Molnár Miklós atya: Az istenkép és az istenfogalom találkozása
Előző cikkemben három alapvető Istennel kapcsolatos fogalmunkat tisztáztam. Arra már nem maradt mód, hogy ezek egymásra hatását részletesen kifejtsem. Hogy egyszerűbb legyen: az istenkép alatt azt értjük, ami érzelmi síkon bennünk elsősorban kisgyermekkortól, de később is, tapasztalati úton kialakul. Az istenfogalom ezzel szemben kognitív és általában valamelyest később kezd kialakulni bennünk. A kettő összehangolása az istenreprezentáció. Nagyon könnyű lenne a dolgunk, ha ezek csak harmonikusan tudnának egymással kapcsolatba kerülni, de a helyzet ennél összetettebb.
Először is jó megkülönböztetni a tudatosított és a nem tudatosított elemeket ebben a találkozásban! Ugyanis, fontos látnunk, hogy szinte mindig maradnak tudattalan szálak bennünk, amelyek ugyanúgy hatással lesznek ránk. Például, ha szeretek egy imádsági formát, elkezdem preferálni és gyakran tudattalanul is kevesebbre tartok más formákat, vagy akár lenézhetek olyanokat, akik nem ezt az utat járják. „Jézus tanította a Mi Atyánkot, a Biblia tartalmazza az Üdvözlégyet, persze, hogy többet jelent ez, mint amikor a saját érzelmeimmel ömlengek Isten előtt.” Vagy ellentétesen: „A saját szívemet feltárva lépek Isten elé, nekem van kapcsolatom vele, nem úgy, mint akik csak a rózsafüzért morzsolják.” – Nem kell ennyire szélsőségesnek lennie, de jelen van az életünkben sok tudattalan érzelem, gondolat, vagy ítélet.
A másik dolog, amit jó tisztázni, hogy mindannyiunkban van egyfajta szorongás, hiszen ez másik oldalról nézve az életösztön (vö.: Selye János stressz és distressz megkülönböztetése). Fritz Riemann szerint a szorongás alapformái két tengelyen helyezhetők el. (Ennek vallásos aspektusaival később szeretnék foglalkozni, itt csak felvetem.) E szerint lehet a kapcsolat oldaláról a közelség, vagy a távolság szorongáskeltő, vagy lehet a dinamikája alapján az újdonság, vagy az örök állandóság alapján frusztráló. Ezek a szorongási tényezők az istenkapcsolatban is megjelennek, s ennek megfelelően, hatnak is ránk, illetve arra, ahogyan az istenképünk megmutatkozik. Az istenkapcsolat, (ha egészséges), mint kötődés oldja a szorongást!
Vegyünk néhány konkrét példát! Lehet az istenkép negatív előjelű, hiszen lehet, hogy a szüleinkkel való kapcsolat is hiányokkal küzdött.
Amikor valakit elhanyagoltak, de cserébe elvártak tőle dolgokat, az istenképében kialakulhat egy olyan torzulás, ahol mindig úgy éli meg, hogy Istennek meg kell felelnie.
Közben, ha szerencséje van, tanulhat arról (istenfogalom), hogy Isten irgalmas, elfogadó. Jó esetben képes lehet az istenképet felülírni ez, s így jobb napokon el is hiheti, hogy minden rendben van, mert Isten szeret. Csakhogy, amikor valami elakasztja őt (kudarc, gyász, stb.), könnyen aktivizálódik az eredeti istenkép, beindítva olyan folyamatokat, amelyeket a morális egyszerűen a bűn útjainak nevezne, de pszichológiai síkon talán úgy is mondhatnánk, hogy önnyugtató, vagy kontrollt visszaszerző folyamatok. (Megszokott bűnök, amelyektől nehéz szabadulni…) A hab a tortán, pedig, hogy az elbukás után, szintén felerősödhet a számonkérő kép, és még terhesebbé teheti a kudarcot. Ebből az következik, hogy az istenképet érdemes túl a kognitív információ közlésen, érzelmi szinten is gyógyítani.
Egy másik esetben, lehet, hogy az Istenről semmit nem hallok (negatív istenfogalom), de sok szépséget és jót látok a világban, amelyekkel kapcsolatban kialakul bennem egy alapvető elégedettség. A származási családomban is békésen, jól éreztem magam.
Ilyenkor iránytalan hála és öröm van bennem, s könnyen egy személytelen istenreprezentáció alakulhat ki: „az univerzum, a karma, stb.”.
Az istenkép bennem való találkozása az istenfogalommal lehet tehát olyan, amelynek hatására felszabadulás születik bennem (végre nevén tudom szólítani Őt, Aki örömöket adott az életembe), vagy olyan, ami megköt (azt tanultam, hogy Isten jó, mégis meghalt, aki nekem fontos). Lehet túlfejlett kognitív, vagy túlérzékeny. Lehet, persze olyan is, hogy a kettő harmóniában van bennem, és mondhatni csak megerősíti az istenfogalom az istenképet és fordítva színekkel, szépséggel tölti fel az Úrról kialakult ismereteimet. Mivel ennél konkrétabban szinte lehetetlen lenne a sokféle módot részletezni, így ezt most elengedem. Remélem, hogy kaptunk egy alapvető kiindulásipontot a további fejlődéshez! Nem engedjük még el a témát, csak más szempontból vizsgáljuk majd!
Molnár Miklós
Kép forrása: Pixabay
