Kalasnyikov helyett istendicséret
Miközben a hírekből szinte kizárólag a háborús eseményeket halljuk, nem hallunk az Ukrajnában évek óta elkezdődött keresztény ébredésről. Tömegek fordultak Istenhez, és adták át neki az életüket. A mi szeretett és nagynak vélt dicsőítő rendezvényeink létszámban eltörpülnek az ukrajnai testvérekéhez képest. Szent Pál mondata valóságossá válik ilyenkor, miszerint „ahol elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem”.
Az orosz–ukrán konfliktus minden borzalma ellenére az ukrán keresztények továbbra is azt hirdetik, hogy Isten a megmentő. Fegyverropogás, a szirénák és a bombázások közepette is összegyűlnek, hogy Istent dicsérjék. Persze nem újkeletű ez a jámborságuk. Azt feltételeznénk, hogy kizárólag a mostani nehézségek hozták felszínre bennük az istendicséret fontosságát. Ám ez sokkal korábban elkezdődött lelki megújulás.
Ukrajna 1991-es függetlensége óta megtapasztalható, hogy az ország keresztényei összejönnek, hogy magasztalják Istent. Kezdetben számos külföldi dicséretet fordítottak le a saját nyelvükre. A Hillsong 2006-ban megjelent Mighty to Save című számát szinte azonnal elkezdték Ukrajnában is énekelni.
Most ugyanezzel a dallal, lesötétített szobákban a fiatalok összegyűlnek és Istent dicsérik, miközben odakint a csata dúl.
Érdekesség, hogy ezt éppenséggel nem ukránul éneklik, hanem orosz nyelven, hiszen nagyon sokan vannak Ukrajnában magukat ukránnak valló, de oroszul beszélő emberek. Azt mondják, hogy a legtöbb ukrán funkcionálisan, valamilyen mértékben kétnyelvű.
Idővel azonban elkezdtek megjelenni a saját szerzeményű dalok is. Ennek ékes példája Andriy Hryfel Neked című száma. Ez az ének eléggé ismertté vált a keresztények köreiben. A dal szerzője tavaly sajnos váratlanul elhunyt, emiatt különleges hangsúlyt kap az ének refrénje: „Egész életemben vágytam rád, alig várom, hogy találkozzunk a mennyországban”.
Egy másik dal, Maria Kuchurian és Diana Yakovyn Énekelni fogok című szerzeménye első helyezést kapott a keresztény dicsőítő zene kategóriában egy országos megméretésben. Valóban egy igazi istendicsérettel van dolgunk. Még a nehéz helyzetben is, amikor az ember szíve nem felszabadult, akkor is énekkel akarja dicsérni a feltámadt Királyt.
Az ukrán keresztények hite megszívlelendő példa lehet mindnyájunk számára. A legnehezebb élethelyzetben is Istenhez mennek, és neki adnak hálát mindenért.
Istendicséretük szellemi fegyver: nem a Kalasnyikovtól hanem a dicsőítéstől remélik a védelmet.
Istenben bíznak, akinek folyamatosan gondja van rájuk. Lényegében szüntelenül imádkoznak azzal, hogy folyamatosan Isten jelenlétének valóságában akarnak élni. Bátrak és nem félnek, mert az őket – és minket – soha el nem hagyó, szerető Isten lett a mindenük a félelem helyén. Feltételezhetjük, az orosz keresztények is Istent dicsőítik. Háború és béke? A béke csak Istennel és Istenben lehetséges. Hajrá, keresztények, forduljunk közösen őhozzá, és engedjük, hogy a félelmet a szeretet valósága győzze le mindenhol a világon!
