A „sugar baby”-életpályamodell
Nemrég a kezembe akadt egy ártalmatlannak tűnő történet, amely gyakorlatilag a prostitúciót burkolja könnyű cukormázba. A cikk egy híroldalnak álcázott bulvárhonlapon jelent meg, s a viszonylag népszerű oldal kis színes és aktuális hírei között megbújva valószínűleg sokakhoz eljut téves és kétes tartalmával együtt.
A történet rövid és egyszerű, már-már mesébe illő: egy pincérnő találkozik a jómódú vendéggel, majd megkedvelik egymást. Amikor a férfi tudomást szerez róla, hogy a fiatal nőnek nincs pénze hűtőszekrényre, átutal neki kétezer dollárt. A szituáció ismerős lehet a Lesz ez még így se! című filmből, ám ott azért kissé árnyaltabb a helyzet: a nő kisfia van életveszélyben azért, mert nem tudják fizetni az orvosi kezeléseket. A folytatás sem hajaz az eredeti történetre: az idős gavallér ezután minden hónapban újabb és újabb összegeket utal a fiatal nőnek, aki ezután „sugar daddy”-ként tekint jótevőjére.
A kettejük között húzódó kétes románc leírása az egyik népszerű közösségi platformon terjedt el, ám hogy hír, színes, bulváros tündérmese lett belőle, nagyon elgondolkodtató.
A cikkből azt is megtudhatjuk, hogy a férfi nem szexuális ellenszolgáltatást kért cserébe, hanem „csak” írogatni kellett neki, akármit is jelent ez a gyakorlatban. Ő tehát nem az a klasszikus „sugar daddy” volt, hanem – kapaszkodjunk meg! – egy unikornis! Igen, egy unikornis.
Boldogabb halandókban felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán mi is az a sugar daddy, és mi köze van az unikornisokhoz? (Nyugodjon meg a kedves olvasó, eddig én is abban a hitben ringattam magam, hogy az unikornis az a műanyagból készült egyszarvú lovacska, amit a legkisebb lányom kapott karácsonyra, és még véletlenül sem egy öregedő, impotens nős férfi, aki fiatal lányok erotikus üzeneteivel elégül ki nap mint nap…)
Nos, a köznyelvben ezt a kifejezést azokra a férfiakra használják, akik fiatal lányokat pénzelnek némi szexuális ellenszolgáltatásért cserébe. Ezek a lányok jellemzően nem tekintenek prostituáltként magukra, hiszen csupán egy adott élethelyzet megoldásaként – például egyetemi tanulmányaik finanszírozásához – vállalják a bármikor megszakítható kötelezettséget. A „sugar daddy”-nek általában van felesége, családja, így ő sem az örökkön-örökkét fontolgatja magában ezekben a kapcsolatokban. Az unikornis meg… neki nincs állandó partnere, és nem is mindig igényel szexuális ellenszolgáltatást.
Én mondjuk a diákhitelt vettem fel az egyetem alatt, de így utólag azt gondolom, nem is lett volna igazán szükségem rá, hiszen a második diplomámat már vígan elvégeztem munka mellett.
A cuki cukros kifejezés (a sugar daddy például szabad fordításban cukros papát jelent) viszont kicsit eufemizmusnak tűnik ahhoz képest, hogy nem csupán a fiatal lányokat devalválja az, hogy pénzért megvásárolható testként tekintenek rájuk, vagy éppen ők saját magukra. Az idősebb, tehetősebb férfiakat (akiket én itt inkább cukrosbácsinak fordítanék – jó, tudom, hogy az mást jelent) is tárgyként kezelik ezekben a történetekben, hiszen egymás között adják-veszik őket a „bébik”, mint valami arany tojást tojó tyúkot.
A közösségi platformon megjelenő hozzászólásokból viszont sajnos az derül ki, hogy sokan irigykednek ezekre a fiatal nőkre a könnyen jött jómód ígérete miatt. Én speciel nem, és abban is biztos vagyok, hogy a résztvevőknek később nagy árat kell fizetniük ezekért a történetekért. De azért van egy rossz érzésem azzal kapcsolatban, hogy manapság már nem csak a pedofíliát és az egyéb devianciákat mutatja be a média olyan módon, mintha az valami természetes, átlagos jelenség lenne, és a nem is olyan szerencsétlen sorsú Pretty Womanek itt rohangálnának körülöttünk.
Nehogy pár éven belül azon kapjuk magunkat, hogy „sugar daddy”-t tartani valamiféle kívánatos életpályamodell lesz a fiatal lányok körében, mint mondjuk az influenszerkedés vagy a valóságshow-ban szereplés. Mert sajnos a mai világban egyre kevésbé divat megdolgozni az életünkben elért eredményekért.
Kiemelt kép forrása: unsplash.com
