Szent Bertalanra emlékezünk augusztus 24-én, aki a tizenkét apostol egyike, a csizmadiák, kesztyűsök, könyvkötők, mészárosok, szűrszabók és vargák védőszentje.
Szent Bertalan az igaz izraelita, akit az Úr a fügefa alatt látott. Valószínűnek látszik, hogy a Bertalan – a Bartholomeus vagy Bartalmaj, azaz Talmai fia magyarosított formája – a családi, a Natanael pedig a személyneve volt az apostolnak. Az Apokrif iratok szerint Bertalan először Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot, ahol később vértanú halált halt.
A Sixtusi-kápolnában Michelangelo úgy ábrázolja az Utolsó ítélet című képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja.
A XI. században Bertalan ereklyéit III. Ottó császár Rómába vitette, és a Tiberis szigetén templomot építtetett az apostol tiszteletére. E szigeten a pogány Rómában a gyógyítás istenségének, Asclepiusnak volt a szentélye. A keresztény Rómában ezért Bertalan lett a gyógyítások égi pártfogója. Az apostol koponyáját 1238 óta a frankfurti dómban őrzik.
Bertalan Örményországba mehetett, ahol talált egy templomot, benne egy gyógyító bálvánnyal. A legenda szerint mikor Bertalan belépett a templomba, nagyon sok beteg tartózkodott ott, és áldozatot akartak bemutatni a bálvány előtt. Ám a bálvány egyszer csak felkiáltott:
hirdetésTi szegények, hagyjátok az áldozatot, és ne ajánljátok fel nekem, nehogy az én szenvedésemből is részt kapjatok, mivel Bertalan lánca megkötöz engem!
E szavak után a bálvány ezer darabra tört. Az apostol pedig imádságával meggyógyította az összes jelen lévő beteget, később pedig Polinius király leányát is. Ezután a király egész háznépe megkeresztelkedett, aminek Polinius testvére nem örült. Astrages király szerint Bertalan megtévesztette az öccsét, és ezért kínhalálra ítélte. Holttestét négy másik apostolé mellé helyezték, majd a tengerbe dobták. A koporsó végül a flottilla Lipari szigetén ért partot. Később Theodor apát így beszélt az apostolokról:
Az apostolok felosztották maguk között a világot, és a királyok Királyának helytartói lettek. Bertalanra Örményország jutott. Ott látod őt, amint nyelvének ekéjével felszántja a lelkek földjét, elveti Isten igéjének magvát a szívek barázdáiba, s telepíti az Úr szőlejét és paradicsomát. Az embereknek gyógyszert adott a betegségek ellen, kitépte a tudatlanság töviseit, kiirtotta a hitetlenség őserdőit, és a hittételek köveiből oltalmat adó házat épített nekik.
Bertalan ünnepét nemcsak egyházi jelentősége, kiemelt liturgikus rangja, hanem a gazdasági élettel való kapcsolata, naptári helyzete, őszkezdő időpontja miatt is több vidékünkön számon tartották.
Az ősz kezdetét jelezte: a betakarítás hálaadó, és a szántás, vetés, egyéb előkészület segélykérő, oltalomkereső érzelmeivel.
Bertalannak a szőlőhegyek védőszentjeként való tisztelete a pannon táj ősi hagyományai közé tartozott. A szlovéneknél is ünnepén indult meg a szüretre való mágikus készülődés. Ezen a napon kezdtek a szőlőpusztító madarak ellen kerepelni.
Fogytán már a bor, mert – mint mondták – Jakab a kobakjában elvitte, most azonban Bertalan a késével, vértanúságának eszközével a szüretre, a szőlőfürtök lemetszésére, újbor szűrésére készülődik.
(Forrás: Magyar Kurír)
A címlapképen José de Ribera: Bertalan vértanúsága című festményének részlete látható. Forrás: Magyar Kurír
