Napjainkban a természet- és környezetvédelem az egyik legtöbbet emlegetett és citált aktuális téma a Föld modernnek titulált részében. Felelősségről és megőrzésről, védelemről és megóvásról hallunk unos-untalan.

Gyakorlatilag megszemélyesítve kerül szóba a természet, mintegy mitikus és fetisizált „istenség”.

A világi média szerint ennek kellene alárendelni minden emberi tevékenységet: szaporodást, fajfenntartást, gazdaságot, utazást, kereskedelmet stb.; vagyis a Teremtő Istentől kapott emberi élet minden szegmensét. Nem csodálkozhatunk a hitetlen és materialista világ ezen viszonyulásán, ahogy a rendkívüli módon álszent és hazug eljárásán sem ebben az ügyben. Nyilvánvalóvá válik ez abban a pillanatban, ahogy sorba vesszük a modern világ cselekvéseit. A leggyakrabban keresztülvert eljárások: a rendkívül környezetszennyező gyártási folyamatok átköltöztetését ázsiai régiókba; a természeti kincsek elrablása az afrikai országokban, avagy a dél-amerikai termőföldek monokultúrás (szója) művelése; ezen kívül még a hadseregekre elpazarolt források és emberi kizsigerelés.

Trendinek tűnhet Ausztriában harcos környezetvédőnek lenni, miközben az osztrák faipari cégek kiirtják az erdőket Erdélyben és Kárpátalján, melynek egyik következménye a pusztító árvizek csapása a „gyarmaton”, jó messze Ausztriától.

Ugyancsak divatos lehet Németországban az atomenergia ellen akciózni a nagyvárosokban, miközben vidéken településeket dózerólnak le a föld színéről az alattuk húzódó barnaszén bányászata miatt, amely pótolni hivatott a kieső atomerőművi áramtermelést.

hirdetés

A humánum nemes megnyilvánulásának tűnhet befogadni szíriai és afganisztáni menekülteket, miközben a befogadást sürgető államok hadseregei előzőleg visszabombázták ezen országok infrastruktúráját a kőkorszakba, megtetézve több millió helyi lakos legyilkolásával.

Kijelenthető tehát, hogy a haladónak mondott világ természetvédelme valójában egy velejéig önző érdekérvényesítő manipuláció, amely szemérmetlen módon visszaél erejével és valójában mérhetetlen károkat okoz a természetben és a világ kevésbé fejlett népességében.

Ennek fényében igencsak zavarba ejtő, mi több: elgondolkodtató látni, hallani ezzel szinkronban lévő bizonyos egyházi megnyilvánulásokat. Elsőre azt vélhetnénk, hogy egy sajátos új-pogányság keveredik az egyházias felfogásba. (Például a Vatikáni kertekben történt ún. pachamama rituáléval – dél-amerikai pogány földanya (bálvány)szobor tisztelete, templomban való elhelyezése.)

Szent Pál apostol az athéni főtéren arra figyelmeztette kora pogányait, hogy: „Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent – mivel ő a mennynek és a földnek ura –, nem lakik kézzel épített templomokban. Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. Az ő műve, hogy az egytől származó egész emberi nem lakja a teljes földkerekséget. Ő szabta meg tartózkodásuk meghatározott idejét és határait, hogy keressék Istent, hátha megérzik őt és megtalálják – bár nincs messze egyikünktől sem. Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint az egyik költőtök meg is mondta: ‘Az ő gyermekei vagyunk.’ Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz, a művészet és az emberi gondolat alkotásához. Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani mindenütt,…” (ApCsel 17,24-30).

Vagyis nem az ún. földanya táplál és éltet minket, hanem az élő Isten! A természet csupán egy eszköz Isten kezében, hogy gondoskodjon rólunk – az Ő teremtményeiről – egy másik teremtménye segítségével.

Isten parancsba adta az embernek, hogy: „…Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!« Majd azt mondta Isten: »Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok, a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami mozog a földön, s amiben élő pára van, hogy eledelük legyen!« Úgy is lett.” (Ter 1, 28b-30)

Assisi Szent Ferenc szamár-testvérnek mondta az emberi testet. Ezt nem jámborkodásból vagy elvont vallásosságból mondta, hanem a legnemesebb értelemben vett realitásból. Korának Umbriájában a parasztoknak az igás állata nem a ló, hanem a szamár volt. Ferenc meg is magyarázta példáját: a szamarát senki sem üti-vágja, mert jól tudja, hogy a megélhetése, munkája függ tőle. De a másik végletbe sem esik, vagyis a házába sem viszi be és nem füröszti tejben-vajban, mert egy „eszköz”, amelyet Istentől kapott azért, hogy boldoguljon az életben. A parasztember Isten-hívő módon realista: ahhoz, hogy segítségére legyen a szamár a megélhetésében, eteti-itatja, szállásáról gondoskodik, egyszóval megbecsüli.

De egyúttal a helyén kezeli, nem ajnározza, nem isteníti.

Isten gondoskodik, ő ad eszközöket számunkra, hogy a földi-biológiai életünket fenntarthassuk.

Azonban az örök, nem földi életünknek egyedül Ő a táplálója és forrása is minden természeti közvetítő nélkül!

A Földet anyának, sőt Anyának nevezni tehát valójában istentagadás! Ha nem kezeljük a Földet a helyén, akkor bálvánnyá válik, és mi magunk pedig bálványimádókká és az istentelen gonoszság megvalósítóivá válunk. Hogy miért?

Azért, hogy világos legyen számunkra ez a rendkívül megtévesztő csomagolás (természetvédelem) mögött rejtőző igazi sátáni működés, vegyük az egyik legújabb, igencsak hangzatos felhívásukat. A nyugati világ álszent és áltudományos „természetvédői” egyre nyíltabban hozakodnak elő azzal, hogy egy-egy gyermek mennyivel növeli az ún. ökológiai lábnyomot (környezetterhelést). Vagyis ne szülessenek újabb gyermekek, vagyunk már elegen a Földön, sőt már többen is, mint kellene. Aki nem lát át szitán, az nem érzékeli, hogy ez már nem egyfajta új-pogány istenítése a Földnek, hanem igencsak kilóg a tudományosnak álcázott, valójában sötét és gonosz eszme lólába. Lelepleződnek, ahogy a mögöttük megbújó és ezeket a vak embereket felhasználó, „kezdettől fogva gyilkos” Sátán is.

Ez a fajta természet-védelemnek álcázott ideológia az ember részéről a fentebb idézett Teremtés könyvbéli parancs nyílt megtagadása és gőgös szembefordulás Istennel.

Akik tehát az Isten ajándékaként kapott gyermekek elfogadása és vállalása ellen kampányol, valójában nem a természetet védi és óvja, hanem a gyilkos sátáni lázadás résztvevője és agitátora.

Ne hagyjuk magunkat félrevezetni a gonosz által, hanem az igaz élet tetteivel valljuk meg Istent, és dicsőítsük meg Őt életünkkel!

Hess Dénes ferences rendi szerzetes

Kiemelt kép forrása: Pixabay