Hátra (h)arc! – nagyító alatt MZP gazdaságpolitikai elképzelései (3.)
Csak felfelé! – harsogja az új szlogen, pedig elnézve a nyilvánosságra került Márki-Zay-féle programot, sokkal inkább a „csak visszafelé” mondat fedné le a valóságot. Ez jellemezné a leginkább azon gazdaság- és pénzpolitikai ötlethalmazt, amit az utóbbi időben, mintegy „kormányprogram” gyanánt a baloldal miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter (MZP) megfogalmazott. Sok területtel kapcsolatban ismerhettük meg elképzeléseit, melyek sokszor egymásnak is ellentmondanak. Annak taglalásától eltekintünk, hogy miként lenne beilleszthető – a megvalósíthatóságról nem is beszélve – ezen ötletelések színes bokrétája a többi baloldali párt gyökeresen más elképzelései közé, inkább a teljesség igénye nélkül sorra vesszük az ígéreteket és megnézzük: vajon milyen gazdasági és társadalompolitikai következményei lennének, ha mindezek így, ebben a formában valósággá válnának? Csépai Miklós közgazdász segít megértenünk, mi lapul Márki-Zayék gazdaságpolitikai elképzelései mögött.
Az elemzés harmadik része következik – az első rész itt, a második itt olvasható.
5. Egészségügy
Érdemes egy kis kitérőt tennünk az egészségügyi- és oktatáspolitikai elképzelések felé is. Nem is szakmai oldalról, hanem az ezen területeken tett ígéretek fiskális vonzatai miatt. Lássuk, milyen kánaánt ígér errefelé Márki-Zay.
A teljesség igénye nélkül egy rövid felsorolás. Béremelés (természetesen csak hosszú távon), betegjogi képviselet kidolgozása, orvosi feladatok szakdolgozóknak történő átadása, orvosok és kórházak munkájának mutatókkal való mérése. Egy cifra történet: magánszolgáltatókkal való szerződés (abban az esetben, ha valakinek az állam nem tudna szakorvosi rendelést 6 hétnél, műtétet 6 hónapnál kisebb várakozási idővel kínálni), valamint egybiztosítós modell, összevonások („igenis el kell fogadni, hogy sürgősségi, vagy éppen szülészeti ellátás ne legyen a vidéki városokban, vagy akár a falvakban élők közelében”).
És vajon honnan lesz erre pénz? Ha Önöknek is gyanúsan hangzik az „összevonás” szó, az nem a véletlen műve.
2010 előtt még az „ágyszámleépítés” szinonimát használták erre az ötletre. Miközben 2018-ig 77 kórház, 54 szakrendelő és 97 mentőállomás újult meg szerte az országban, ezek mellett pedig 23 új szakrendelő és 30 új mentőállomás épült. Ráadásul nem csak kívül, belül is megújultak a kórházak, 22 milliárdot fordítottak orvostechnológiai fejlesztésekre, 18 milliárdot pedig építészeti tervezések megkezdésére. 2018-ban 30 milliárd forintot fizettek ki hasonló célokra. Az Egészséges Budapest Program (EBP) keretében 2019-ben 42 milliárd forintot használtak fel. Minden éveben folyamatosan konszolidálták a kórházakat, a bérek pedig 70% fölötti mértékben emelkedtek.
Azaz a hatalmas fejlesztések ellenére MZP összevonásokról (bezárásokról, leépítésekről) beszél.
Ugyanakkor szórná is a pénzt, magánszolgáltatókkal szerződne.
Mit is mond a rezsicsökkentéssel kapcsolatban? „Nem működik hosszú távon, piaci alapokra kell helyezni”. Akkor vajon a magánszolgáltatókkal is piaci alapon, piaci árakon szerződne? Miből? Kikkel? Kik kapnák az itt elérhető (valószínűleg) magasabb színvonalú ellátást? Rejtély. Hacsak nem az orwelli mindenki egyenlő, de van, aki egyenlőbb elv mentén képzeli el emberünk az ötletei megvalósítását…
6. Oktatás
„Elvből nem szeretek olyat mondani, hogy ingyen laptop minden gyereknek, mert jópár szülő meg tudja venni, tehát ne az adófizetők fizessék meg. De, ahol előfordul, hogy nincs otthon internete, és technikai eszköze, s emiatt nem tanulhat a szegény sorsú gyerek, akkor igenis az államnak kell biztosítania ezeket”
– idézzük MZP-től.
