római iga terheit. A hallgatóság egy részét mély elköteleződés vezette, de voltak szép számmal olyanok is, akik saját javukat, érvényesülésüket keresték a jánosi keresztségben. Ilyenek voltak azok a farizeusok, szaddúceusok, akik szándéka nem volt őszinte. Cselekedetük nem szívből való volt.
hirdetésÉletük fája nem terem már gyümölcsöt, csak úgy vannak a nagyvilágban, néha elkiáltják magukat, hogy „Uram! Uram!”, de szívük üres marad.
Ezek azok az emberek, akik karácsony közeledtével gyorsan próbálnak jónak látszani: megjelennek a templomban, nagy adományokat adnak, jótékonykodnak, ajándékkal elhalmozzák szeretteiket, de lelkükben nem történt semmi változás. A feldíszített fák, kirakatok szépsége és a fogyasztói társadalom vonzása elkápráztatta őket. Keresztelő Szent János őket figyelmezteti leginkább.
Címlapkép: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu
