Miért ajánlja fel a pápa Oroszországot és Ukrajnát Máriának?

A lap azt írja: március 25-e Urunk születése hírüladásának főünnepe, ahogy a magyar népi liturgikus nyelv nevezi: Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. Kilenc hónappal karácsony előtt ünnepeljük az isteni Gyümölcs „beoltását”, vagyis azt, hogy a Szentlélek újjáteremtő ereje révén az örök Ige testet ölt, hogy Istenemberként megszülethessen a Názáreti Szűztől, „értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért”. Isten a gyökereket, az emberi szívek és a történések mélyét is képes megérinteni, hogy radikálisan orvosolja mindazt, amit a bűn romlásba dönt. Idén ez a nap különös jelentőséggel bír: Ferenc pápa az ukrán püspökök felhívását értő szívvel meghallva, Ukrajnát és Oroszországot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja, hogy ahol az emberi bűnök elhatalmasodnak, ott a kegyelem ezúttal is túláradjon (vö. Róm 5,20).

Kovács Zoltán szerint – hogy az ehhez fűződő esetleges téves elképzeléseket időben eloszlassuk – szükséges mindenekelőtt néhány fogalmat tisztázni.

1) Mária Szívét helyesen megismerni

A Magyar Kurír cikkében kiemelik, hogy mielőtt bárki is azt gondolná, hogy a „katolikus bálványimádás” egyik „aktuális vadhajtásáról” van szó, le kell szögezni a világhírű mariológus, Stefano De Fiores (1933–2012) gondolatát követve, hogy

Mária Szívén nem egy világot megváltó, „új erőforrást” kell érteni, hanem a világot ténylegesen megváltó isteni szeretet egyik jeles megnyilvánulását az emberiség irányában.

A mariológus úgy folytatja, hogy az Istenszülő Szívének gondoskodó szeretete nem csupán Fiának életében mutatkozik meg, hanem a kereszten haldokló Fiú által Anyjának gondjaira bízott „szeretett tanítvány” – János apostol –, és minden idők „szeretett tanítványai” – a krisztushívők – irányában is mintegy „meghosszabbodik” („Íme, a te fiad”; Jn 19,26). Hozzáteszi: Isten Anyja az Egyház Anyja is: szülőanyja Krisztusnak, az Egyház Fejének, ezért – lelki értelemben – édesanyja Krisztus titokzatos Teste tagjainak, vagyis a megkeresztelteknek. Anyai Szívébe fogadja a neki ajánlott személyeket – de a nemzeteket és a jó ügyeket is –, így is megmutatva közbenjáró szeretetét gyermekeinek, Fia „testvéreinek” irányában.

Kovács Zoltán a cikkben kitér arra is, hogy Szent II. János Pál pápa tanítását követve állíthatjuk: „Mária közbenjárása szorosan összefügg anyaságával, kifejezetten anyai jellegű, és ez megkülönbözteti minden más teremtmény közbenjárásától, amelyek különböző módon ugyan, de mindig »alárendelt módon« részesednek Krisztus egyedüli közvetítésében” (Redemptoris Mater, 38).

Írásában hangsúlyozza, hogy szó sincs arról, hogy Isten önnön cselekvését „korlátozná” azzal, hogy csak Szolgálóleányán keresztül volna képes bármilyen imát meghallgatni, ő az Istenszülő fölött is áll. Kerülendő szerinte továbbá az a késő középkorra jellemző, meglehetősen „funkcionális” megközelítés is, miszerint Mária olyan volna, mint a „nyak”, mely a Fő és a test tagjai között megkerülhetetlen csatornaként működik. Nem csupán Mária által lépünk Jézushoz (per Mariam ad Iesum), hanem Máriával együtt is járjuk életünk zarándokútját.

2) Máriának „szentelés” vagy Máriának ajánlás?

Kovács Zoltán ezzel kapcsolatban emlékeztet, hogy a fatimai jelenések 100. évfordulójának évében hazánkba is ellátogatott Salvatore M. Perrella szervita professzor. Őt idézve: „A megszentelés, felajánlás, dedikálás aktusaiban – valamennyi rokon értelmű kifejezés, mely kapcsolatba hoz és gyermeki bizalmat […] ébreszt Mária iránt a hívő ember tapasztalatában […], éppen azért, mert tanúsítja a Szűzanya és a hívő elválaszthatatlan kapcsolatát a szentháromságos Istentől, aki forrása, értelme és célja minden kultusznak és vallásos tiszteletnek (vö. Lumen gentium, 66-67) –, megjelenik egy vallásos aktus: a hívő jámborságé, a kegyes gyakorlatoké, mely a Mária által Krisztusnak való szenteltségben, felajánlottságban teljesedik ki.”

