Eltűnt épületek nyomában (39.)
A budai Várban a palotanegyed és a polgárváros hátárán fekszik a Dísz tér. Déli végében, egymással szemközt volt egykor a budai Vár két bejárata: a keleti Vízi (Szent János) kapu és a nyugati Fehérvári (Zsidó) kapu. A tér északi végében fut össze a Tárnok utca és a polgárnegyedet hosszanti irányban átszelő Úri utca. Találkozási pontjuknál egy háromszög alakú parkot alakítottak ki, amelynek közepén áll Zala György a Buda visszafoglalásában részt vett honvédeknek emléket állító szobra. 
A területet a középkorban Szent György térnek nevezték a Nagy Lajos király által emeltetett Szent György kápolna után, amely a mai honvéd szobor környékén állt. A templomot a törökök dzsámivá alakították át, így a tér neve is Dzsámi tér lett. A törökök kiűzése után a dzsámit lebontották és itt kezdődött el legkorábban a polgárnegyed betelepülése. Külföldi építőmesterek közreműködésével a középkori alapokon kezdetben barokk, a 18. század végén copf stílusú lakóházakat építettek a térre. Neve előbb Haupt Platz (Fő tér), majd a 18. század közepén már Parade Platz volt. Utóbbi nevét a tér déli részén, a palotaőrség által rendszeresen megtartott katonai díszfelvonulásokról és díszszemlékről kaphatta. 1848–49-ben rövid időre István nádor után István tér lett, 1866-tól pedig a Dísz tér nevet kapta meg. 
A Tárnok utca és az Úri utca Dísz-téri torkolatában elhelyezkedő saroktelken állt az egykori Szent György kápolna északi szárnya, illetve két középkori ház is. Később ugyan a dzsámivá alakított kápolnát lebontották, de a mellette elhelyezkedő házak földszintjét megtartották és a 18. században egy egységes, barokk stílusú épületté alakították őket. Az ingatlant 1801-ben Marczibányi István, Csanád megyei alispán és mecénás vásárolta meg és 1808-ban Hickisch Kristóf építésszel copf stílusban átépíttette. 
Az emeletes sarokház homlokzatát korintoszi pilaszterek és timpanon díszítette, amely közepén a Marczibányi család címere állt (szakemberek egybehangzó véleménye szerint ez az épület illene ma is a legjobban a tér látványához). A palotában élt Marczibányi István feleségének, Majthényi Máriának örökbe fogadott unokahúga, Majthényi Anna is, aki később Madách Imre író felesége lett, így az író gyakran vendégeskedett a budai házban. 
Az 1910-es évek elejéig az épület díszes első emeleti termét a Budavári Kaszinó Egylet használta bálok és fogadások helyszínének. A Marczibányi-ház földszintjén 1893-ban kezdte meg működését a csakhamar főváros-szerte híressé vált Bauer János-féle vendéglő és a Janács János-féle kávéház, amelyeket az 1930-as években összevonva, Muskétás vendéglőként működtettek tovább. 
A Marczibányi-házat még az első világháború előtt megvásárolta dr. Kovács Ernő ügyvéd, Szalka vármegye országgyűlési képviselője, majd felkérte Kovács Frigyes építészt, hogy egy bérházként és irodaházként is funkcionáló épületet tervezzen a copf stílusú ház helyére. 1913-ra el is készült a kor divatját követő, négyszintes (plusz manzárdszint) neobarokk épület, amely már építésekor komoly kritikákat váltott ki, mivel párkánymagassága jóval meghaladta a környező, főleg 18. századi, egyszintes épületekét. A hatalmas méretű házban működött a Mátyás-templom parókiája és a közeli Pénzügyminisztérium egyik ügyosztálya is. 
A bérház Buda II. világháborús ostromában pusztult el. Visszaemlékezések szerint 1945 február elején a támadó szovjetek a korábban megkezdett pusztító ágyú- és rakétatüzérségi (Katyusa, Sztálin-orgona) támadás után – látva, hogy a német véderők nem törtek meg, taktikát váltottak, és gyújtólövedékek százaival égő pokollá változtatták a Szent György tér és Dísz tér környékét. A kiégett és a félig leomlott épületet a háborút követően lebontották. A polgárváros újjáépítése máig viták középpontjában áll. Az újjáépítés során tudniillik két emeletben maximálták a budai Vár épületeinek magasságát (néhány kivételtől eltekintve), így számos, a háborúban alig sérült épületet bontottak vissza vagy pusztítottak el teljesen, illetve ezzel párhuzamosan megjelentek a városidegen modernista beépítések. 
Az egyik ilyen modernista beépítés pont az egykori Marczibányi-ház telkét érintette. Az 1960-as évek közepén Farkasdy Zoltán és Kenessey Attila tervei szerint felépült a ma is álló társasház, amely arányaiban ugyan illeszkedik az egykori Marcibányi-házhoz és a környező épületek párkánymagasságához, ugyanakkor „házgyári” homlokzata és ablakkiosztása megalázza a vár többé-kevésbé egységes stílusát. Napjainkban a honvéd emlékmű mögött található fák lombjai szerencsére eltakarják a nemkívánatos látványt.
(A sorozat jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
A címlapkép forrása: Urbface