Nem vitatva, hogy vannak olyan családok, ahol valóban komoly anyagi problémát okozna egy laptop vagy egy otthoni számítógép beszerzése, ez az ígéret is besorolható a kifogyhatatlannak tűnő, baloldali csillámpónis, könnyfakasztó ígéret-cunamiba. Magyarország ugyanis, az internetes lefedettség tekintetében európai szinten is élenjáró ország. Ahol jelenleg nincsen elérhetőség, ott egy darabig nem is lesz – a szolgáltatók nem véletlenül nem építették még ki ennek lehetőségét. Emlékszünk arra a felháborodásra is, amit az okozott, hogy (a pandémia második hulláma idején) a digitális oktatás elrendelésekor biztosított ingyenes internet a gyakorlatban úgy festett, a kormány lényegében előírta, hogy a szolgáltatók engedjék el a díjat egy hónapra. Ez esetben vajon hogyan gondolja az „ingyenes internet” lehetőségét MZP?
A kormány (az adófizető) kifizeti? Mennyi időre? Kik számítanak rászorulónak? Milyen csomagot biztosítanak a szolgáltatók? Mi történik, ha már nem fizeti a kormány? Sok a kérdés…
„Ez pénzkérdés, ha megfizetik ezeket a tanárokat, akkor többen választanák ezt a szakmát” – írja MZP. Talán nem véletlenül használja a magyar nyelv a tanári szakmára azt a szót, hogy hivatás. Mindannyiunknak voltak olyan tanárai, akik valóban elhivatottak voltak, őket őriztük meg leginkább az emlékeinkben. Azzal a ténnyel nehéz persze vitatkozni, hogy lehetőség szerint emelni kell a tanári fizetéseket, de csőlátónak tűnik az a felfogás, hogy csupán a magasabb fizetés minőségi (és megfelelő mennyiségű) tanerőt vonz majd a pályára. Ahogyan a klasszikus vicc mondja: „Tud úszni? Nem. És ha megfizetem?”. És persze, itt sincs említés, hogy miből is valósulna meg a grandiózus elképzelés.
Arról nem is beszélve, hogy micsoda leterhelést gondol el a gyerekek számára. Egyszer kijelenti: „jóval több jogot, közgazdaságtant, vállalkozói ismereteket és politikai ismereteket kell kapniuk”, majd később azt mondja, hogy „a kormány pont az egyébként kritikusan fontos természettudományi tárgyakat szünteti meg vagy építi vissza”. Tehát, matematika, fizika, kémia, biológia, csillagászat, filozófia, logika, orvostudományok, mérnöki tudományok – ezek mind-mind kritikusan fontosak. Gyerek legyen a talpán, aki ezt egy laptoppal mind bemagolja… Persze gondol arra, hogy könnyebb legyen nekik, így a tízujjas vakon gépelést, a nyelvtudást és a szövegértést is elengedhetetlennek tartja.
Tehát megint sok pénz kell, de honnan lesz meg? Természetesen az egyházi iskoláktól vennének el (feladatot nem, csak költségvetési támogatást), valamint az alapfokú oktatási intézmények fenntartását megint az önkormányzatokra tolná át az állam.
7. Nyugdíj
Magyarországon jelenleg az ún. felosztó-kirovó rendszer van érvényben. Azaz az éppen most aktívak befizetéseiből fizetik ki az éppen most nyugdíjasok havi nyugdíját. Nem magunknak takarékoskodunk, az majd a jövő generációjának a feladata lesz, hogy a mi nyugdíjunkat (amit az aktív évek keresete alapján számolnak majd) megtermeljék és kifizessék. Az elöregedő társadalom és a felfelé billenő korfa miatt gondot fog okozni, minden előrejelzés szerint, a jelenlegi rendszer fenntartása, így egyre nagyobb a hangsúly az öngondoskodáson. Tegyél félre az aktív évek alatt és azzal egészítsd ki az állami nyugdíjadat. Hogyan segít ebben az állam? Ha gyermeket nevelsz, adóvisszatérítést kapsz, abból tudsz fordítani az öngondoskodásra. Így az állam elismeri a gyermekvállalást és ösztönöz is arra.
