Bogár László: Orbán védőháló nélküli kormányzásba kezd
– Hogy látja, Magyarország és a magyar kormány előtt milyen kihívások állnak?
– A legfőbb kihívás a világháború. Évekig, de akár évtizedekig elhúzódó háború kezdődött most el, illetve inkább lépett aktív, véres és legfőképpen látható szakaszába. E világháború legmélyebb oka az, hogy a lassan száz éve világbirodalomként üzemelő Amerikai Egyesült Államok láthatólag egyre kevésbé alkalmas e funkció betöltésére. Az elmúlt hatszáz év során nagyjából százévenként megbukott az előző öt birodalom (portugál, spanyol, holland, francia, brit) is, ugyanez a sors vár Amerikára. Mivel azonban sem a hetedik világbirodalom, sem a világbirodalmi logikát „kiváltani” képes világegyezség, „százéves béke” nincs a láthatáron, így a „százéves háború” látszik a legvalószínűbb globális hatalmi forgatókönyvnek.
Ez a helyzet egy olyan csekély alkuképességű „lokalitás” számára, mint Magyarország, rendkívüli kihívást jelent.
A legfőbb feladat, hogy a háború „aktív zónájától” mindig a lehető legtávolabb helyezkedjünk el. Az Európai Uniót meghatározó – Németország és Oroszország, mint közeli birodalmak, valamint Amerika és Kína, mint távoli birodalmak közötti – interakciók fogják meghatározni a mozgásterünket, így csak olyan „mozdulatokat” tehetünk, amelyekkel nem keltünk egyikük irányába sem olyan hullámokat, amelyek súlyos megtorlással járhatnának. 
– Az elmúlt három évtizedben ez viszonylag egyszerű és rutinszerű volt.
– Igen, de mostantól ez egy rendkívül nehéz és veszélyes mutatvány lesz, igazi globális hatalmi akrobatika, ahol bármelyik pillanatban lezuhanhatunk a mélybe.
Ez a mutatvány „védőháló” nélkül zajlik majd.
Rendkívüli fegyelmezettségre, határozott és azonnal reagálni képes cselekvésre, de közben nagy rugalmasságra, bármilyen drámai változásra azonnal válaszolni képes kormányzati tevékenységre lesz szükség minden téren. Az új kormány szerkezete és összetétele is ezt erősíti meg.
– Közgazdászként hogyan látja, hogy ebben a rendkívül összetett és bizonytalanná váló helyzetben mennyire tartható azoknak az értékeknek a támogatása, ösztönzése, melyet a magyar kormány az elmúlt 12 évben felvállalt?
– A kormány az alaptörvényben is megfogalmazott alapvető nemzeti értékek érvényesítésén dolgozik ezután is. Azonban tudomásul kell venni, hogy ezek érvényre juttatásának feltételei nagy valószínűséggel romlani fognak, egyes esetben akár gyökeresen és tartósan meg is változnak majd. A népesedés és családpolitika azért döntő fontosságú, mert a legfőbb nemzeti sorskérdés az, hogy a magyar társadalom képes lesz-e tartósan arra, hogy világrahozza, és testi, lelki egészségben felnevelje a következő nemzedéket.
Az tehát egészen bizonyos, hogy ez a jövőben is elsőbbséget élvez, de feltehetőleg itt is, és más döntő fontosságú kérdés esetében is sokkal átgondoltabban és célzottabban kell felhasználni az erőforrásokat.
Minden eddiginél határozottabb és átfogóbb, összehangoltabb munkára van szükség a vidékfejlesztésben is, mert az elhúzódó világháború rendkívüli mértékben felértékeli a komplex élelmiszer-gazdaságot, és azt, hogy a vidék társadalmi stabilitása ezt sikeresen alapozza meg. Mivel a globális hatalmi harc egyik fő fegyvere a „szankció” – ami brutálisan szétroncsolja a globális ellátó láncokat –, a hazánkban tevékenykedő multinacionális vállalatok pozíciója is bizonytalanná válik, és ez még inkább felhívja a figyelmet arra, hogy az állam fejlesztési erőforrásait a globális szereplők felől egyre határozottabban a lokális szereplők felé kell átcsoportosítani. Végül, de nem utolsósorban – „ép testben ép lélek” – az egészségügy és az oktatás, a kultúra, a magyarság lelki, erkölcsi, szellemi talapzatának megerősítése remélhetőleg szintén a legfőbb feladatok közé tartozik majd. 
– Kimondható-e, hogy a 5. Orbán-kormány válságkormányként áll fel?
– Mivel ez most egy súlyos világválság kellős közepén történik, így mondhatni „per definitionem” válságkormányról van szó. A válság a krízis görög szó magyarra fordítása, ami inkább fordulatot jelent, és nekünk talán erre kellene összpontosítanunk.
A világban valóban olyan drámai fordulat zajlik le, amit minél pontosabban meg kellene értenünk, és a lehető legpontosabb válaszokat kellene adnunk erre a fordulatra.
Ehhez pedig egységes fellépésre van szükség. Ám egy emberi közösség egysége csak akkor jöhet létre, ha létezik egy olyan „beszédtér”, amely lehetővé teszi, hogy az adott emberi közösség elbeszélje a helyzetét és megbeszélje a teendőit. A sikeres válságkormányzás legfőbb társadalomlélektani feltétele ugyanis a bizalom, és ennek tartós megőrzése csak úgy képzelhető el, ha a kormány a lehető legőszintébben tárja a társadalom elé a kihívások valóságos természetét, vagyis „néven nevezi” a dolgokat. Ez annál is inkább létfontosságú, mert a világban a narratívák globális háborúja zajlik, ahol hamis elbeszélési módok és mérgezett fogalmak rombolják folyamatosan a bizalom felépítésére és fenntartására szolgáló beszédteret és az elemi önazonosságainkat.