A rektor szerint e szavakból is kiderül, hogy

sokszor nem használjuk helyesen a Máriának ajánlás szakkifejezését.

Kifejti, hogy az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2002-ben megjelent, A népi jámborság és liturgia direktóriuma című dokumentuma is emlékeztet: „Manapság ugyanis a liturgikus teológia fejlődésének köszönhetően és a különböző terminusok következetes használatának igénye miatt ajánlatos meghagyni a »szentelés« kifejezését arra az esetre, amikor olyan önátadásról van szó, amelynek címzettje maga az Isten, tehát teljes egészében történő, örökre szóló önátadásról van szó, amit az Egyház közreműködése garantál” (n. 204).

Valójában mindenféle megszentelés, felszentelés Istentől ered, mint megszentelőtől és teszi teremtményeit megszenteltekké

– írja a Magyar Kurírban.

Kovács Zoltán így folytatja: a keresztség, a bérmálás és az egyházi rend szentségeinél tapasztaljuk, hogy Isten ezek által a lelkünkbe eltörölhetetlen jegyet (karaktert) ad, és mintegy „felszentel”, végérvényesen „képesít” egy megszentelt és megszentelő küldetésre (istengyermekség, egyházi szolgálat). Jézus Anyja, mint teremtmény, nem léphet Isten helyébe, hogy isteni erővel megszenteljen, és a neki ajánlottság sem eredményez senkiben a fentebb említett szentségeknek köszönhető változást.

Szentelhetjük magunkat a Szentháromság személyeinek, kérve ehhez Mária oltalmát, közbenjárását, de nem fordítva!

– hívja fel rá a figyelmet a mariológus.

Egyúttal utal arra is a cikkben, hogy a felajánlás Máriának, illetve az ő Szeplőtelen Szívének – egyszeri vagy a helyi szokás szerint rendszeresen megújítva – nem ritka esemény plébániai ünnepeken, imaórákon, vagy éppen zarándoklatok, engesztelő csoportok összejöveteleinek alkalmával. Máriának a világ üdvösségének művében betöltött szerepét a helyén kezelve – aki maga is Isten által megszentelt személy –, ajánljuk magunkat Mária védelmébe (patronátus). 

Tehát a Szentatya által március 25-re időzített cselekmény Máriának való felajánlás, Szeplőtelen Szívének oltalmába helyezés, hogy közbenjárása által nyerjünk kegyelmet Istentől.

3) Országfelajánlás a Szűzanya kérésére?

Ennek aktualitását érzékeli most Szent Péter utóda, amikor Ukrajnát és Oroszországot Mária Szeplőtelen Szívének szándékozik ajánlani. Ez azonban nem előzmények nélküli kezdeményezés – írja a Magyar Kurírban Kovács Zoltán. Kifejti, hogy Szent VI. Pál pápa a fatimai jelenések 50. évfordulóján (1967. május 13.) megjelent Signum Magnum kezdetű apostoli buzdításának záró részében (II/8) felhívást intéz az Egyház valamennyi gyermekéhez, hogy újítsa meg személyes felajánlását (igaz, itt még consecratio-nak nevezve) a Szűzanya Szívének. Hivatkozik XII. Piusz pápa 1942. október 31-i, valamint a saját maga által végzett 1964. november 21-i hasonló aktusokra, melyek hátterében szintén a fatimai üzenetekben foglalt egyik kérést (Oroszország Mária Szívének való felajánlásának szorgalmazását a 1929. június 13-i tuy-i jelenés alapján) kell felismernünk. Később Szent II. János Pál pápa, először 1982. május 13-án, majd 1984. március 25-én (a világ püspökeivel együttesen), végül 2000. október 8-án is Mária Szívének ajánlotta a világot. Amikor azt olvassuk, hogy „Máriának való felajánlás és szentelés” történt, ennek értelmében

János Pál pápa valójában a Megváltó felé hajtott végre consecratiót, és a Krisztusnak szentelt világot ajánlotta Mária Szívének oltalmába, ahogyan erre ő maga is utal

– írja a mariológus.

