Szent Bertalan, a gyógyítások égi pártfogója

Szent Bertalanra emlékezünk augusztus 24-én,  aki a tizenkét apostol egyike, a  csizmadiák, kesztyűsök, könyvkötők, mészárosok, szűrszabók és vargák védőszentje.

Szent Bertalan az  igaz izraelita, akit az Úr a fügefa alatt látott. Valószínűnek látszik, hogy a Bertalan – a Bartholomeus vagy Bartalmaj, azaz Talmai fia magyarosított formája – a családi, a Natanael pedig a személyneve volt az apostolnak. Az Apokrif iratok szerint Bertalan először Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot, ahol később vértanú halált halt.

A Sixtusi-kápolnában Michelangelo úgy ábrázolja az Utolsó ítélet című képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja.

A XI. században Bertalan ereklyéit  III. Ottó császár Rómába vitette, és a Tiberis szigetén templomot építtetett az apostol tiszteletére.  E szigeten a pogány Rómában a gyógyítás istenségének, Asclepiusnak volt a szentélye. A keresztény Rómában ezért Bertalan lett a gyógyítások égi pártfogója. Az apostol koponyáját 1238 óta a frankfurti dómban őrzik. 

Bertalan Örményországba mehetett, ahol talált egy  templomot, benne egy gyógyító bálvánnyal. A legenda szerint mikor Bertalan belépett a templomba, nagyon sok beteg tartózkodott ott, és áldozatot akartak bemutatni a bálvány előtt. Ám a bálvány egyszer csak felkiáltott:

Ti szegények, hagyjátok az áldozatot, és ne ajánljátok fel nekem, nehogy az én szenvedésemből is részt kapjatok, mivel Bertalan lánca megkötöz engem!

E szavak után a bálvány ezer darabra tört. Az apostol pedig imádságával meggyógyította az összes jelen lévő beteget, később pedig Polinius király leányát is. Ezután a király egész háznépe megkeresztelkedett, aminek Polinius testvére nem örült. Astrages király szerint Bertalan megtévesztette az öccsét, és ezért kínhalálra ítélte. Holttestét négy másik apostolé mellé helyezték, majd a tengerbe dobták. A koporsó végül a flottilla Lipari szigetén ért partot. Később Theodor apát így beszélt az apostolokról:

Az apostolok felosztották maguk között a világot, és a királyok Királyának helytartói lettek. Bertalanra Örményország jutott. Ott látod őt, amint nyelvének ekéjével felszántja a lelkek földjét, elveti Isten igéjének magvát a szívek barázdáiba, s telepíti az Úr szőlejét és paradicsomát. Az embereknek gyógyszert adott a betegségek ellen, kitépte a tudatlanság töviseit, kiirtotta a hitetlenség őserdőit, és a hittételek köveiből oltalmat adó házat épített nekik.

Bertalan ünnepét nemcsak egyházi jelentősége, kiemelt liturgikus rangja, hanem a gazdasági élettel való kapcsolata, naptári helyzete, őszkezdő időpontja miatt is több vidékünkön számon tartották.

Az ősz kezdetét jelezte: a betakarítás hálaadó, és a szántás, vetés, egyéb előkészület segélykérő, oltalomkereső érzelmeivel.

Bertalannak a szőlőhegyek védőszentjeként való tisztelete a pannon táj ősi hagyományai közé tartozott. A szlovéneknél is ünnepén indult meg a szüretre való mágikus készülődés. Ezen a napon kezdtek a szőlőpusztító madarak ellen kerepelni.

Fogytán már a bor, mert – mint mondták – Jakab a kobakjában elvitte, most azonban Bertalan a késével, vértanúságának eszközével a szüretre, a szőlőfürtök lemetszésére, újbor szűrésére készülődik.

(Forrás: Magyar Kurír)

A címlapképen José de Ribera: Bertalan vértanúsága című festményének részlete látható. Forrás: Magyar Kurír