Egy hete történt az országgyűlési választás. Egyesek az egyesült ellenzék győzelmét várták, mások pedig a kormányzópártokét. Mára tudjuk, hogy a választás elég egyértelmű eredménnyel, mindent elsöprő Fidesz–KDNP-mandátumesővel zárult.
Mi lehetett Orbán Viktor sikerének a titka? – tehetjük fel a kérdést. Hiszen látható, hogy ebben a választásban minden korábbinál több embert tudott motiválni arra, hogy a Fidesz–KDNP képviselőit támogassák.
A háborús narratíva nyerte volna meg a választást a Fidesznek? (Fotó: Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
Egy választást számos, olykor átláthatatlan tényezők együttes hatása dönt el, amelyben benne van a törzsszavazók motiválása, a bizonytalanok megszólítása, a kampánymunka vagy akár az időjárás is. A politológusok egyetérthetnek azzal, hogy a Fidesz–KDNP politikai üzenetei jóval egyértelműbbek voltak, mint a baloldalé.
Márky-Zay Péter személye, nem túl szerencsés megnyilatkozásai, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a szavazók nem érthették meg az ellenzék üzenetét.
A rossz baloldali kommunikáció mellett vannak, akik hangoztatják, hogy a háború „jól jött” a Fidesznek, aki csak „fantomoktól” akarja megvédeni az országot. Arra azonban mérget vehetünk, hogy a választást nem(csak) a háborús narratíva nyerte meg a jobboldalnak.
Mi lehet Orbán Viktor győzelmének a titka, amely újabb kétharmadhoz segítette?
hirdetésMinden bizonnyal az önazonosság. Pont az, amivel az összevont ellenzék egy percig sem rendelkezett. Ahogy a régi marketingszabály mondja, hogy ha „mindenkihez akarsz szólni, akkor nem érsz el senkit”. A baloldali pártok ebbe a zsákutcába sétáltak bele. A pörköltszaftos műparaszt és a városát elhanyagoló polgármester személye mögött nem volt semmi, ami a választóknak szimpatikus lett volna.
A baloldal bukása kódolva volt, mert dacszövetségre épült. Márki-Zay Péter, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje beszédet mond a választás után (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
Összefogásuk csak egy dacszövetség volt, amely pillanatok alatt semmisült meg vasárnap éjjelre.
Az Orbán Viktor ellenes hadigépezet, mint kampányfegyver csak a fővárosban működött. Ott is érdekesen.
Ha megállunk egy percre az ellenzék városligeti eredményvárójánál – ahol jóindulattal számolva is egy-kétszáz ember lézengett –, akkor felmerül a kérdés, hogy hol van az a sok százezer budapesti, aki rájuk adta aznap a voksát? A baloldal saját eredményvárójára még az aktivistái és a legfőbb szimpatizánsai sem voltak kíváncsiak.
Orbán Viktor az elmúlt években – legyen az migránsválság vagy éppen koronavírus-járvány – meggyőzően alakította a kríziskezelőt. Gyakran szólt az emberekhez, és hiteles protektorként lépett elő, olyan intézkedéseket hozott, amelyek az emberek számára valóban fontosak voltak.
Önazonos volt magával és pártja politikájával a kampány finisében is.
A kormánypártok által kiírt népszavazás is ezt a képet erősítette.
Most a demokrácia halálát kiáltják a liberálisok, és észre sem veszik, hogy önfeladásukkal éppen ők járultak hozzá a hazai közélet elszürküléséhez. Orbán Viktor pedig hozta azt a formát, amelyet az elmúlt években megszokhattak a választók: az önazonos, kereszténydemokrata kormányfőt, akinek a szenvedélye Magyarország.
Tóth Gábor
Boross Péter: Abszurd helyzetet teremtene, ha a baloldal nyerné a választást
Benda: A népszavazás után a magyar kormány megvédheti álláspontját a nemzetközi porondon
Kiemelt képünk forrása Tóth Gábor, Vasarnap.hu
