Százötven éve édesíti meg mások ünnepét is az Auguszt cukrászdinasztia – videó

Az Auguszt cukrászdinasztia 150 éve, immár az ötödik generáció óta édesíti az ünnepet és az életet desszertjeivel. A cukrászat szempontjából az év legsűrűbb időszaka a karácsony. Nem véletlen, hogy az ünnepekkor Auguszt Olgának sosem volt ideje otthon külön sütni a lányaival – háromból kettő ennek ellenére folytatja a családi hagyományt, cukrász (is) lett, sőt a legkisebb, Flóra még egy cukrász férjet is hozott a családba. A középső lány, Franciska pedig ügyvédként segíti a családi vállalkozást.

Nálunk minden vajból készül! Vajból, nem margarinból!

– ez az első mondat, amit idézni kell Auguszt Olgától, bár, aki kóstolta már a süteményeiket, akárcsak egyet is, az pontosan tudja ezt.

– Az van a tésztában és a töltelékekben is, ami kell bele, és nem olyanok, amik helyettesítik a szükséges alapanyagokat – mondja Auguszt Olga, miközben egyik kezével a bejgliket csomagolja, a másikkal pedig a kandírozott csokoládés narancshéjból kínál azzal biztatva, hogy ennek már Sissi sem tudott ellenállni… Közben befut Auguszta is a Sasadi úti Pavilonból egy hatalmas doboz Moszkauerrel.

– Márai Sándor ezért járt az Augusztba, ez volt a felesége kedvence, ezt tőle tudjuk, leírta a regényében

– kapcsolódik be munka közben a beszélgetésbe az eredetileg bölcsésznek tanult Auguszt-Arató Auguszta, Auguszt Olga legidősebb lánya.

Megérkezik Flóra is, a harmadik, a legkisebb lány. A műhelyből érkezik, ahol órák óta sütött, és mielőtt tovább szaladna, még elárulja nekünk, hogyan emlékszik vissza, milyen volt az ünnep gyerekkorában.

– Otthon mi nem sütöttünk semmit! A december a leghúzósabb időszak, ilyenkor  anyukám is rengeteget dolgozott, mint most mi is. Én már erőt vettem magamon, és idén sütöttünk mézeskalácsot a 8 és 6 éves fiaimmal, mert ők ezt nagyon igénylik. Mézeskalács házikót készítettünk – meséli. Flórától megtudjuk, hogy eredetileg Vendéglátóipari Főiskolát végzett, majd közgazdaságtudományi egyetemet, de végül a cukrászatnál kötött ki.

– Nálunk mindenki belenő ebbe a családban. Gyerekkorunktól bevontak minket sok mindenbe, a fagyiadagolástól a csipkepapír szétválogatáson át a komolyabb munkákig. A vendéglátóiparira jártam, anyukám akkor „kezdte el” a Pavilont, én besegítettem a Kossuth Lajos utcában, aztán egy idő után azon kaptam magam, hogy egyedül viszem az üzletet… A férjem belepottyant ebbe az egészbe, ő műszaki területen tevékenykedett multiknál, amíg nem találkoztunk. Elvégezte ő is a cukrásziskolát, és most már 10 éve lassan együtt dolgozunk – tudjuk meg Flórától, aki búcsúzásképpen még elárulja nekünk, hogy az Auguszt család kedvenc Auguszt sütije a nagymama diókrémes Párizsi tortája, amit minden évben Auguszt Olga készít.

A karácsonyi nagycsaládos találkozón ott van a cukrász nagybáty, Auguszt József cukrászmester – a Fény utcai üzlet tulajdonosa – és a nagynénjük is, az összes gyerekkel és unokával. Kiderül, hogy ilyenkor mindenki viszi a saját bejglijét, és kóstolgatják egymásét, miközben megy a viccelődés, hogy melyik a legjobb, holott mind ugyanabból a jól bevált receptből készül…

Az idén Olga déli gyümölcsökből is készített bejglit az Eucharisztikus Kongresszus Egy falat mennyország süteményének a töltelékéből, ami nagy siker lett. A gyerekek, az unokák pedig a saját szaloncukrot eszik főleg karácsonykor.

 

Auguszta sem cukrászként kezdte, ő bölcsészkart végzett, ez jól jött ahhoz, hogy megírja a család történetét, de aztán csak „hazatalált” ő is, és a cukrászatnál kötött ki.

– Egészen más szakmát képzeltem el magamnak, amikor azonban anyukám a Kossuth Lajos utcát megnyitotta, ő volt a pultban  és a Miki bácsi nevű cukrászunk, aki sütött, pont így karácsony körül eltörte a kezét, anyukámnak kellett lemennie a műhelybe, és engem kért hogy segítsek be a pultban. Akkor rájöttem, hogy ez milyen jó: úgy éreztem magam, mint egy hal, akit visszadobtak a vízbe! Azt kérdeztem magamtól, hogy én miért nem ezt csinálom!? Annyira megszerettem, hogy ott is ragadtam – avat be Auguszta a történetébe, és amikor arról faggatom, hogy a mama vajon hogyan érte el, hogy ő és a húga is folytassa a családi hagyományt, egyszerű magyarázatot ad.

