Francesca Rivafinoli: Zakeus, ma téged kell megköveznem!
Nem vagyunk egyformák: akad, aki már hamvazószerda óta elcsendesült, szelíden és alázatos szívvel éli böjtös napjait; van, aki épp last minute lelkiismeret-vizsgálatot tart, szánva-bánva, hogy már megint végiglógta az egész nagyböjtöt – és van a progresszív teológus, aki inkább önérzetesen szidja egyházát minden hullámhosszon, csupa kapitálissal szólítva fel követőit, hogy tiltakozásiból mostantól négy évig ne menjenek templomba, ne fizessenek „egyházi adót” és ne járassák gyerekeiket egyházi iskolába.
Kezdésnek hanyagolják rögtön a nagyhetet – merthogy az egyházaknál más se folyik, mint fideszbérenckedés és gyűlöletre uszítás. Hallotta egy csomó helyről, tehát biztosan úgy van; a virágvasárnapi passió, a nagycsütörtöki lábmosás, a nagypénteki kereszthódolat, a nagyszombati tűzszentelés és a feltámadási körmenet mind-mind totális kormánypropaganda, meneküljön, ki merre lát.
Ellenben ő most alapít egy kormányellenes bázisközösséget, ott majd árad a politikamentes szeretet és a csí, bármit ugatnak is a „vallási fundamentalista-fanatikus bérfirkászok”.
Nos, én nem vagyok ellenzéki hívő, de ígérem, azonnal elgondolkodom a teológus felhívásán és a szentségek politikai okokból történő bojkottálásán, mihelyt megnyugtatóan tisztázunk néhány kérdést.
„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené” – mondta Jézus Krisztus, aki direkte Zakeusnak, a megszálló hatalmat kiszolgáló, áruló fővámosnak a házába kívánt betérni, vele akart egy asztalközösségben lenni, és aki az adószedő (és így foglalkozási ártalomként saját zsebre is dolgozó) Lévit egyenesen 12 tanítványa közé fogadta (jé, pont nem ez a kollaboráns alak árulta el aztán a Messiást, hanem a római uralom ellen nyíltan lázadó radikális Júdás, hogy mik vannak!). Pedig inkább alapíthatott volna Jézus egy olyan bázisközösséget, ahol péntekenként hattól hétig közösen dobálják a köveket Zakeusékra, szidva a rómaiakat (mit adtak nekünk??). Hátha attól is üdvösség köszöntött volna a bűnösök házára.
„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené” – mondta tehát Krisztus, amivel azért eléggé nehezen egyeztethető össze az a felhívás, hogy politikai okokból tagadjuk meg a szentmise-látogatást, valamint az oltár díszítésének perselypénzzel történő finanszírozását.
Nem mintha egyébként progresszívéket bátorítani kellene az egyházközségi hozzájárulások be nem fizetésére – a Szemlélek által készített minapi felmérés szerint olvasóik közel 70 százaléka egy fillért se, vagy havi 5000 forintnál kevesebbet szán az egyházakra, és miközben elsöprő többségük ellenzi, hogy az állam hitéleti tevékenységeket támogasson, 86,8 százalékuk egyáltalán nem, vagy csak kisebb összeggel lenne hajlandó hozzájárulni az egyházak fenntartásához.
Értem én, hogy talán fizetnének ők, ha a pap haladóan fejtegetné a szószékről, hogy love is love,
csakhogy Jézus Krisztus még az állam esetében se kötötte politikai-ideológiai feltételekhez az adófizetést – még abszurdabb lett volna, ha azt mondja, Istennek is csak akkor adjátok ám meg, ami az Istené, ha a zsinagóga elöljárója hangosan bírálja a császárt és gyakorlatilag bűntelen. Nem: „tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket” – ennyi az utasítás még a legvállalhatatlanabb farizeusokkal kapcsolatban is, ahogyan azt a Léviből lett Máté apostol írja.
„Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él” – mondta továbbá szintén a Megváltó és hirdeti az egyház.
Ha jól értem, ezzel szemben a mostani alternatív ajánlat az, hogy aki a kormányellenes bázisközösség tagja, az négy évig ellenáll egy szabadon és demokratikusan megválasztott földi „rezsimnek”, utána pedig vagy sikeresen leváltja azt, vagy nem.
Ha nem, akkor automatikusan meghosszabbodik a szentáldozás- vagy úrvacsorabojkott, no pasaran? Az üdvösséggel kapcsolatban esetleg valami elképzelés? Az klassz, hogy összegyűlünk és felváltva szidjuk Erdő Pétert és Orbán Viktort, de ha a szeánszról kijőve elüt egy autó, vajon megigazultan lépek a Teremtő elé? Ha idős, beteg rokonomhoz nem hívok papot, mert óegygé, attól nagyobb valószínűséggel leszünk örökre együtt Isten országában? Tényleg érdekelne.
Aktuálisan egyébként – így, nagypéntek előtt egy héttel – a bázisközösség leendő vezetője arról értekezik híveivel (hányós emodzsi kíséretében), hogy egy zárt(!) Facebook-csoportban öt polgár azt boncolgatja, ügynök-e ő vajon vagy megszállta a Sátán
(ő bezzeg nem boncolgat, hanem kijelent: a Vasárnap álkeresztény szélsőjobb-náci, a Mandiner pedig náci portál és pont). Fura, a mi konzervatív plébánosunk még sose posztolt magáról semmit, ráadásul nemcsak pártpreferenciáját, de ellenlábasait se nevezte meg soha – viszont közös összefogással, az adakozni kész hívek támogatásával megépíttetett egy szolid, de gyönyörű keresztutat, ahol mi, fundamentalista náci rezsimbérencek ma is együtt elmélkedjük át, miként ment fel értünk a Megváltó zokszó nélkül a Golgotára, és mi mindenben kellene még tökéletesednünk ahhoz, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire. Ha ez gonosz kormánypropaganda, izgatottan várjuk, hogy megmutassa nekünk a bázisközösség, milyen is a pártsemleges, lélekemelő, üdvösségre vezető Krisztus-követés.
Címlapkép: Pixabay.com
