Még mindig a magyarok vegzálása Brüsszel legfontosabb dolga
Volt már nekünk Rui Tavaresünk, majd Judith Sargentinink, most pedig kapunk egy Gwendoline Delbos-Corfieldet. Úgy tűnik, hogy az Európai Parlamentben már minden ciklusra jut egy képviselő, akinek jelentést kell készítenie a magyar jogállamiság helyzetéről.
Rui Tavares volt az első, ő 2013-ban készült el a saját jelentésével, amelyben a már akkor unásig ismételt paneleket használva volt szó bírói függetlenség megsértéséről, kiegyensúlyozatlan médiáról, korrupcióról, vagy épp a kisebbségi jogok sárba tiprásáról. Tavares „munkája” óta eltelt 9 év, de a helyzet nem, csak a szereplők változtak. Az előző ciklusban jött Judith Sargentini, akinek a hasonló, megalapozatlan állításokat tartalmazó dokumentumát már csak kis csalással tudta elfogadni az Európai Parlament. Ekkor történt meg ugyanis az, hogy a tartózkodó szavazatokat egyszerűen nem vették figyelembe a voksolás során és csak így tudtak többségbe kerülni a jelentést támogató képviselők. Az esetből persze nem lett jogállamisági ügy, pedig igencsak furcsa az a jogállam, ahol az egyébként leadott szavazatot semmibe veszik.
Tavares és Sargentini után – a háború, az energiaárrobbanás és az infláció árnyékában – az Európai Parlament most látta elkérkezettnek az időt arra, hogy egy újabb jelentést készítsen a magyar jogállamiságról.
A feladatra ezúttal a francia zöldpárti képviselőt, Gwendoline Delbos-Corfieldet jelölték ki és mivel ő az előző két jelentéstevő párttársa, már most sejthetjük, hogy mi áll majd a jelentésben. Jönnek majd ismét az unalomig hallgatott, mára már megmosolyogtatóvá vált panelek jogállamisági deficitről, hibrid rezsimről, médiatúlsúlyról és hasonlókról. Tényleg, akár már nevethetnénk is rajta, hiszen az Európai Parlament a Magyarországot érintő ügyekkel kapcsolatban (ahogyan sok más esetben is) teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal. Csupán gyártanak egy újabb hivatkozási alapot, amelyre aztán az NGO-k, a hazai és nemzetközi balliberális politikusok és a következő ciklus majdani jelentéstevője is hivatkozhat.
A helyzet ugyanakkor most súlyosabb annál, minthogy mosolyogjunk rajta.
Az Európai Parlament ugyanis ősszel a jelentésre hivatkozva a 7-es cikk szerinti eljárás folytatását és az Uniós pénzek kifizetésének további blokkolását kérheti. Az EP nyomásgyakorlása tehát felülírhatja azt a józan egyeztetést, konstruktív, megoldás irányába haladó légkört, amelyet az elmúlt hetekben sikerült kialakítani a kormány és a Bizottság között. Az EP-ben zajló ideológia vezérelt, sokszor vicces szerencsétlenkedésnek tehát ezúttal akár még komoly tétje is lehet. Nem árt résen lenni a következő időszakban.