Na, de persze ez sem jó. Emberünk itt is megvillan: „a gyerekvállalást is díjazni kellene a nyugdíj kiszámításakor”. Ahogyan korábban láttuk, nem jó az egykulcsos adó, nem jó a rezsicsökkentés, de a jövő generációját terheljük azzal, hogy még többet vonunk majd el tőlük, hogy az időseket eltartsák. Persze, ha lesz, aki azt kifizeti – hiszen ha most nem segítik az aktív korosztályt a gyermekvállalásban, akkor vajon miért születnének meg azok a gyerekek, akik 30-40 év múlva megtermelik az akkor korosztály nyugdíját?
8. Minimálbér
Az ember csak kapkodja a fejét, hiszen MZP szinte minden nap megörvendeztet bennünket egy újabb, előbb csodálkozásra, majd gondolkodásra, legvégül lemondó sóhajtásra ingerlő sziporkával. Legutóbb a minimálbér intézménye hergelte fel emberünket.
De mi is az a minimálbér? A kötelező legkisebb munkabér olyan napi, heti vagy havi munkabér, melyet a munkaadó köteles a munkavállaló számára hivatalosan, legálisan megfizetni munkaviszonya alatt. Azaz a minimálbér a legalacsonyabb államilag megkövetelt munkadíj, amelyet egy bejelentett munkavállaló kaphat. Ahogyan a nevében is benne van, a minimálbér védi a munkavállalót a „kizsákmányolás” ellen, segít az életszínvonalat növelni, csökkenti a szegénységet és a vállalkozásokat még hatékonyabb működésre sarkallja. A mindenkori év végére megállapított minimálbér-összeg kötelező érvényű a magyar gazdaság egészére nézve. A minimálbér szintje sok más területre is kihat: a gyed, a gyod, a táppénz, az álláskeresési járadék valamint bizonyos betegségekhez kapcsolódóan a munkavállalói adóalap-csökkentő kedvezmény mértéke is függ a minimálbér szintjétől.
Kedvelt baloldali toposz úgy beállítani a minimálbér (és bármilyen minimál- előtaggal kezdődő juttatás) intézményét, hogy az a társadalom nagy részét érinti. Pedig a minimálbér léte (esetleg emelése) általában csak az alacsony képzettségű munkaerő piacára van hatással.
Nos, mit is mondott ezzel kapcsolatban MZP? „Én gazdasági kérdésekben roppant liberális vagyok, én nem feltétlenül tartom szükségesnek a minimálbért se.” Hozzátette, reméli, hogy „kormányváltás esetén elmarad a bérek és a nyugdíjak nagyobb arányú emelése”. Ugyanis, „ha a magyar kormány felemelné a minimálbért vagy drágábbá tenné a magyar munkaerőt, azzal nem jólétet, hanem végtelen nyomort teremtene”.
Természetesen meg is indokolja fenti állításait, szerinte ugyanis a legnagyobb hiba, amit elkövetett az elmúlt harminc évben bármelyik miniszterelnök, az Medgyessy Péter száznapos szociális programja volt. „Hiszen az olyan egyensúlyhiányt alakított ki a költségvetésben, amiből adódóan azután Gyurcsány Ferencnek hazudoznia és kormányzás helyett bűvészkednie kellett a számokkal. Ezért Gyurcsány belebukott a kormányzásba, majd Bajnai Gordonnak olyan megszorításokat kellett csinálnia, amelynek következtében a Fidesz kétharmaddal hatalomra került”.
