Francesca Rivafinoli: Tényleg menekül innen mindenki?
Csakhogy úgy tűnik, eddig nagyjából öt honfitársunk gondolta tényleg komolyan az országgyűlési választás miatti kivándorlást: Donáth Anna „öt meleg barátja”, akiknek távozása viszont tényleg érzékeny veszteség, tekintve, hogy lenyűgözően hideg fejjel gondolkodó, talpraesett zsenikről lehet szó.
Míg a Telexnek nyilatkozó társaik az újabb kétharmad után két napig ki se bírtak kelni az ágyukból, ők harmadikán éjfélkor tudomásul vették az eredményt, 20-án pedig a Momentum elnöke már arról tudott beszámolni, hogy külföldre vannak költözve.
Azaz 16 nap alatt abszolválták itthoni munkahelyükön a 30 napos felmondási időt vagy letudták vállalkozásuk összes aktuális megrendelését, közben döntöttek a desztinációról, sitty-sutty szereztek ott állást, megtalálták ottani lakásukat, letették a kauciót és kifizették a bérleti díjat, meg még ki is cihelődtek úgy, hogy közben volt egy négynapos ünnep. Bámulatos, tényleg, az efféle teljesítményt szekértáboroktól függetlenül el kell ismerni.
Kivéve persze, ha valójában továbbra is itthon van munkájuk, amelyet külföldről végeznek, amint az oly gyakran megesik a kiköltözőknél, akik lényegében a mediterrán tájakról történő távmunkázást és ingázást nevezik emigrálásnak. Vagy az évek óta tervezett külföldi kalandot spontán menekülésnek.
Jó, de a Google-keresőkifejezések! – vethetné közbe a jól informált polgár, aki április negyedikén mindenhol azt olvasta, hogy megugrott a kivándorlással kapcsolatos keresések gyakorisága. Csakugyan. A mostanában szokásoshoz képest valóban sokan kerestek rá egy-két napig a „kivándorlás” szóra – egyébként pedig szűk harmadannyian, mint 2018-ban.
Amikor az ideinél jóval nagyobb számú, lázas keresés eredménye az lett, hogy 12 százalékkal kevesebb magyar költözött külföldre, mint 2017-ben. A mostani kilengés tehát azért lehetett oly látványos, mivel meglehetősen alacsony volt a bázis: a 2018-as választások óta eltelt négy évben gyakorlatilag teljesen hiányzott az érdeklődés a „kivándorlás” iránt ebben a kibírhatatlan „diktatúrában”, ahonnan állítólag permanens módon menekül mindenki.
A „külföldi munka” szó valamivel népszerűbb az egyes parlamenti ciklusok alatt is – csakhogy ott is azt látjuk, hogy a kereslet tíz éve folyamatosan és látványosan csökken.
A legtöbben 2004 júliusában, az uniós csatlakozás után kerestek rá a kifejezésre (nevezzük azt 100-as értéknek egy 100-ig terjedő skálán), majd a német és az osztrák munkaerőpiac megnyitása környékén volt egy újabb boom (88-as érték), ehhez viszonyítva a mostani, 2022. áprilisi „kiugró” érdeklődés számszerűleg 9-es szintet ér el. Kilencest. Ami nemhogy a Holdról nem látható, de szemüveg nélkül se nagyon.
Miközben az egésznek eleve nincs túl sok jelentősége: aki valóban és komolyan tervezi a külföldre költözést, az nem általánosságban keres rá magára a jelenségre, hanem az adott ország álláshirdetéseit vagy ingatlanportálját böngészi.
De a „kivándorlás” és a „külföldi munka” keresőkifejezések alapján exodust vizionálni már csak azért sem célszerű, mivel volnának itt bizonyos más szavak is, amelyek némileg azért kontextusba helyezik a dolgokat. Ha egymás mellé tesszük a „falusi csok” és a „kivándorlás” Google-statisztikáit (amit érzékenyebb lelkű balliberális buboréklakóknak csak alaposabb lelki rákészülést követően javaslok), akkor úgy tűnik, a vidéki építkezés és családalapítás témája még a választási eredmények kihirdetése után is jobban pörgött, mint a kivándorlásé (sőt, akár a szimpla külföldi munkáé).
Az elmúlt 12 hónapban – érthető módon – szenteste környékén kerestek rá a legkevesebben a falusi csokra (akkor is még 25 körüli értékkel), hogy azután újévkor ismét lelkesen rávessék magukat az internetezők a vonatkozó információkra (100-as érték, éven belül gyakorlatilag kétszer). Miközben a potenciális kivándorlók köre értelemszerűen szélesebb a falusi otthonteremtési kedvezményre aktuálisan jogosultakénál.
Mindenesetre aki mégis a külföldre költözést preferálja, annak kívánunk sikeres helytállást és kellemes tapasztalatszerzést – javasolva ugyanakkor (így, Homonnay Gergely gyászszertartása után néhány nappal) annak szem előtt tartását, hogy
tényleges boldogságot és szabadságot sajnos egy mégoly rózsaszín és happy külföldi ország se tud kínálni. Hanem az szerencsére belsőleg bárhol elérhető.
Címlapkép: Pixabay.com
