Kétszázezer hacker kapcsolódott be a háborúba
– Több, mint egy hónapja tart az orosz-ukrán háború. Minden bizonnyal nem így tervezték, de mi is volt Vlagyimir Putyin mesterterve?
– Igen, az oroszok már hivatalosan is azt kommunikálják, hogy lezárult a háború első szakasza. Ők is egy gyors háborúban bíztak, azaz amit most látunk, az nem az eredeti mesterterv.
A stratégiai elgondolás az volt, hogy az első nap elpusztítják az ukrán hadseregnek a teljes infrastruktúráját: a repülőtereket, a légvédelmet, a rakétarendszert, a vezetésirányítást és a nagyobb logisztikai bázisokat.
Több, mint 700 katonai célpontot támadtak, jelentős lépést tettek a demilitarizálás irányába.
A második nap pedig szerettek volna egy bábkormányt állítani a törvényesen megválasztott ukrán vezetés helyére. 
– Akkor hol került homok a gépezetbe?
– Több helyen is, de most egy példát említenék meg. A háború második napján én is túlzásnak éreztem azt az ukrán híresztelést, hogy Volodimir Zelenszkij lenne az oroszok első számú célpontja.
Később azonban bebizonyosodott, hogy a második napon valóban megpróbálták Zelenszkij ukrán elnököt kivenni a rendszerből.
Ez viszont nem sikerült.
– Hogy derült erre fény?
– Mindegyik oldalon vannak hackerek, információ-szivárogtatók. Kiderült, hogy az oroszok hiába küldtek különleges erőket – részben csecseneket – ukrán egyenruhában Kijevbe, a merényletet sikerült megakadályozni. Nem találták meg ugyanis az elnököt a kormányzati negyedben. Zelenszkijt sikerült kimenekíteni, a támadókat pedig az ukrán erőknek sikerült kiszorítani.
A Zelenszkij elleni merénylet kudarcával gyakorlatilag a villámháborús-elképzelés megszűnt. 
– Igazak azok a hírek, hogy Zelenszkij valóban elhagyhatta volna az országot?
– Úgy tudjuk, Zelenszkijnek felajánlották, hogy hagyja el Ukrajnát és Londonban alakítson egy árnyékkormányt. Ezt azonban határozottan elutasította és maradt a hazájában.
Meglátásom szerint, ha elhagyta volna Ukrajnát, akkor el is dőlt volna a háború sorsa.
Zelenszkij azonban nem hagyta el Kijevet, jól megérezte, hogy a világ „deszkáit” most megkapja „szereplésre.” Elkezdte buzdítani, lelkesíteni az ukránokat és az ország védelmének élére állt.
A támadás utáni első sokkból kirángatta az embereket, felszólított a haza védelmére, bevezette a hadiállapotot, erőt adott a védekezéshez.
– A médiában szempillantás alatt nemzeti hős lett az egykori színészből.
– Pontosan. Két nap – az első háborús hétvége – elegendő volt ahhoz, hogy a média bemutassa a háborús történeteket és megnyerje az emberek szívét. Pillanatok alatt hatalmas szimpátia alakult ki Ukrajna és az ukrán elnök iránt is.
Zelenszkij nem csak maga lett hős, hanem hősöket „csinált”, a Kígyó-sziget védőiből és mindazokból, akik részt vesznek az ország védelmében. 
– Említette, hogy hacker-támadásból kerültek nyilvánosságra ezek az információk. Mennyire van jelen a háborúban a virtuális hadviselés?
– Az orosz támadás és a róla szóló médiabeszámolók a világ minden pontján mozgósították a hackereket, akik mindkét oldalon beavatkoztak a háborúba.
Vannak csoportok, mint például az Anonymous-csoport, amely arra törekszik, hogy kárt okozzon Oroszországnak, érzékeny információkat szivárogtasson ki. Más szervezetek, például a Conti zsarolóvírusokkal operáló csoport, pedig Ukrajnát vagy a nyugati országokat és szervezeteket támadják.
A hírek szerint mintegy 150-200 ezer hacker kapcsolódott be a háborúba.
– Akkor közel azonos a számuk, mint az orosz harcoló erőknek…
– Igen, de ezek nem egységes, intézményes támadások, a hackerek nincsenek hálózatba szervezve. Mindenki ott próbálkozik, ahol tud, oda akar bejutni, ahol kárt tud okozni az oroszoknak vagy az ukránoknak.
A hackerek között akkor lehet valaki „sztár”, hogyha nagy dolgot tud végbe vinni.
Ilyen kihívás ma az orosz állami és más intézmények támadása. Az orosz Védelmi Minisztérium hivatalos oldala például napok óta nem elérhető.
A sors iróniája, hogy éppen a Facebook-profiljuk maradt üzemképes… 
– Többször nyilatkozta, hogy ami ma zajlik az nem világháború, de akkor mi is ez pontosan?
– Nincs világháború, de ez a hackertámadás-sorozat felfogható egy kiberháborúnak. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy ezek a hackerek nincsenek rendszerbe szervezve, nem koordináltak, nem állíthatók úgy „csatasorba”, ahogyan ez az orosz vagy ukrán hadseregnél lehetséges. Tény azonban az, hogy háború van a diplomáciában, az információs terekben, a gazdaság színterein és Ukrajnában is egy valós, katonai háború is zajlik.
Mára egy roppant összetett hibridháború alakult ki, amely Oroszország és Ukrajna, Nyugat és Oroszország, Nyugat és Kelet között zajlik.
– Egy-egy hacker magántámadásának azonban nagyon komoly következménye lehet, hiszen távolról vezérelve ellőhetnek egy-egy rakétát, felrobbanthatnak egy erőművet…
– Így van, ugyanakkor a kibervédelem az oroszoknál is megvan. A nehézségeiket az okozza, hogy Oroszországot szinte minden pillanatban támadás éri. Korábban egy-két hét alatt volt egy-egy jelentősebb kibertámadás, de ma már annyi van, hogy nem lehet külön-külön elemezni, értékelni azokat. Óránként történnek nagyobb események.
Ugyanakkor a hackerek tudják, hogy előbb-utóbb ők is az orosz kibervédelem célkeresztjébe kerülhetnek.
Azaz a valóságos orosz-ukrán háború mellett egy virtuális háború is zajlik az információs térben.
Tóth Gábor
Benkő Tibor: A Trabantot egy Knight Rider-féle csodaautóra cseréljük
Nógrádi György: A világháború széléről sikerült visszatáncolni
Kiemelt képünk forrása Tóth Gábor, Pixabay.com