– A mama mindig olyan kedvvel és energiával csinálta ezt az egészet , hogy mi azt láttuk, hogy ez jó, és ő élvezi. És mi is így vagyunk ezzel. Most már a mama segít be nekünk: „mindig jó az öreg  háznál.” Ha valamit nem tudunk pontosan, csak megkérdezzük: Mama, hogy is van a kandírozott narancshéj, mennyi cukor megy hozzá? Ő meg csípőből mondja – árulja el Auguszta.

Auguszt Olga is bekapcsolódik újra a beszélgetésbe, miután a napi rendelést, a több száz bejgli jó részét becsomagolta.

– Ahogy a lányok mondják, karácsonykor én tényleg mindig úgy estem be a fa alá. Nálunk szenteste mindig vacsora volt, mert előtte senkinek nem volt ideje főzni. Régen még 25-én délelőtt kiadtuk a habos süteményeket, és csak délben zártunk be. Ugyanez volt az én szüleimnél is, így szoktuk meg. Ezt látod, ez lesz természetes. A pártállam idején nem lehetett alkalmazottat tartani, minden családtagra nagyon nagy szükség volt. Mikor már ésszel elég nagyok voltunk a segítéshez, akkor már csak az kellett, hogy fizikailag is elérjük a pultot, ha meg nem, akkor nekem például az apám odarakott egy sámlit a fagyihoz, hogy arra állva elérjem – meséli Auguszt Olga. – Ami pedig az utánpótlást illeti: a 8 unoka közül 1 lány, és Auguszta egyik fia már „besegít”, szóval valószínű, hogy őt is elkapja majd a „gépszíj”, szakma szeretete, ami a lányokat is magával ragadta.

Auguszt Olga mindenesetre az összes többi unokával is „foglalkozik”, ismeri mindegyikük kedvenc sütijét, amiket együtt készítenek el a nagymama és a gyerekek közös örömére, aztán a többi majd elválik…

 

---

A dinasztia 

Auguszt Elemér cukrászmester és Resetka Olga három gyermeke közül Olga és József folytatta a szakmát. Budapesten négy helyen működik cukrászda a 150 éves Auguszt-hagyomány mentén. A Sasadi úti Auguszt Pavilonban Auguszt Olga és Auguszta lánya, a belvárosi Kossuth Lajos utcában, a Fény utcában Auguszt József (Olga testvére) és felesége, Ibolya, nyár óta pedig Auguszt Flóra a Géraldine-Augusztban várja a vendégeket a Múzeumkertben. 

A Zserbó

A bejgli mellett a zserbó a tipikus karácsonyi sütemény – kíváncsiak voltunk, hogyan készíti el azt a 150 éves cukrászdinasztia tagja, Auguszt Olga. Megtudtuk tőle, hogy a zserbó azért karácsonyi sütemény, mert bejglitésztából készül, és persze azért is, mert dió van benne. Méghozzá sok. Náluk legalábbis ez a szokás.

Hozzávaló 4 réteghez

Tészta

1,5-2 dl víz

20 dkg porcukor

3 dkg élesztő

60 dkg finom liszt

30 dkg vaj

1 csipet só

Töltelék

40 dkg dió (darált)

15 dkg méz

60 dkg házi sárgabarack lekvár

Csokimáz

15 dkg 56 % étcsokoládé

5 dkg fehér csokoládé

Tészta

A hozzávalókat összedolgozzuk, míg egy jól formázható zsíros tésztát kapunk. Négy részre osztjuk, mindet kinyújtjuk, és az egyes tészta rétegek közé elosztjuk a tölteléket, majd így együtt tesszük a sütőbe, közepesnél alacsonyabb hőfokon jó ideig sütjük. 

Töltelék

A diót ehhez finomabbra daráljuk, mint a bejglibe, és házi főzésű sárgabarack lekvárral fellazítjuk.

Csokimáz

Mielőtt rákerül a csoki, vékonyan megkenjük a tetejét lekvárral. Az étcsokit gőz fölött megolvasztjuk, zsírpapírból tölcsért formázunk, és abból csorgatjuk rá a süteményre, ezt késsel elsimítjuk. Amikor az étcsoki már egy picit megdermedt, egy másik zsírpapírtölcsérből vonalakat húzunk a fehércsokiból a fekete alapra, majd ezt egy fogpiszkálóvak átrajzoljuk.

A kész zserbót meleg vízbe mártott, váltott késekkel szeleteljük, hogy ne törjön össze a tetején a csoki.