Dúró Dóra: Az anyák 10 százaléka hónapokon belül megbánja az abortuszt
„A statisztikák szerint, egy-két hónappal a beavatkozás elvégzése után az anyák 10 százaléka megbánja az abortuszt, az idő előrehaladtával pedig még többen.” –Dúró Dórával, a Mi Hazánk Mozgalom országgyűlési képviselőjével beszélgettünk.
– Szeptember 15-től az abortusz elvégzését ahhoz kötik, hogy a várandós nők meghallgassák a magzatuk szívhangját. Mi a véleménye erről a mostani eseményről?
– Ez egy remek kezdeményezés. Én már hat évvel ezelőtt benyújtottam lényegében ugyanezt az Országgyűlésnek, akkor eredménytelenül. Annak azonban örülök, hogy a szemléletformálás ilyen módon is elindult.
Ha komolyan vesszük azt, hogy keresztény ország vagyunk, akkor ennek a törvényeinkben, jogszabályainkban, mindennapi életünkben is tükröződnie kell.
Már az Alaptörvény is tartalmazza azt, hogy a magzatot a fogantatás pillanatától kezdve védelem illeti meg. Ezt azonban nem követte semmilyen érdemi további változtatás. Ez az első ilyen lépés, amelyet csak üdvözölni tudok. 
– 1950 óta több millió abortuszt követtek el Magyarországon. Mennyire érett meg a társadalom a szemléletváltozásra?
– Bízom benne, hogy eljött ennek az ideje. Ugyanakkor az egész társadalom egy ilyen posztabortusz-szindrómában szenved. Erre tekintettel kell lenni mindenkinek és senkit nem szabad megbélyegezni, vagy felette ítélkezni. Az abortusszal kapcsolatos közgondolkodás részben azért ilyen, mert ebbe nőttek bele az elmúlt generációk. Megszokott volt, hogy ez megengedhető, legális dolog.
– Hogyan látja, mennyire van helye ennek a módosításnak az európai politika közegében?
– Nagyon lesújtó a véleményem az Európai Unió politikájáról és arról, hogy ma a nyugati világot egy liberális véleménydiktatúra uralja. Nemcsak az abortusszal, hanem mindennel kapcsolatban, ami a családdal és az élettel függ össze. Bízom benne, hogy Magyarország üdítő kivétel lesz, az életpártiság is egyre nagyobb teret fog nyerni hazánkban. Hogyha magyar jövőt szeretnénk, akkor magyar gyermekekre is szükség van.
– Mik a legnagyobb kihívások?
– Rengeteg tévhit van az abortusszal kapcsolatban, amelyek uralják a közgondolkodást. A nők gyakorta nincsenek tisztában azzal, hogy ennek milyen egészségügyi és mentális következményei vannak. Sokan úgy gondolják, hogy ezt a beavatkozást csak elvégzik és akkor annak már semmi más hatása nem lesz a nők szervezetére. Ez viszont tévedés. Az abortusz elvégzése után 60-80 százalékkal nő számos mentális, szociális zavar kialakulása. A mellrák kockázata pedig 193 százalékkal emelkedik!
Az abortusz a későbbi terhességek során növeli a vetélés, a koraszülés kockázatát, valamint a meddőség kialakulását.
Az öngyilkossági hajlandóság hatszor nagyobb azoknál a nőknél, akik terhességmegszakításon estek át. Azaz az abortusz egy olyan döntés, amely nemcsak a magzatra, hanem az édesanyára nézve is rendkívül súlyos következményekkel járhat. 
– Milyen megoldásai, kiútjai lehetnek a vívódó kismamáknak?
– Nem szoktunk beszélgetni arról, hogy terhességmegszakítás előtt gyakorta valamilyen külső nyomás helyeződik az édesanyára a párja, a családja vagy akár a munkáltatója felől.
Szeretném tudatosítani a nőkben, hogy senki nem kényszerítheti őket arra, hogy elveszítsék a saját gyermeküket.
Keressék civil és egyházi szervezetek segítségét, hogy a válsághelyzetből megtalálják a kiutat. Meglátásom szerint itt az államnak is nagyobb segítséget kellene nyújtania a nőknek, hiszen a statisztikák szerint, egy-két hónappal a beavatkozás elvégzése után az anyák 10 százaléka megbánja az abortuszt, az idő előrehaladtával pedig még többen.
– Anyaként mit tudna mondani azoknak, akik ilyen nehéz helyzetbe kerülnek?
– Átérzem azt, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerülhet egy nő, például akkor, ha az édesapa nem szeretné a gyermeket és emiatt akár a párkapcsolatuknak is vége lehet. Vagy akkor, ha tart attól, hogy a gyermeke miatt elbocsátják a munkahelyéről, vagy nem látja biztosítottnak az anyagi fedezetét ahhoz, hogy méltóképpen ellássa a gyermeket. Ugyanakkor arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez bárkivel, bármikor megtörténhet. Akkor is, amikor mondjuk a gyermek már egyéves.
Mégsem jut eszébe senkinek, hogy egyéves gyermekek megölését is lehetővé tegyék a szülőknek.
Hasonlóan kellene gondolkodni a magzati életkorú gyermekekről is. Attól, hogy ők még az anyaméhen belül vannak, attól még ugyanúgy élő és érző emberek. Az abortusz elvégzésekor van már kezük, lábuk, arcocskájuk sőt, az ujjukat is szopják. És természetesen van szívhangjuk is, amelyet most a magzati élet védelméről szóló törvény módosítása még jobban megerősít.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása Tóth Gábor, Vasarnap.hu
