Szilvay: Az ember nemét születéskor megállapítják, nem pedig meghatározzák vagy kiosztják

Úgy látszik, a Magyar Pszichiátriai Társaságot és a Magyar Pszichológiai Társaságot ugyanúgy meggyőzték maguknak az LMBTQ-ideológia képviselői, mint amerikai társaikat – írja cikkében a Mandineren Szilvay Gergely.

A Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság „szakmai” vélemény helyett valójában ideológiai állásfoglalást adott ki a gyermekvédelmi törvény ellen – írja Szilvay Gergely, kiemelve, hogy – belsős információk szerint – a nyilatkozat mögött nincs egységes támogatás, sőt a pszichiátriai társaság elnöksége elfogadta ugyan, de a tágabb vezetőség nem is tudott róla. A szerző úgy fogalmaz: a közleményben a transzmozgalom által erőltetett „születéskor meghatározott nem” kifejezéssel operálnak. Ebből teljesen egyértelmű, hogy miről van szó és honnan fúj a szél – jegyzi meg. A közleményben használt „születéskor meghatározott nem” kifejezéssel kapcsolatban kiemeli, hogy

az emberek nemét születéskor megállapítják, nem pedig meghatározzák vagy kiosztják.

A biológiai nem esetében mindenképp, a nemi identitás és a nemi orientáció pedig később alakul ki. A két társaság közleménye azonban nem teszi egyértelművé, hogy mielőtt rátér az utóbbi kettőre, azelőtt a biológiai nemről beszél, ami nem ugyanaz, mint a nemi identitás – szögezi le Szilvay Gergely.

Szerinte a közlemény téved, amikor azt írja hogy „a szexuális orientációt jelenlegi tudásunk szerint szintén döntően biológiai tényezők befolyásolják (….). A pszichoszociális hatások szerepe a biológiai faktorok mellett nem meghatározó mértékű.” A témával foglalkozó tudósok nyilatkozatai mást mutatnak: épp az ellenkezőjét – mutat rá Szilvay.

Egy 2019-es kutatásra hivatkozva jegyzi meg, hogy „meleggén” nem létezik, emlékeztet, hogy Martin Dannecker, a Frankfurti Egyetem Szexuáltudományi Intézetéznek professzora, a homoszexuális mozgalom egyik fő alakja, egy 2000-es publikációjában, amelyben a német kormány felkérésére foglalt állást a kortárs gén-, agy-, hormon- és ikerkutatásokra vonatkozóan, azt írta:

Minden addigi kísérlet, ami biológiai magyarázatot akart adni a homoszexualitásra, kudarcot vallott.

A Szilvay által elemzett közlemény az úgynevezett reintegratív (őnáluk reparatív, máskor konverziós) terápiát („melegterápia”) is elítéli, mondván, az „kifejezetten káros, a kliens pszichés jóllétének, az önazonosság megélésének valós támogatását veszélyezteti”. Nos – írja a cikk szerzője – , a valóság ennél sokkal árnyaltabb, leginkább pedig a helyes válasz az, hogy nincs végső következtetésekre okot adó, biztos tudásunk a dologról. A legfőbb probléma szerinte az, hogy a tudomány ezen esetben korántsem politika- és ideológiamentes. A másik nagy baj pedig az, hogy
a két társaság összemossa a szexuális orientáció megváltoztatására irányuló terápiákat azokkal a terápiákkal, amelyek a nemi identitást segítenek összhangba hozni a biológiai nemünkkel.

Szilvay Gergely úgy véli: a közlemény fő mondanivalója az, hogy „a nemi identitás és a szexuális orientáció kialakulása környezeti hatással (pl. neveléssel, „propagandával”) nem befolyásolható”. Ugyanakkor ezt az állítást épp a szemünk láttára cáfolja az élet.

Egy iskolai útmutatóra hivatkozva megjegyzi, hogy Amerikában és Nagy-Britanniában az iskolai „felvilágosítás”, a kortárs csoport nyomására és a környezet hatására egyre több tinédzser képzeli magát transzneműnek. Azt is hozzáfűzi, hogy a nemi identitászavarban szenvedő kisgyermekek 80-95 százaléka magától kinövi azt kamaszkorára, ha nem erőltetik rá, hogy márpedig „transznemű”. Ha viszont ráerőltetik, akkor szinte biztos, hogy transzneműnek fogja magát érezni, jönnek a pubertásblokkolók, hormonkezelés, esetleg műtét. Ráadásul a nemi identitás nem alakul ki teljesen bizonyosan kiskorban, ezért mondható, hogy transzgyermekek nem léteznek. Viszont az emberi psziché törékeny, el lehet rontani.

Ezek szerint a nemi identitás mégis befolyásolható neveléssel

– összegzi a fentieket Szilvay Gergely.

A közlemény egy másik „kiszólásával” kapcsolatban – miszerint az újszülött neme „fizikai adottságai szemrevételezés alapján teljes mértékben nem mindig megítélhető”, mert például fennállhatnak a „hormonális rendszer zavarai” – nem tisztázzák a szerzők, hogy ez esetben nem a nemi identitásról van szó, hanem a biológiai nemről, ahogy azt is elmossák, hogy egyébként némi behatóbb vizsgálat segítségével az újszülöttek neme megállapítható. A publicista szerint ez az utalás valószínűleg az interszexnek nevezett embertársainkra vonatkozik, akik valamilyen fejlődési rendellenességgel születnek. Több nemzetközi szervezet szerint is a társadalmak 1 százaléka interszex, ők azonban tévednek, pontosabban összemosnak mindenféle diagnózist.

Valójában tízezerből kb. 1,8 embernek nem egyértelmű a biológiai neme.

Laura Haynes, az amerikai National Task Force for Therapy Equality és az International Federation for Therapeutic and Counseling Choice egyik vezetője a Mandiner kérdésére anno úgy fogalmazott: „A valóság az, hogy az emberek 99,98 százaléka egyértelműen férfi vagy nő. A társadalomnak pusztán 0,02 százaléka tartozik abba a kategóriába, amit a közvélemény interszexnek nevez. Ezt az állapotot az Amerikai Pszichiátriai Társaság joggal tartja számon a nemi fejlődés rendellenességeként. Az interszex emberek nem alkotnak harmadik nemet. Nincs ugyanis harmadik fajta reprodukciós rendszer, ami alkalmas volna az élet továbbadására. Csak kétféle reprodukciós rendszer van, s ezért csak kétféle nemről beszélhetünk.”

A helyes, rendeltetésszerű testi-lelki fejlődés útja az, ha az ember nemi identitása azonos a biológiai nemével, azaz ha aki fiúnak születik, fiúnak is tartja magát, és nem lánynak – összegez a szerző.

Az eredeti cikk itt olvasható.

Címlapkép forrása: Pixabay

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!