Felhívja a figyelmet arra is a cikkben, hogy szembetűnő az, hogy Ferenc pápa ehhez a felajánláshoz nemcsak püspökök, hanem papok közreműködését kéri, hogy ők is – ki-ki a maga helyén és a rábízott nyájjal együtt – részesei legyenek e komoly cselekménynek, és a köztük Krisztusban fennálló lelki közösségalkotás „ereje” ilyen módon is kifejezésre juttassa Jézus szándékát, aki a péteri sziklára épült Egyházat valódi lelki hatalommal ruházta fel, hogy az emberek üdvösségéért tegyen, miközben „az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18). Az esemény „fatimai gyökerekkel” rendelkező vonatkozását fejezi ki, hogy Róma püspökének megbízásából Krajewski bíboros, pápai alamizsnás, ugyancsak március 25-én Fatimában ugyanezt a felajánlást végzi.

Itt jegyezzük meg – folytatja Kovács Zoltán a Magyar Kurír cikkében –, hogy a fatimai jelenések – fenntartva, hogy az Egyház hitelesnek ismerte el azokat –, soha nem válhatnak a hitletétemény részévé, tehát nem „varázsszerként” akarják manipulálni a természetfeletti erőket egy „jobb világ” elérése érdekében,

hanem lényegi feladatuk az, hogy segítséget nyújtsanak a kinyilatkoztatás mind megfelelőbb értelmezéséhez és befogadásához (vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 67).

Szerinte ugyanis a helyesen végzett felajánlás Krisztus-központú, hittel teli emberi aktus, mellyel kérésünket gyermeki bizalommal helyezzük Égi Édesanyánk kezeibe, oltalmát, közbenjárását kérve Fiánál.

4) A Mennyország Királynője, aki e világi békénkért is közbenjár

Kovács Zoltán szerint Ferenc pápa döntése azért is jelentőségteljes, mert ő maga, aki 2017. május 13-án a Mária-jelenések századik évfordulóján a „remény és a béke zarándokaként” ment Fatimába, a napjainkban nemzetközi szinten izzó konfliktusokat már akkor „darabokban zajló harmadik világháború” néven említette. Rómába hazatérve másnap a Regina caeli imádságban szintén a mennyország felé irányította tekintetünket, amikor külön hangsúlyozta, hogy a hívő, imádkozó, bűnbánó ember valódi reményforrást találhat a Szűzanya Szívében.

A cikkben arról is ír, hogy a Béke Királynőjének közbenjárása mellett a mi imáink, felajánlott áldozataink, engesztelésünk sem súlytalanok. Égi Édesanyánk „béketörekvéseihez” mi is hivatottak vagyunk hozzájárulni. A Szentatya mostani döntése szintén erről az elkötelezettségéről tesz tanúságot: nem csupán egy országot, népet ajánl fel, hanem Oroszországot és Ukrajnát együtt. Hozzáteszi: Isten minden embernek, minden nemzetnek egyformán Atyja, még akkor is, ha gyermekei emberi hibák, ideológiák, érdekek mentén konfliktusba is kerülnek egymással. A békére minden embernek, nemzetnek szüksége van, csak úgy, mint a Krisztusban megélt belső megújulásra. Mária pedig, mint jó Anya, az egymással civakodó testvérek között is igyekszik rendet tenni, a fatimai üzenetekben is épp ez a szándéka és gyermekeiért aggódó szeretete mutatkozik meg, amikor megtérésre szólít fel.

A Magyar Kurírban megjelent írását Kovács Zoltán azzal zárja, hogy a korábban említett fatimai útjáról hazatérő Ferenc pápa akkori szavai készítsenek fel lélekben a közelgő jeles eseményre:

„Ma is nagy szükség van az imára és a vezeklésre, hogy kiesdjük a megtérés kegyelmét, annak a sok háborúnak a befejezését, amelyek ott vannak mindenütt a világon,

és egyre csak terjednek, de azoknak a kisebb-nagyobb képtelen konfliktusoknak a végét is, amelyek eltorzítják az emberiség arcát. Hozzáteszi: hagyjuk, hadd vezessen minket a Fatimából áradó világosság! Mária szeplőtelen Szíve legyen mindig a mi menedékünk, vigaszunk és Krisztushoz vezető utunk”.

Erdő Péter is csatlakozik Ferenc pápa imájához

Erdő Péter bíboros, prímás március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén csatlakozik Ferenc pápa békéért szóló imájához, és vele együtt Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja és oltalmába helyezi Oroszországot és Ukrajnát – írja a Magyar Kurír. A lap ismerteti: Erdő Péter bíboros, prímás március 25-én, pénteken 19 órakor a Szent István-bazilikában a Szent Jobb előtt – emlékezve Szent István királyra, aki elsőként ajánlotta fel országát a Szűzanyának – teszi meg a felajánlást. Az eseményre szeretettel várnak minden hívőt. 

(Forrás: Magyar Kurír)

Címlapkép: Thanászisz Sztavrakisz/MTI/AP POOL