Fábry: Be szeretném temetni az árkokat
A Kovács K. Zoltán Alapítvány és a Szikra Projekt Keresztény könnyűzenei workshopot szervezett, amelyen Fábry Kornél atya is előadást tartott.
Fábry Kornél atya előadásában elmondta, hogy sokféle megközelítése létezik az egyházi könnyűzenének. Kiemelte, hogy magának az Úristennek a dicsőítése egy nagyon fontos küldetés.
Beszámolt arról is, hogy – habár tanult zenét – nem tartja magát profi zenésznek, mindezek ellenére mindig fontosnak tartotta az egyházzenét és érdeklődött a keresztény könnyűzene iránt is.
„Azon dolgozom, hogy az árkokat betemessem a különböző felfogások között.” – mondta Fábry Kornél.
Szólt arról, hogy a Katolikus Egyházban egy új énekeskönyv szerkesztése zajlik, amely a következő években jelenhet meg. Beszámolt arról, hogy számos – olykor egymással szemben álló – nézőpontot kell megvizsgálni egy ilyen munka elkészítése során. Az alapelvek változatlansága mellett lehet új énekeket, dalokat létrehozni.
„Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a Szentlélek nem állt meg százötven évvel ezelőtt inspirálni a zeneszerzőket.”
Fábry Kornél atya kiemelte, hogy érti, hogy mi az, amit sokan kritizálnak az egyházi könnyűzenében. A hangszerváltástól kezdve számos más kérdés jogosan merül fel a hívekben.
„Olyan zenét kell játszani és olyan éneket énekelni, amely Jézusnak is tetszik.” – emelte ki.
Hangsúlyozta, hogy olyan szent zenét kell játszani, ami egyetemes, minőségi liturgiának felel meg. Hozzátette, hogy a liturgiában elég szigorú megkötések vannak, amelyet a mai zeneszerzőknek, énekeseknek ismernie, és figyelembe kell vennie.
Emlékeztetett arra, hogy a liturgikus előírások miatt nem felelnek meg az új keletű könnyűzenei énekek, ugyanakkor rávilágított arra, hogy a liturgiának vannak állandó és változó részei. Utóbbinak lehet szerepe az új és modernebb daloknak, énekeknek, de ehhez azok szerzőinek, létrehozóinak ismerni kell az egyházi szabályokat, magabiztos ének, hangszertudással kell rendelkeznie. Ezért jó lehetőség az egyházi könnyűzenei pályázat.
Kiemelt képünk forrása Szennyes Krisztián, Vasarnap.hu