Ez a Csúszós lejtőnek nevezett érvelési hiba. Mivel „A” dolog megtörtént, abból szükségszerűen következett „B”, majd „C”-nek is meg kellett történnie. Mintha egy kormánynak nem lenne meg minden eszköze arra, hogy egy korábbi hibás döntés következményeit korrigálja. Lett volna erre lehetőség 2002-2009 között is. Mégsem történt semmi.
Persze, ha az embernek olyan barátai és üzletfelei vannak, akik nem tudtak kormányozni, akik idején (Európában egyedülálló módon) csökkent a minimálbér reálértéke, más is ilyen szkeptikus lenne. Itt azonban nem csak ez, de komoly közgazdasági ismerethiány is megvillan, aminek fényében (hogy ezzel a képzavarral éljek) feltárul egy újabb komoly különbség a mostani kormány, valamint a győzelemre készülő „MZP-kormány” gazdasági víziói között. A mostani kormány alaptétele az, hogy a nemzetgazdasági szinten megtermelt jövedelemből emelni kell a fizetéseket, ezáltal annak nagyobb aránya marad itthon. Ebből lesz aztán fogyasztás, megtakarítás. A másik oldal azonban a kisebb jövedelmeket preferálja, azaz nagyobb arányát hagyná a megtermelt jövedelemnek a külföldi tulajdonú cégeknél, akik ezt, nyereség formájában, akár ki is vihetik (és általában ki is viszik) az országból.
De vajon miért fáj emberünknek az, hogy az Orbán-kormány elmúlt három ciklusa alatt 74%-kal nőtt a hazai minimálbér és 87%-kal a bérminimum vásárlóértéke?
Mivel a minimálbér is adóköteles, a megemelkedő bérekből az államháztartásnak is több jut vissza, ráadásul, mivel a legszegényebb és legiskolázatlanabb munkavállalókat érinti, pont a baloldal által oly mélyen „szeretett” rétegen segít a leginkább az emelés. Az utóbbi években a szegénység kockázatának kitettek aránya jóval az uniós átlag alá csökkent. Valamint annak köszönhetően emelkedtek a bérek és a nyugdíjak Magyarországon 2010 óta, hogy a gazdaság teljesítménye megtermelte erre a pluszpénzt.
Persze erre is van gondolata emberünknek. Szerinte „azért emelkedtek a bérek, mert az emberek elmentek Nyugatra dolgozni, munkaerőhiány alakult ki, ezért a cégek kénytelenek jobban megfizetni a munkavállalókat.” A politikus úgy véli, „nem azért fizetik meg jobban az embereket, mert a minimálbért emelgetik”. Tipikus ballib gondolkodás. A torta mindig ugyanakkora, ha innen elveszek, máshonnan kell pótolni, de ha máshonnan elvettem, annak a fedezetét egy harmadik helyről kell beszereznem.
„A minimálbérnek, ha belemennénk, rengeteg hátránya van” – szögezte le magabiztosan MZP. Meglátása alapján, ha túl magas a minimálbér, akkor a vállalkozók nem fognak embereket alkalmazni, mert nem éri meg nekik. És mi ezzel szemben a valóság? Jelenleg 4,7 millió a foglalkoztatottak száma, ez 2010-ben 3,78 millió volt. MZP ugyanis el sem tudja képzelni, hogy a gazdasági növekedés következtében lett annyi új munkahely, a bérek pedig amiatt emelkedtek, mert a cégeknek versenyezniük kellett a munkavállalókért. Azaz ma sokkal többen aktívak, emiatt nagyobb az állam bevétele, nagyobb lett a torta, több mindenre jut pénz, például a minimálbér emelésére is. És ennek az egésznek a motorja az adócsökkentés volt.
A Márki-Zay-féle „kormányprogram” elemzésének következő része kedden jelenik meg a Vasárnapon.
Csépai Miklós közgazdász
Az előző részek:
Hátra (h)arc! – Nagyító alatt Márki-Zay gazdaságpolitikai elképzelései (1.)
Hátra (h)arc! – Nagyító alatt Márki-Zay gazdaságpolitikai elképzelései (2.)
Csépai Miklós közgazdász
