Ungváry Zsolt: Kit hibáztassunk saját elrontott életünkért?

Katolikus hitünk egyik legfontosabb alapja az Istentől kapott szabad akarat. Ennek hiányában teljesen értelmetlenné válik sorsunk alakítása és személyes felelősségünk is.

Az ateisták gyakorta próbálják saját álláspontjukat azzal alátámasztani, hogy nem létezhet a jóságos teremtő, mert akkor nem engedné a világban a sok gonoszságot. Pedig ők lennének a legjobban megsértve, ha a kocsmába tartva hirtelen elébük toppanna lángpallossal egy kerub, és bekergetné őket a templomba. Vagy amikor a drog után nyúlnak, a kezükre csapna, esetleg amikor a megfogant gyermeküket készülnek meggyilkolni, hirtelen a levegőbe röpítene minden abortuszt végző intézményt.

Ugyancsak ők hajlamosak arra, hogy minden bajukért, elrontott életükért – mivel a transzcendenst és a saját felelősséget egyaránt elvetik – a kormányt, a politikát vagy a miniszterelnököt hibáztassák.

A fentiek illusztrálására nagyszerű példát kínál az internet, ahol gyakorta jelentkeznek megfelelő alanyok, hogy nyomorukat világgá kiáltva érveket szolgáltassanak nekünk.

Több helyen is belebotlottam egy Kovács Nikoletta nevű, 47 esztendős nő kifakadásába, akit Novák Katalinnak egy Brazíliában elhangzott mondata késztetett arra, hogy eljátssza az állatorvosi ló szerepét a „mennyire és miért uraljuk a saját életünket” című oktatási anyagban.

A köztársasági elnök ominózus kijelentése így hangzik:

„El kellett érni, hogy ne azok járjanak jól anyagilag, akik nem vállalnak gyermeket”.

Ettől Nikolettában felhorgadt a sértettség, úgy érzékelve, hogy gyermektelenként kirekesztés áldozata lett, s egy hosszas, ocsmány trágárságoktól hemzsegő bejegyzésben (illetve egy korábbi bejegyzését megismételve) bemutatta nekünk elrontott életét. Mindezért pedig, a már ismert logikai bukfenccel, dühét a kormányzatra vagy talán azokra a szavazókra öntötte, akik olyan politikai erőt támogatnak, amely a gyermekvállalást anyagi, erkölcsi és egyéb módokon támogatja.

Meghaladná a cikk kereteit annak elemzése, mi is az élet értelme, valóban csak a biológiai folyamatosság megteremtése, az utódok nemzése illetve szülése jelenti-e a teljességet. Nyilvánvalóan nem. Hiszen sok egyéb parancs mellett (pl. szaporodjatok és sokasodjatok) elsősorban az üdvösségre vagyunk meghívva, ez pedig mindenkinek a saját ügye; aki földi értékekben (ház, autó, dicsőség, és igen, a család is végső soron az) keresi a boldogságot, biztosan csalódni fog.

Hiszen a ház összedőlhet, a részvények elértéktelenednek, a feleség elhagyhat, a gyerek meghalhat; és akkor már értelmetlenné vált az életünk? Jézus egyértelműen megmondta a szamáriai asszonynak: csak az a víz csillapítja a szomjúságunkat, amit ő ad. Minden más után újra megszomjazunk.

Régen a nők szültek, nem is volt alternatíva. Nem volt adókedvezmény, nem kellett propagálni, az sem merült fel, hogy kell-e reggelizni vagy éjszaka aludni. A közösségek működtek, túléltek, gondoskodtak az idősekről, volt munkás kéz és katona. A modern korban, a nyugati világban lett a nőknek választási lehetőségük, és aki akar, élhet vele. Többé már nem függenek anyagilag vagy törvényileg egy férfitól, sem társadalmi, sem jogi elvárás nincsen velük szemben. Biológiai ugyan van, de ezt hihetetlenül erős propagandával, megtévesztéssel, kiskutyával és Netflixszel próbálják kiölni a nőkből. Néhányuknál időlegesen sikerül is, ám amikor szembesülnek ezzel, akkor az katasztrófát okozhat.

Ez történt Kovács Nikolettával is. Negyven felett egyszer csak rádöbbent, hogy kifutott az időből, és amit kislányként babázva bizonyára megálmodott, s amit fogamzásgátlós-bulizós-„munkamániás” felnőtt életében háttérbe szorított, most előtör belőle: mégis csak jobb lett volna gyereket szülni. És agressziója, dühe azok ellen fordul, akik a káros korszellemen (demokratikus felhatalmazással élve) megpróbálnak változtatni, akik ki merik mondani, hogy nem büntethetjük a gyermeket (értsd a leendő munkaerő létrehozásának és kiképzésének költségeit fedező, a majdani nyugdíjasokat eltartó, a jövő magyarjaiként nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat továbbvivő) vállaló szülőket.

Nikolettának valójában nem Novák Katalinnal, a kormánnyal, még csak nem is velünk, keresztény-konzervatív nagycsalád népszerűsítőkkel, hanem azzal a korszellemmel, amelyik elhitette vele, hogy így lesz boldog.

Amelyik miatt az elköteleződés helyett újabb kapcsolatokat keresett; amikor valami hülye bölcsész himi-humira szánt időt fontosabbnak tartott a párkeresésnél; amikor inkább vállalt igazgatóhelyettességet egy iskolában, vadidegen (mások által megszült) diákok pesztrálására, mint hogy a saját baba-projektjén ügyködjön. Ami persze bizonyára szép tevékenység, de akkor mire fel a löttyös nagy indulat, a pedagógushoz méltatlan, intellektuálisan roppant sekélyes káromkodós bejegyzés, ami mégis csak arról tanúskodik: odaadna mindent, amit elért a kislánykori babázós álom megvalósulásáért.

Kedves gyerekmentességet reklámozó fiatal lányok! Olvassátok el Kovács Nikoletta bejegyzését és okuljatok. A más kárán tanulni a bölcsesség jele.

Ungváry Zsolt

A címlapképen Novák Katalin köztársasági elnök előadást tart az Academia Paulista de Letras rendezvényén Sao Paulóban 2022. július 12-én. Forrás: MTI/Sándor-palota