Olaf Scholz német kancellár a Budestagban tartott beszédében az új német kormány uniós politikáját érintve a minősített többségi döntéshozatal kiszélesítéséről és a szorosabb, egyes tagországok nélküli, együttműködésről beszélt. „Mindkét kancellári megjegyzés az európai integráció szorosabbra fűzése melletti nagyon erőteljes kiállást jelenti” – mondta el megkeresésünkre dr. Tóth Norbert nemzetközi jogász.
Nagyobb országoknak kedvező szabály
Ki kell terjeszteni a minősített többségi döntéshozatalt az Európai Unió Tanácsában – jelentette ki az MTI híradása szerint Olaf Scholz német kancellár Berlinben a szövetségi parlamentben. A minősített többségű döntéshozatal azt jelenti, hogy legalább a tagok 55 szalékának támogatása kell (ez legkevesebb 15 országot jelent), egyúttal a támogató tagállamok mögött ott kell lennie az EU összlakossága legalább 65 százalékának. Ez a nagyobb országoknak kedvező szabály.
Az Európai Tanácsban a tagállamok állam- és kormányfői ülnek, a Tanács (Európai Unió Tanácsa, vagy Miniszterek Tanácsa) pedig szakminiszteri szinten ülésezik. Az Európai Tanács politikai döntéseket hoz, az Európai Unió Tanácsa pedig az uniós jogalkotásban vesz részt. Az Európai Tanácsban a döntéshozatal egyhangúlag történik, (amit akár egyetlen tag is megvétózhat), a Tanácsban a minősített többségű döntéshozatal a főszabály.
Biztonságpolitikai kérdésekben ma még egyhangú döntés szükséges
Az Európai Unió Tanácsa esetében maradt néhány olyan terület, ahol
mégsem minősített többséggel, hanem egyhangúlag kell dönteni, ami a kisebb államoknak kedvező,
ilyen például a közös kül- és biztonságpolitika – fejtette ki megkeresésünkre Tóth Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Jogi Tanszékének docense.
hirdetésÚgynevezett áthidaló rendelkezésekkel – ilyen a lisszaboni szerződés – a kisebb államoknak kedvező egyhangú döntéshozatalt át lehet alakítani minősített többségű döntéshozatallá. Ehhez azonban az kell, hogy az Európai Tanács kormány és államfői egyhangú döntéssel hozzájáruljanak. Ha ez megtörténne, a döntéshozatal sokkal egyszerűbbé válhatna, például a nagyobb országok számára egy sor fontos területen, mivel a „kicsik” nem tudnának „akadékoskodni” a továbbiakban.
A „kicsik” így viszont leértékelődnének,
mivel kevesebb ütőkártya maradna a kezükben – folytatta az elemzést a nemzetközi jogász.
Szorosabb integráció bizonyos tagországok nélkül
Olaf Scholz beszédében hangsúlyozta: továbbra is biztosítani kell azt is, hogy a közösség szorosabb együttműködésre hajlandó tagjai a többi tagország nélkül előmozdíthassák integrációjukat, mint például az euró vagy a schengeni övezet ügyében.
Tóth Norbert szerint arról van szó, hogy nem minden tagállam ért egyet az integráció továbbvitelében minden területen. Ismert példa erre az Európai Ügyészség létrehozása, amelyhez nem minden tagország csatlakozott. Lehetőség van az integráció elmélyítésére akkor is, ha azt nem minden állam támogatja kezdetben. Ennek eszköze az úgynevezett megerősített együttműködés, ami azt jelenti, hogy meghatározott feltételek esetén
legalább kilenc tagállam tovább mélyítheti az integrációt egymás között,
de ehhez a kimaradó országok később bármikor csatlakozhatnak.
