Ungváry Zsolt: A valóságtól függetlenített ellenzék
Az ellenzék fő problémája, hogy a kormány megváltoztat dolgokat, amiket korábban ő maga hozott létre. Amelyeknek a megalkotása ellenzéki interpretálásban nem volt jó, alkalmazása káros volt, további fenntartása viszont jó lenne.
A hosszú Covid miatt, de a háborús helyzet dacára mégis ingerszegénységben unatkozó tünci nemzedék ezúttal a kata módosítás miatt vonult utcára. (Nem erről szól a cikk, de nem tudom megállni: tőlem a bruttó 426 300 forintos tanári fizetésemből 122 811 forintot vonnak le havonta – és ebben még a legkisebb gyerek miatt egy kis adókedvezmény is van –, míg egy katás egymilliós bevételig csak ötvenezret fizet.)
Mindenesetre a többszörösen megbukott, megalázott, a parlament padlóját tisztán tartó Fidesz-takarítók kezében negyedszer is a felmosórongy dicstelen szerepét eljátszó ellenzékiek rögvest rárepültek a dologra, s nem tudván mást adni, mint mi lényegük, a megoldások és javaslatok részletes kidolgozása helyett a káoszteremtésben próbálnak jeleskedni. Az még csak hagyján, hogy – az innovatív képességeik teljes hiányáról tanúskodó, a taxisok által egyszer már hatékonyan, Budaházy és hívei részéről kevésbé eredményesen bemutatott – hídlezáráshoz folyamodtak, de meg is szólaltak. És itt omlott össze a még fel sem épített érvrendszer. Tiltakoznak egy olyan adónem megszüntetése (átdolgozása) ellen, amelyet ők sosem vezettek be, sőt bevezetésekor ellenzékből sem szavazták meg.
Felháborodnak a rezsicsökkentés részleges felmondása miatt, miközben sosem támogatták, sőt, folyamatosan gáncsolták, ellenezték és a piaci árak mellett ágáltak.
A fő problémájuk, hogy a kormány megváltoztat dolgokat, amiket korábban ő maga hozott létre. Amelyeknek a megalkotása ellenzéki interpretálásban nem volt jó, alkalmazása káros volt, további fenntartása viszont jó lenne.
Ki érti ezt? Ha hirtelen a kabinet fegyvereket kezdene küldeni az ukránoknak, akkor amiatt mennének ki tüntetni?
Amikor a Covid ránk tört, lezárást sürgettek. Megtörtént. Ekkor az lett a baj. Először szorgalmazták a vakcinázást, de amikor kampányszerűen oltani kezdtek, akkor azt bírálták.
1956-ról bő harminc évig azt hirdették, hogy ellenforradalom volt, és aki mást mond, az reakciós, szélsőséges bűnöző. De hipp-hopp átálltak forradalmárnak, amikor ez lett a fősodor, és a korábban Nagy Imrének még az emlékét is kiradírozásra szánók azon nyafogtak, hogy áthelyezik az egykori miniszterelnök szobrát. A NATO-t bírálták, szidták, amíg ellenség volt, majd hirtelen maga Horn Gyula, egykori Varsói Szerződésnek elkötelezett külügyminiszter vetette fel az Országgyűlésben a NATO-csatlakozást, és ők lettek a leghangosabb atlantisták.
De össznépi nyavalygás fogadta például az éves megyei matricák bevezetését is, pedig így Budapestről a Balatonra egy esztendeig fizetnek annyi autópályadíjat, amennyiért a dalmát tengerpartot egyszer tudják megjárni oda-vissza. (Ha nem mennek nagyon délre.)
A Bokros-csomagról egyfelől azt bizonygatták, hogy zseniális gazdasági húzás volt, de visszatérően, verbális fegyverként használják a „Bokros-csomaggal” fenyegetőzést, ha kormányzati megszorítást akarnak szimatolni. Az őszödi beszédet dicsőséges igazságbeszédként próbálják aposztrofálni, mentegetve a védhetetlent, de szívesen használják szitokszóként, ha például „Orbán őszödi beszéde”-ként hivatkozhatnak valamilyen megnyilvánulásra.
A deviancia elfogadását harsogják, erényként állítva azt be, de az egyént megbélyegzik. Így lesz a szabad szerelem bármilyen formái iránti erőszakos támogatásból furkósbotként használt vád, ha Borkai vagy Szájer követik el.
Megfordítva a keresztény tanítást, ami a bűnt üldözi, de a bűnösnek megbocsát. Ők a bűnt magasztalják, de a bűnöst elítélik. Persze kizárólag akkor, ha a nemzeti-konzervatív oldalhoz tartozik, mert az maga az ősbűn.
A címlapképen Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció miniszterelnök-jelöltje beszédet mond a DK XI. kongresszusán és ellenzéki előválasztási kampánynyitó rendezvényén a Kongresszusi Központban 2021. augusztus 29-én. Forrás: MTI/Mohai Balázs
