Liturgikus változtatások és a letargikus kritizálók
A Liturgikus tanulmányi napok pannonhalmi rendezvényén elhangzott, hogy a liturgia célja megélni az Istennel való találkozást, megmaradni Istenben, hiszen „benne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28). Az előadók közül Kevin W. Irwin kifejtette: az ünneplő közösség tagjai számára elsődleges, hogy a liturgia formáló, evangelizáló ereje (formációja) által Isten valóságának részeseivé váljanak, ne pusztán információk átadása (tanítás, tanulás) történjék a szertartásokon. A liturgikus szövegek formálnak bennünket, hatnak az életünkre. A liturgia alkalmassá tesz, hogy istenhordozókká váljunk a világ számára – magyarázta a Catholic University of America tanára.
Káposztássy Béla rámutatott: a tridenti rítushoz ragaszkodó hívőket nem kell megbélyegezni, ugyanakkor szükséges, hogy „az embereket mélyebben bevezessük a liturgiába (formáció), mert elindult egyfajta szakadás a tridenti miséhez ragaszkodók irányából, akiknél a formálódás speciális (nárcisztikus, tekintélyelvű, elitista) lelki alkat kialakulásához vezetett”.
Fehérváry Jákó OSB többek között arról beszélt, hogy a liturgikus mozgalmat, amely a misztériummal való találkozás jegyében mozdult előre, XII. Piusz pápa 1956-ban (már a II. Vatikáni Zsinat előtt) így jellemezte:
„A Szentlélek átvonulása az Egyházon”.
XVI. Benedek 2007-ben azt fogalmazta meg, hogy a régi rítus életben tartása gazdagíthatja az új liturgiát, például a „szent” fogalmának elmélyítésével.
A megújult, a korábbitól apró változtatásokban eltérő misekönyv módosításaival végeredményben megvalósulhatott az a cél, hogy az eredeti latin szöveghez hűebb megfogalmazások szerepeljenek a magyar nyelvű kiadásban. Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke előadásában kiemelte: az új misekönyv az összmagyarságot célozza. A határon túli püspökök kérését is figyelembe véve a területükön élt magyar boldogokat, emléknapjaikat is belevették a misekönyvbe.
A püspök a változásokról szólva részletezett öt fontos módosítást. Egyrészt a bevezető szertartásoknál, a közgyónásnál eddig az állt a misekönyvben: „Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát…” Innen kikerült a szeplőtelen kifejezés, mivel az nem része a latin szövegnek. Másrészt az eucharisztikus liturgiánál eddig az szerepelt: „a bor és víz titka által”. Itt csak a szórendet kellett megváltoztatni a latin szerint. A jövőben ez tehát úgy hangzik majd: „a víz és a bor titka által”.
Továbbá amikor a szentmise áldozati liturgiájának kezdetén a pap a hívek felé fordul, az új fordítás szerint a következőket mondja: „Imádkozzatok testvéreim, hogy az én áldozatom és a tiétek kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt!” Valamint a Miatyánk imádsága utáni békeköszöntésnél eddig az szerepelt a szövegben, hogy „Köszöntsétek egymást a béke jelével!” Ennek helyére most ez kerül: „Engesztelődjetek ki szívből egymással!” Majd ezt követően az áldozás előtti részben a korábbi misekönyvben ez állt: „Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.” Az új kiadásban ezt felváltja a következő kijelentés:
„Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány lakomájára”, szintén a latin eredetivel megegyezően.
Sapszon Ferenc lapunknak korábban, a megújulási munkafolyamatok során elmondta, hogy a Miatyánk, de főleg a Glória szövegének kijavítása is mindenképpen szükséges lenne. Az egyházzenész karnagy szerint az „és a földön békesség a jó akaratú embereknek” részt kellene módosítani, hiszen ezt a részt rajtunk kívül már minden ország kijavította.
Mint mondta: a jelenlegi úgy hangzik, mintha az Úristen válogatna az emberek között, és annak adná a békéjét, akinek megvan az az emberi tulajdonsága, hogy „jó akaratú”. Az eredeti görög ezzel szemben nem ezt mondja: „az emberrel legyen ott az Úristennek a békéje és a jóakarata”. Az eredeti szöveg Isten ingyenes ajándékára irányítja a figyelmet: Isten az ő békéjét és jóindulatát, vagyis a szeretetét és az üdvösséget adja az embernek. Ez helyesen úgy lehetne: és a földön békesség és jóakarat az embereknek. A Miatyánk imádság esetében az „és ne vigy’ minket kísértésbe részt kellene módosítani.
Istállótól az egyházzenéig – a Szent Család-templom felfedezett titkai
A Miatyánk és a Dicsőség szövegének helyesbítő változtatásáról az MKPK elnöke nem tett említést a Liturgikus tanulmányi napok során. De már az az öt, kisebb változtatás is felborzolta azok kedélyét, akik a II. Vatikáni Zsinat „újításaira” az egyház rombolásaként tekintenek. A módosítások révén a Vatikánnal szorosabbá váló liturgikus egységre leginkább letargikusan tekintenek. Az úgynevezett „hagyományos szentmise” után vágyakoznak.
A bánatimából kikerült, Szűz Mária jelzőjeként eddig létező „szeplőtelen” kifejezés, ismerjük el, azért valóban jelentős hiányt hagy maga után. Isten anyjának szűz mivolta ugyanis nem vitatott tény a „pánkeresztény” világban. Az viszont már annál inkább, hogy ez a názáreti lány bűn nélkül fogant, és ebben az állapotában lett a Megváltó édesanyjává. Természetesen a szóban forgó változtatás
egy pillanatig sem a Mária-dogmát kívánja gyengíteni, hanem az egyház egységét hivatott megjeleníteni, amely önmagában érték.
Ennek az egységnek a jegyében egy dolgunk maradt: memorizálnunk kell mihamarabb az új fordításokat. Higgyük el, minél inkább átimádkozzuk ezeket a szavakat, annál jobban segítenek majd bennünket abban, hogy a liturgia során az élő Istennel találkozzunk.
A liturgia így valóban átformálja majd az életünket, és alkalmassá tesz, hogy megújult istenhordozókká váljunk a világ számára. Ez mindenképpen jó cél, ahol a szent eszköz ezúttal éppen a megújult misekönyv.
Forrás: Magyar Kurír
Istállótól az egyházzenéig – a Szent Család-templom felfedezett titkai
Istállótól az egyházzenéig – a Szent Család-templom felfedezett titkai
Fotó: Gável András
