A dezinformációs hadviselésnek köszönhetjük Sopront
– Ahogyan nemrégiben beszéltünk róla, a Rongyos Gárda sikeresen tudta kivívni a Sopronért folytatott népszavazást. Mi jelentette a sikerük titkát?
– A legjobb védekezés a támadás elve alapján rendkívül sikeresen alkalmazták a gerillataktikákat. Ennek alapját képezte a helyismeret, a felderítés, a csapat fegyelmezettsége, a kisebb kötelékek tevékenységének összehangolása, valamint a zavarkeltés és a dezinformáció. Arra törekedtek, hogy a kezdeményezés mindvégig náluk legyen. Több helyen felszedték a vasúti síneket, járőreik osztrák területeken portyáztak. A lakosság mellett a vasutasok és a cserkészek is támogatták tevékenységüket.
Voltak rohamkülönítményeik is.
Az elsőt Felsőőrött szervezte meg a Mária Terézia-rend lovagkeresztjének birtokosa, „Rótt” – valódi nevén: Taby Árpád – főhadnagy. Három, géppuskával megerősített, egyenként 30-40 fős rohamcsoport jött létre magyaróvári gazdászokból és Francia Kiss Mihály őrmester Kecskemét-környéki és kőszegi embereiből. 
– Hogyan lehetett a fegyelmet fenntartani a szabadcsapatok között?
– A felkelők fővezérsége „felkelő rendőrséget” és „felkelő tábori csendőrséget” is szervezett, de a fegyelem az egyéni kötelességérzetből adódott. Bevezették a statáriumot, és a felkelők parancsba kapták, hogy vegyenek részt a miséken és istentiszteleteken. Megpróbálták ellensúlyozni az osztrák és a nagynémet agitátorok működését, német, magyar és horvát előadásokat tartottak, a felkelő őrsök felvilágosító plakátokat és röplapokat kaptak.
– Hol tartózkodott a legénység?
– Elszállásolásuk nem civileknél, hanem csendőrlaktanyákban, iskolákban, vendéglőkben és tűzoltószertárakban történt. Főleg gyalog közlekedtek, de gyors előrenyomulás vagy átcsoportosítás elrendelésekor kerékpárt, szekeret vagy zsákmányolt autóbuszt, teher- és személygépkocsit is igénybe vettek.
Amikor Prónay vette át a fővezérséget, öt felkelő hadsereget szervezett, hadseregenként 650–1000 fővel. Vezetőik főhadnagyok, századosok voltak, ismert és kevésbé ismert nevek, mint például Bónis Lajos tábori lelkész – azaz Páter Bónis Arkangyal, Budaházy Miklós, Héjjas Aurél és Iván, Maderspach Viktor, Taby Árpád és Thurzó Lajos. Hadseregeik a Lajta és a Pinka vidékén Felsőőr–Felsőpulya–Lakompak–Németújvár–Pándorfalu–Nagymarton között, 200 kilométeres arcvonalon mozogtak.
A felkelők létszáma 2500 és 4000 fő közé tehető, így nagy szerepe volt a dezinformációnak is.
A felkelő hadsereg elnevezéssel is azt a látszatot keltették, hogy nagyobb létszámú haderejük van. A különítmények jelentéseikben a 10-es szorzó-osztó számokat használták, például így: „Negyven ember induljon erősített felderítő járőrrel”, de valójában csak négy felkelő indult el, viszont a megtévesztés bevált, ugyanis az osztrák lapok 20–30 ezres magyar seregről írtak.
– A Rongyos Gárdáéhoz hasonló szabadcsapatokkal kicsikarhatók lettek volna további népszavazások az elcsatolt területeken?
– Már az úgynevezett béketárgyalások során kinyilvánította a magyar delegáció, hogy az elszakítandó országrészeken írjanak ki népszavazást, ezt domborította ki 1920. január 16-i védőbeszédében gróf Apponyi Albert. A wilsoni önrendelkezés eszméjére hivatkozva voltaképp megkérdőjelezte az egész közép-európai újrarendezést és kimondta, hogy „az államok lakosságának egyetlen egy része sem helyezhető akarata, megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj, egy idegen állam fennhatósága alá. (…) Ennek a nagy eszmének a nevében, (…) követeljük a népszavazást hazánk azon részeire vonatkozóan, amelyeket most tőlünk elszakítani akarnak. Kijelentem, hogy előre alávetjük magunkat a népszavazás eredményének, bármi legyen is az”. 
Apponyi felvetését azonban a győztesek leseperték az asztalról. Aztán mégis sor került a soproni népszavazásra, ami a nyugat-magyarországi felkelés mellett azért is történhetett meg, mert egy másik háborúban vesztes félről, Ausztriáról volt szó.
1938–39-ben Csehszlovákia esetében a Felvidéken és Kárpátalján diverzáns célzattal ismét bevetették a „rongyosokat”, de akkor már más idők jártak, nemcsak Magyarországon, de Európában is.
Tevékenységük a revízió célját szolgálta, és hozzájárult ahhoz, hogy a Felvidék déli része és Kárpátalja ismét visszatérjen a magyar Szent Korona fennhatósága alá, ám az 1938–1941 közötti országgyarapítási eredményeink az újabb háborúvesztés következtében mind elvesztek.
Tóth Gábor
A címlapképen az osztrák csendőrség által Burgenlandban elfogott két rongyos látható. Forrás: Wikipedia.com
