Goretti Szent Mária szűz és vértanúra emlékezünk
A tizenkét évesen vértanúhalált halt Goretti Szent Máriára emlékezünk július 6-án. Szentté avatásán, 1950-ben az Egyház történetében először félmilliónál is többen voltak jelen, köztük volt Mária édesanyja is – számol be róla a Magyar Kurír.
Goretti Mária az olaszországi Corinaldóban született 1890. október 16-án. Szüleivel a Nettunóhoz közeli Ferriere di Concában éltek, ahol egy özvegyemberrel és fiával közösen béreltek egy kisebb birtokot. Mária édesapja korán meghalt maláriában. Az özvegyen maradt édesanya nem tehetett egyebet, ott maradt hat gyermekével, és továbbra is fenntartotta a bérletet. Mária volt a testvérek közül a legidősebb, ellátta a háztartást, és vigyázott a kicsikre, amikor édesanyja a nagyobbakkal kinn dolgozott a mezőn.
A bérlőtárs fia, a tizenkilenc éves Alessandro először szép szóval próbálta megnyerni magának a lányt. Amikor ez nem sikerült, erőszakkal közeledett, de Mária ereje végső megfeszítésével elmenekült előle. Félelmében kérte édesanyját, ne hagyja magára, de az nem vette komolyan a dolgot. Mária nem tudta, mit mondjon édesanyjának, mert Alessandro megesküdött, hogy ha egyetlen szóval is elárulja, megöli. A lány ezért hallgatott és imádkozott, mennyei Édesanyja segítségét kérve. 1902. július 5-én Mária ismét egyedül volt otthon, amikor Alessandro megtámadta. A lány ellenállt, és egyre ismételte: „Nem, nem, az bűn, Alessandro, elkárhozol érte!” Amikor a fiú látta, hogy nem bír vele, fölkapott egy kést és szúrni kezdte Máriát. Tizennégy mély sebet ejtett a lányon, aki azt tudta mondani gyilkosa kezei közt, hogy inkább meghal, semmint bűnt kövessen el.
Mária éppen öt héttel korábban volt elsőáldozó. Aznap reggel, amikor Alessandro megtámadta, még örömmel újságolta barátnőjének, Teréznek: „Holnap megyünk Campomortóba, alig várom a szentáldozást!”
A szentáldozás és az utolsó hetekben átélt sok szorongás kiteljesítették Mária kegyelmi életét, és megérlelték őt a vértanúságra. Hogy miként gondolkodott, és a szíve mélyén mi rejlett, azt megmutatta életének utolsó huszonnégy órája.
A szomszédok, amint észrevették a támadást, a nettunói kórházba vitték a lányt, ahol kétórás műtéttel próbálták megmenteni. Mindvégig öntudatánál volt, s egyre csak Jézust és Máriát szólongatta. Amikor kérdezték, megbocsát-e gyilkosának, ezt válaszolta:
„Megbocsátok, és az égben imádkozni fogok a megtéréséért. Jézus kedvéért, aki a kereszten megbocsátott a bűnbánó latornak, azt akarom, hogy ő is ott legyen a közelemben a paradicsomban.”
Seblázában újra meg újra átélte az Alessandróval vívott küzdelmet. Egyre csak azt kiabálta: „Ne tedd, Alessandro, mert bűn és elkárhozol miatta!” A támadás másnapján, 1902. július 6-án, vasárnap Mária meghalt. Sírjánál később számos csoda történt.
1950. június 24-én XII. Pius pápa szentté avatta Máriát.
Először fordult elő az Egyház történetében, hogy az ünnepre félmilliónál is több ember gyűlt össze a Szent Péter téren. És az is először fordult elő, hogy egy édesanya megérte és jelen lehetett gyermeke szentté avatásán.
A szentatya kérdésére Goretti Mária élete és halála egyértelmű választ ad: ez a bátor lány, aki egészen szegény körülmények között élt és sem írni, sem olvasni nem tudott, arról tett tanúságot századunk elején, hogy a tisztaság lehetséges, és olyan érték, amely minden áldozatot megér.
(Forrás, címlapkép: Magyar Kurír)
