Eltűnt épületek nyomában (61.) – A Királyi Várkertészet igazgatósági épülete
A Királyi Palota és környezetében az 1890-es és 1900-as években lezajlott építkezéseknél hangsúlyos szerephez jutott az udvart kiszolgáló kertészet fejlesztése. A Királyi Palota belső tereit és a kert díszítését szolgáló növények előállítása és szaporítása előtérbe került, így a korábban létrehozott Budai Királyi Várkertészet az udvartartáson belül önálló intézménnyé fejlődött. Olyannyira, hogy a Váralja utca 20-as szám alatt külön igazgatósági palota épült számára, méghozzá Hauszmann Alajos tervei szerint. 
Az igazgatóság hatásköre a 12 hektár várkertekre, a Kelenföldön létesített 2 hektár tartalékkertre és a gödöllői, majdnem 70 hektárnyi királyi kastélykertre terjedt ki. Az igazgatóság élén a kertészeti igazgató állt, akinek a munkáját egy-egy budapesti és gödöllői kertészeti főintéző, egy irodatiszt és a két budapesti főkertész segítette. Negyvenkilenc fő pedig szezonális, alkalmi munkás volt. 
A Királyi Várkertészet igazgatósági épületében az igazgatóság adminisztrációja mellett a vezető tisztségviselők lakása is helyet kapott. Érdekesség, hogy a „kertészlak néven” hívott historizáló épület a déli zártkertek Szarvas téri támfalán kívül helyezkedett el, a neoreneszánsz szoborpavilontól pár méterre. Azért, hogy a vezető tisztségviselők kerülő nélkül tudják megközelíteni a kerteket (munkahelyüket), Hauszmann egy kovácsoltvas gyalogos átjáróhidat tervezett az igazgatósági épület első szintjéről (a Sándor Móricz lépcső felett) a Szarvas téri támfal tetejére. 
A hídról magáról kutatásaim során nem sikerült fényképet találnom, csak térképek és légi felvételek apró árnyékai tanúskodnak arról, hogy valóban létezett a kishíd. Az igazgatósági épület homlokzati tervének egyik első emeleti ablakán fali konzolok láthatók, illetve egy 1960-as évek elején készült fényképen a királyi kertek Szarvas téri – elbontás előtt álló – támfalán ugyancsak két fali konzolra lettem figyelmes. Ezek lehettek az átjáróhíd végpontjai. 
Az átjáró a budai Vár II. világháborús ostromának időszakában is szóba került. Szabó László várkapitány ostromnaplójában szerepel egy levél, amely az átjáró stratégiailag fontos szerepéről árulkodik:
„7/VK.1945. sz
Tárgy: Kertészeti átjáró drótakadállyal való ellátás
Pro domo A kerti házból (Váralja u. 20.) a kir. kertbe való átjáróhíd katonai indokok miatt szögesdrót akadállyal lezáratott. Eckert és dr. Reichel Obersturmführereknél előterjesztett kérésemre, azon indokolással, hogy a kerten való átjárás részben a Várba való közlekedés, főleg pedig a kerti istállóból való vízhordás szempontjából szükséges, engedély adatott arra, hogy a drótakadály 8 és 15 óra közötti időben eltávolíttassék, erre vonatkozó rendelkezések katonai vonalon kiadattak.
Budapest, 1945. január 11-én
Szabó s. k.”
(Forrás: Tanulmányok Budapest Múltjából 26., 1997)
A budai Vár számos értékes épületével együtt Hauszmann Alajos historizáló igazgatósági épülete is súlyos sérüléseket szenvedett. Ennek oka az lehetett, hogy a véderők a Szarvas tér környékén és az Attila (kör)út épületeinek fedezékébe rejtették el nehézfelszerelésük jelentős részét, így a környék igen erős szovjet tüzérségi tüzet kapott. Az épület maradványait az 1950-es évek elején elbontották, a támfal és a neoreneszánsz szoborpavilon pedig egészen az 1960-as évek végéig álltak.
(A sorozat folytatódik.)
Fecske Gábor László
A címlapkép forrása: Skyscraperscity
