„Nagyon fájdalmas pillanat volt, de oda kellett tartanom az arcomat”

Ferenc pápa általános kihallgatása során felidézte kanadai apostoli látogatásának állomásait. Beszédében kiemelte, a fő motivációja az volt, hogy találkozhasson az ottani őslakosokkal és bocsánatot kérjen tőlük a károkért, amiket azok a keresztények okoztak, akik a múltban együttműködtek a korabeli kormányok erőszakos asszimilációs és jogfosztó politikájával – számolt be róla a Magyar Kurír.

Ferenc pápa szerint Kanadában elkezdődött egy folyamat, hogy új korszakot nyisson azon az úton, amelyen az egyház már régóta együtt jár az őslakos népekkel.

„Egyfelől voltak az Egyháznak olyan tagjai, férfiak és nők, akik az őslakos népek méltóságának legelszántabb és legbátrabb támogatói közé tartoztak, kiálltak értük, hozzájárultak nyelvük és kultúrájuk megismertetéséhez;

másfelől sajnos olyan keresztények is voltak, papok, szerzetesek és szerzetesnők – világiak, akik részt vettek olyan programokban, amelyek mai felfogásunk szerint elfogadhatatlanok, sőt az evangéliummal ellentétesek” – indokolta bűnbánó zarándoklatát Ferenc pápa. Felidézte, pár hónappal korábban az őshonos népek képviselőit fogadta a Vatikánban, hogy felkészülhessen a kanadai látogatásra. A zarándoklat első állomásán, Edmontonban közösen idézte fel az első nemzetek (métik és inuitok ) vezetőivel a népek történelmét, és mély szomorúságának adott hangot a gyarmatosítás tartós hatása miatt, elismerte, hogy az őslakosokra katasztrofális hatást gyakorolt a bentlakásos iskolarendszer.

A zarándokút második szakaszában az egyházfő az ország keleti részébe látogatott, ahol a fa alakját vették alapul, mely az őslakos népek életének és szimbolikájának központi eleme. A harmadik megálló a Szent Anna-tó partján volt a gyógyulás jegyében.

„Mindannyian meríthetünk Krisztusból, az élő víz forrásából, és ott, Jézusban megláttuk az Atya közelségét, aki megadja nekünk a sebek gyógyulását és a bűnök bocsánatát is”

– mondta Ferenc pápa beszédében. Hozzátette, az emlékezésnek, a kiengesztelődésnek és a gyógyulásnak ez az útja reményt ad az Egyháznak Kanadában és mindenütt. A kormányzók, az őslakosok vezetői és a diplomáciai testület előtt megerősítette a Szentszéknek és a helyi katolikus közösségeknek azt a célt, hogy megfelelő programokkal és a népek szokásaival előre mozdítsák az őshonos kultúrákat.  Ferenc pápa emlékeztetett, a gyarmatosító mentalitás ma is jelen van az ideológiai gyarmatosítás különböző formáiban, amelyek veszélyeztetik a népek hagyományait, történelmét és vallási kötelékeit, elsimítják a különbözőségeket, csak a jelenre összpontosítanak, és gyakran elhanyagolják a leggyengébbekkel és a leginkább kiszolgáltatottakkal szembeni kötelezettségeket. Ezért helyre kell állítani a modernitás és az ősi kultúrák, a szekularizáció és a spirituális értékek közötti a harmóniát. Az utolsó találkozás, az inuitok földjén, a remény jelében zajlott a fiatalokkal és az öregekkel.

„Biztosíthatlak benneteket, hogy ezeken a találkozókon, különösen az utolsó találkozón, pofonként éreztem ezeknek az embereknek a fájdalmát: az idősekét, akik elvesztették gyermekeiket, és nem tudták, hová tűntek, e miatt az asszimilációs politika miatt.

Nagyon fájdalmas pillanat volt, de oda kellett tartanom az arcomat: szembe kell néznünk a hibáinkkal, a bűneinkkel. Kanadában is kulcsszerepe van a fiatalok–idősek szópárnak, ez az idők jele: fiataloknak és időseknek párbeszédet kell folytatniuk, hogy együtt járjanak a történelemben emlékezet és prófécia között, melyek összhangban vannak.”

Ferenc pápa kanadai útjának kiértékelését teljes terjedelmében a Magyar Kurírban olvashatják el.

(Forrás: Magyar Kurír)

A címlapkép forrása: Vatican.va