A magyar-lengyel barátság újabb bizonyítéka
Az „A barátság anatómiája” című munka a közös történelem „eddig legteljesebb összefoglalása”, a lengyel olvasók körében is jól ismert szerző „esszéírói lendülettel, egyúttal tudományos alapossággal megközelíti a két nemzet világviszonylatban is kivételes barátságának történetét”, valamint keresi ennek forrásait – ismerteti a kötetet a kiadó, a varsói Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet.
A szerző részvételével a munka első, a lengyel-magyar kapcsolatok 16. század végéig átölelő időszakát feldolgozó, több mint ötszáz oldalnyi, gazdag képanyaggal ellátott, Daniel Warmuz által lengyelre lefordított kötetét hétfőn a nyugat-lengyelországi Wroclawban, kedden a Felczak Intézet fővárosi székhelyén, csütörtökön a kelet-lengyelországi Lublinban működő Maria Curie-Sklodowska Egyetemen, pénteken pedig a varsói nemzetközi könyvvásáron mutatják be.
A kötet megjelenése kapcsán Kovács István az MTI-nek elmondta: az összesen három kötetnyire tervezett munka a középkortól az 1989-es rendszerváltozásig terjedő időszakot öleli át. Megírása közben olyan pontok kiemelésére törekedett, ahol a magyar és a lengyel történelem „valóban áttetszett egymással”.
Már a középkorban és a kora újkorban megfogalmazódott a magyar-lengyel barátság lényege, az, hogy „a két nép mentalitása mennyire hasonló, miként a szokásaik, a hazához való viszonyuk” – emelte ki Kovács István.
Elmondta: munkájában nemcsak a közös érdekeket domborította ki, „nem palástolja el az érdek-összeütközéseket sem”, amelyek nyilvánvalóak voltak például Luxemburgi Zsigmond, illetve Mátyás király uralkodása idején. „Ezek az érdek-összeütközések viszont nem maradtak meg tartósan a politikai emlékezetben, ezek elmúltával a lengyel-magyar kapcsolatról elmondható, hogy ugyanolyan harmonikus volt, mint korábban” – mutatott rá a történész.
Ezt a jelenséget a nemesség domináns, a két nemzet mentalitását meghatározó szerepével is magyarázta, valamint azzal, hogy a kölcsönös szolidaritás a társadalom demokratizálása folyamán a társadalom alsóbb rétegeibe is átszivárgott.
Felidézte Bethlen Gábor 1626-ban megfogalmazott válaszát II. Gusztáv Adolf svéd király követének, aki Lengyelország megtámadására akarta rábírni az erdélyi fejedelmet, azzal érvelve, hogy Bethlent 1619-ben a lengyelek hátba támadták.
Bethlen elutasította a kérést, azzal is érvelve, hogy III. Zsigmond svéd származású lengyel király, nem pedig a lengyel nemzet küldte ellene a hadseregét.
„Tulajdonképpen a mai napig érvényes a Bethlen Gábor által akkor megfogalmazott tétel, hogy mi a lengyel nemzettel békében akarunk élni” – húzta alá Kovács, azon reményének adva hangot, hogy a mai világpolitikai viszonyok sem érintik a lengyel-magyar barátság lényegét.
(MTI)
Címlapkép: Pixabay
