Eltűnt épületek nyomában (29.)

A mai Városliget, amelyet „Ökördűlőként” is hívtak, a 19. század elején még erdős-ligetes terület volt egy mocsaras tóval, benne szigetekkel, amely egyórányi gyalogútra volt a várostól. A terület üdülő- és szórakoztatóterületté fejlesztését Boráros János indítványozta 1794-ben. Végül csak hetven évvel később, 1864-ben parkosították a területet, sétányokat nyitottak és rendbe tették a mocsaras tavat is. Aztán 1878-ban Zsigmondy Vilmos meleg gyógyvizet talált 970 méter mélyen, az ezen alapuló Széchenyi fürdő építése a liget képét is alaposan megváltoztatta. A tömegeket az aktuális eseményekre ideérkező, Pestről 1808-ban kitiltott mutatványosok szórakoztatták, de lacikonyhák és italmérések is érkeztek velük. A következő években már nagy élet zajlott a „Vurstliban”, melynek központja a mai 1956-os emlékmű mögötti Rundó körül volt. Innen indult az ország első emberes hőlégballonja, és itt épült fel az első mutatványos faépület is. 1828-ra a körhinta (amelyet „Öregmalomnak” becéztek) mellett már átadták a favázas csúszdát is.

A ligetet 1865 körül parkosították, ezután tilos volt a fűre lépni, emiatt a Vurstlit a liget délkeleti oldalára száműzték. Majd 1885-ben az Országos Kiállítás ott zajló építése miatt áttelepítették az északnyugati oldalra, a mai Széchenyi fürdő területére. 1906-ban határozatot hoztak a mutatványosok Népligetbe költöztetéséről, de ez nem valósult mállatkerttől, és a mutatványosoknak adták (napjainkban ezt a területet visszakapta az állatkert).

Friedmann Adolf a kétes üzletekkel is foglalkozó kalandor-üzletember létrehozott egy szórakoztató központot vendéglőkkel, kávéházakkal, színpaddal és varietével, amelyet Amerikai Parknak nevezett el. Helyszíne a vasútig húzódó Hermina út túlfele, a későbbi Vidám Park hullámvasút felőli része volt. A több mint 102 éves története során a park neve a politikai kurzusoktól függően változott: az őszirózsás forradalom alatt Nemzeti Park, a Tanácsköztársaság idején Néppark, 1942-től Hungária park, a háború után egy ideig Májuskert, aztán ismét Angol Park, majd 1950-től Vidám Park, végül Holnemvolt Parkként fejezte be pályafutását. A park egyik játéka, a viharvasút, az ikonikus Tanú című filmnek köszönhetően örökre emlékezetes marad, mint „a szocializmus szellemvasútja”.

A viharvasúttól nem messze állt a park számos szórakozóhelye közül a legnagyobb és a legismertebb, az úgynevezett Alpesi Falu (Alpendorf), amelynek elődje már 1911-ben megnyitott. Miután a megnövekedett forgalmat a régi épület már nem tudta befogadni, elhatározták, hogy egy nagyobb épületet keresnek számára. Az új Alpesi Falu vendéglő építési munkálatai a korábbi Varieté csarnokának átalakításával 1927-ben kezdődött meg. A Suppinger Ferenc által áttervezett épület végül 1928 tavaszára, kevesebb mint egy éve alatt készült el. A fából készült hatalmas csarnoképületben egy időben több mint 1600 vendéget tudtak kiszolgálni. A kazettás mennyezeten bajor népi motívumokat és a bajor városok címereit festették fel. A csarnok északnyugati (bal oldalán) helyezkedett el a hatalmas színpad, amelyet hátulról a zenekari dobogó, két oldalról pedig a négy-négy asztalnak helyet adó színpadi szeparék kaptak helyet. Az épület galériájából lehetett megközelíteni azt a két darab, az épület homlokzatából kiugró tornyot, amelyek nyári napokon kisebb társaságok szeparéjaként szolgáltak. Ezeket a „toronyszobákat” meglehetősen borsos árakon lehetett bérelni, igaz, mindegyikhez dukált legalább két felszolgáló is.

A nézőtéren több sorban helyezték el az asztalokat, amelyeket igény szerint, nagy táncmulatságok idején eltávolítottak. A színpadtól számítva az első négy asztalsor számított a legkeresettebb helynek az Alpesi Faluban, az ott helyet foglaló vendégek ugyanis részévé lehettek a műsornak. A szórakozóhely jól felszerelt modern konyhája a csarnok hullámvasút felé eső részén helyezkedett el és a korabeli sajtó szerint az ország legnagyobbja volt. A konyha előtt, két oldalt, egy-egy farönkből épített imitált hegyi házikóban italpult ált a vendégek részére. A bajor sörcsarnokokat idéző Alpesi Falu színpadán esténként fergeteges műsor szórakoztatta a közönséget: a színpadon akrobaták, zenebohócok és táncosok léptek fel, ahol jól megfért egymás mellett a tangó, a kánkán és a csárdás. A fővárosi éjszakai élet egyik leglátogatottabb helyszínén egy este során 14–15 produkciót is látni lehetett. Az Alpesi Faluban visszaemlékezések szerint ízletes bajor sört és virslit lehetett fogyasztani.

A gondtalan éjszakai mulatozásnak azonban hamarosan vége szakadt. 1943-ban és 1944-ben egyre rosszabb lett a katonai helyzet, az angolszász bombázók hatóköre már elérte a magyar fővárost is. Mivel a park területén nem létesítettek kellő számú óvóhelyet, a hatóságok biztonsági okokból bezáratták az Angol Parkot. A nagyobb fedett csarnokokba, így az Alpesi Faluban is, katonákat szállásoltak el. Amikor pedig Budapest ostromgyűrűbe került, a harci cselekmények megpecsételték a szórakozóhely sorsát.

1945. január 11-től napokig tartó kemény küzdelem kezdődött a Városliget birtoklásáért, valamint az Angolpark és Széchenyi fürdő ellenőrzéséért. Az épülettől épületig folyó közelharcban a park könnyű szerkezetes épületei sorra égtek le vagy dőltek össze. Visszaemlékezések szerint amikor az oroszok elérték az Alpesi Falu épületét, a csarnok tetőzete már lángokban állt. Ennek ellenére a visszavonuló német csapatok és az oroszok között heves harc alakult ki: a németek a Hermina úti főbejárat felől, az oroszok a konyha felől lőtték egymást. A tűzpárbajnak az vetett véget, amikor az egykori csodálatos kazettás mennyezet lángolva beomlott, maga alá temetve számos szovjet katonát. A harcok megszűntével 1945. május 5-én nyitott ki újból az Angol Park a Park, de az Alpesi Falu ezután már soha nem épült fel. Az egykori zajos mulatóhely, a pestiek trendi vendéglőjének csak egy pár szavas rész jutott a történelemkönyvekben. Pedig, ha a ligeti fák beszélni tudnának…

(A sorozat jövő héten folytatódik.)

 

Fecske Gábor László