– A koronavírus-járvány során az emberiség egyfelé lépdelve igyekezett legyőzni a vírust, a háborúra azonban mintha nagyon különböző válaszok jönnének. Kettészakad a világunk?
– A migráció, a klíma, a vírus és most a világháború, mint a globális diskurzustér legfőbb témái már eleve a hamis narratívák uralma alatt álltak és állnak ma is, vagyis a világ kettészakítása az elmúlt évtized során is megmutatkozott, legfeljebb nem volt ennyire látványos, mint most a világháború örvényei közt. A kettészakítottság okai még a bevezetőben említett világbirodalom-váltásnál is mélyebbre nyúlnak vissza.
E mélyebb ok lényege az, hogy a világ, amelyben élünk, a modern Nyugat világa.
Fél évezrede zajlik egy példátlan történelmi kísérlet, amelynek során a modern Nyugat, a nyugatias modernizáció, ami a 19. század óta „kapitalizmusnak” nevezi önmagát, univerzális civilizációt épít a saját létszerveződési elveire építve. Ez önmagában is súlyos lételméleti kérdéseket vet fel, mert egyáltalán nem biztos, hogy az emberiség, mint olyan, valóban képes-e egyetlen univerzális civilizáció kulturális talapzatán tartósan fennmaradni. 
Tovább súlyosbítja ezt a kihívást az, hogy ráadásul a modern Nyugat létszerveződési elvei az eddig létező formában nem folytathatók.
Olyan mértékben sértik fel az emberi létezés külső természetét – ezt hívják környezeti válságnak – és az ember „belső” természetét, lelki, erkölcsi, szellemi talapzatát, hogy ez így csak egy akár mindent romba dönteni képes láncreakcióhoz, teljes összeomláshoz vezethet. A legmélyebb ok tehát rendszerelméletileg az, hogy az ember egy olyan komplexitású világrendet hozott létre, amelyet már nem képes uralni. A most kibontakozó világháború valójában „komplexitás-visszabontási” kísérletként is felfogható, hisz látványosan összeomlik az eddigi rend, és ez az egész világot rákényszeríti arra, hogy egy teljesen más világrendet próbáljon elképzelni és felépíteni. A The Great Reset stratégiája is erre a logikára épül, de ez egy globális szuperelit által létrehozott, mesterségesen konstruált, többnyire teljesen életidegen és szervetlen elképzelés, ami a globális média látványtechnikai tálalásában lehet, hogy jól mutat, de a valóságban értelmezhetetlen. A globális véleményhatalmi rendszer diktatúrája nyomán teljesen hamis narratíva beszéli el a migrációt, klímát, vírust és most a világháborút is, így az emberiség hamis törésvonalak mentén zajló egymás ellen uszítása ma még felfoghatatlan károkat okozva vezeti világunkat az önmegsemmisítésbe.
– Milyen megoldást látna Magyarország előtt, lehet-e előny a Kelet és Nyugat közöttiségünk, vagy csak a veszteségek minimalizálhatók a kialakult krízissel?
– E kérdésnek két szintje van. Az egyik az életüzemeltetési szint, a másik a lételméleti szint. Az életüzemeltetési szinten a Kelet és Nyugat ma értelmezhetetlen, hisz az egész világ egyre mélyebbre süllyed egy csinált káosz örvényeibe. A Nyugat, mint olyan, bár kétségbeesetten próbálja a teljes erkölcsi és szellemi egység látszatát fenntartani, eközben az amerikai világbirodalom cinikus kegyetlenséggel „áldozza be” Európát és benne főként Németországot, mint régi riválisát.
A Kelet pedig valójában soha nem is létezett.
Ez legfeljebb egy önkényesen használt metafora volt, ami jelenthette annak idején a Szovjetuniót, jelentheti Kínát, vagy éppen Indiát, esetleg egész Ázsiát. Ma, ha már mindenáron értelmet akarunk tulajdonítani neki, leginkább Oroszország és Kína kényszerű szövetségét jelenti, ami egyszerűen annak a logikus következménye, hogy Amerika mindkettőjüket ellenségnek tekinti és egyre inkább úgyis kezeli. Ugyanakkor ebben a lételméleti káoszban még úgyis alakulhat, hogy Kína és Amerika együtt osztja majd fel a legyőzött és szétzúzott Oroszországot. Magyarország számára ez persze főként üzemeltetéstechnikai kihívás, olyan akrobatamutatvány, ami védőháló nélkül zajlik, és ahol nem lehet hibázni, mert most az életben maradás is igen komoly teljesítmény lesz.
Az, hogy esetleg még nyerjünk is egy durván negatív végösszegű globális játszmában, ez elég életszerűtlen feltételezés.
Ami a lételméleti szintet illeti, ott talán lehet némi szerepünk, hisz a magyarság fennmaradása az elmúlt ezeregyszáz év során kizárólag kivételes szellemi energiáinknak köszönhető. Orbán Viktor olyan globális szereplővé vált, amire a Hunyadiak óta csak igen kevés magyar volt képes, és ez megerősítheti azt a feltevésünket, hogy egy kis ország is játszhat komoly szerepet, ha az ott élők lelki, erkölcsi, szellemi energiái erre alkalmassá teszik. Ez ma a magyarság egyetlen reménye.
Tóth Gábor
A címlapkép forrása: Szennyes Krisztián, Tóth Gábor/Vasarnap.hu
