Végnapjait éli a román államiság?

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése szerint válságban van a román államiság, mely a katasztrofális víruskezelésben mutatkozik meg a legjobban. Oka, hogy az elmúlt egy évtizedben egy tekintélyét vesztett, klánérdekeknek kiszolgáltatott, cselekvőképtelen országgá vált.

Folyamatos politikai válság

Már a tavaszi oltáskampány során is látni lehetett, hogy az ország képtelen a hatékony védekezés megszervezésére. Azóta pedig egyértelművé vált, hogy a kormányzati instabilitás eredményezte a víruskezelési kudarcot az országban – jegyzi meg Benedek Zsombor és Biró András Romániáról szóló legújabb elemzésékben.

Mint ismeretes, 2010 és 2021 között Romániának 16 különböző kormánya volt, így kijelenthető, hogy 10 éve van állandó politikai válságban. Utoljára 2004 és 2008 között Călin Popescu-Tăriceanu kormánya tudta kitölteni négyéves mandátumát.

A román politikára jellemző sokszínűség folyamatos koalíciós kényszert teremt. Mivel a hagyományos, erős politikai pártok közé tartozó Szociáldemokrata Párt (Partidul Social Democrat, PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (Partidul Național Liberal, PNL) sem képes önálló kormányalakításra, a mellettük lévő kisebbek pártok megkerülhetetlen szereplői annak. Ráadásul egy kormányalakítást bármilyen irányba elmozdíthatnak.  Ezek közé tartozik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (Uniunea Salvați România, USR), a Népi Mozgalom Párt (Partidul Mișcarea Populară, PMP), valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (Alianța Liberalilor și Democraților, ALDE) is.

A többpárti koalíciós kényszer azonban komoly veszélyt vonhat maga után. Egy-egy párt kilépése ugyanis kormányzati instabilitást okozhat, melyre az elmúlt egy évtizedben több példát is mutatott a román politika.

Az együttműködések felbomlása mellett a nagyobb pártok meggyengülése is tapasztalható volt. Külső koalíciós nyomás hatására cserélte le több vezetőjét a Szociáldemokrata és a Nemzeti Liberális Párt.

A folyamatos kudarcok a választópolgárok politikai pártokból való kiábrándultságát vonta maga után. Ezt jól tükrözi az évről-évre csökkenő választási részvétel is. 2008 óta ugyanis közel tíz százalékot esett a választáson résztvevők száma. A 2020. decemberi parlamenti választásokon rekord alacsony volt arányuk. Az elemzés szerint a társadalom belefáradt a folyamatos megújulási kísérletek kudarcaiba.

A „magyarellenesség” hatása a válságra

A cikk kiemeli, hogy az elmúlt években a székelyföldi magyarok eltávolodtak a politikától, mivel úgy érzik, szavazatuk leadása semmin nem változtat. Ezt mutatja, hogy választások idején a székelyföldi megyék rendelkeztek a legalacsonyabb részvételi aránnyal országos szinten. A bizonytalanságot a magyar kisebbség jogainak korlátozása is megerősíti. Valamint ezzel hozható összefüggésbe az is, hogy Székelyföldön a legalacsonyabb az oltakozási hajlandóság az egész országban.

Románia azzal, hogy nem tartja tiszteletben az őshonos kisebbségek alapvető jogait, csak tovább tetézi a krízist. Ráadásul az oltási hajlandóságot is csökkenti.

A magyarok bizalmatlanságát mélyítette az is, amikor a szükségállapot bevezetésével párhuzamosan felfüggesztette az Emberi Jogok Európai Egyezményének alkalmazását. Ahogy arra a XXI. Század Intézete már más elemzésben is rámutatott, a magyarellenesség fokozódása nem ritka a válsággal küzdő országokban, így Romániában és Ukrajnában sem. Az ugyanis megfelelő eszköz arra, hogy eltereljék a figyelmet az állandó kormányválságról.

Veszélyben az állam tekintélye

Számos jel mutatja azt, hogy a román társadalom bizalmatlansággal fordul a tekintélyét vesztett állam felé. Ezt igazolja a járvány kirobbanása óta folyamatos kijárási tilalmak megszegése, illetve azok megkerülése. Az eseten az sem segít, hogy a kijárási tilalmak megszegéséért magas pénzbüntetésre ítélt személyek jogsérelmeinek következtében több tízezer per van kilátásban a hatóságokkal szemben. A Deutsche Welle román nyelvű oldalán érhető el az a 2021 közepén végzett kutatásról szóló beszámoló, mely szerint rendkívül alacsony az állampolgárok politikai intézményekbe vetett hite. A Román Statisztikai Hivatal nemrég készített felmérése pedig azt mutatja, hogy a társadalomnak mindössze csak 1 százaléka bízik meg az elnökben, a parlamentben és a gyógyszertárasokban a koronavírussal kapcsolatban.

A „korrupcióellenesség” eltűnése

A válság elmélyülésében fontos szerepet játszik a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság (Direcţia Naţională Anticorupţie, DNA) elmúlt két évtizedes hanyatlása is. A „korrupcióellenes” ügynökséget eredetileg 2002-ben Traian Băsescu elnök alapította a NATO-csatlakozás feltételeként. Azt azonban a saját köreihez tartozó jogászokkal töltötte fel és ellenfeleinek leszámolására használta. Az intézményre azt sem vetett jó fényt, amikor kiderült, hogy 2009-ben a román titkosszolgálattal (Serviciul Român de Informații, SRI) együttműködve hallgattak le több mint 6 millió embert. A történetet tovább mélyítette, hogy 2020-ra kiderült a 2013 óta a Laura Codruța Kövesi főügyész által vezetett DNA kezdeményezte ügyek politikailag motiváltak voltak. S hogy még ezt is tupírozzák, a leváltott Codruţa Kövesit az újonnan megalapított Európai Főügyészség vezetőjének választották 2019 októberében. A történtekből világosan látható, hogy bár a korrupcióellenesség politikai hívószóként jól alkalmazható, a valóságban minden kormány ellenfeleinek leszámolására használta.

Új irányvonalak

Az elmúlt években kialakult politikai káoszt a koronavírus-járvány tovább fokozta. Hatására új társadalmi-politikai törésvonalak jelentek meg, melyek olyan pártok megerősödését vonta magával, mint a „mindenellenességéről” ismert Románok Egyesüléséért Szövetségét (Alianța pentru Unirea Românilor, AUR). A mindent és mindenkit gyűlölő párt jelenleg a negyedik legnagyobb politikai erővel bír a parlamentben. Az általuk képviselt új irányvonal pedig a járványhoz való viszonyulásokban érhető tetten. A társadalomban ugyanis kialakult egy többség, mely szembemegy minden járványügyi intézkedéssel, s mely az AUR bázisát is alkotja.

A párt népszerűségéhez járult hozzá az ortodox egyház üzenetei körül kirobbant vita is. A járványügyi intézkedések következtében az ortodox egyház nehezen érte el híveit. Ezért nyíltan buzdított a szabályozások ellen, ráadásul a jó egyházi kapcsolatokkal rendelkező AUR társelnökkel fotózkodva több pap is a támogatásáról biztosította a pártot.

A koalíciós kormányzás, mint intő példa

A romániai politika elmúlt évtizedben tapasztalható eseményei elrettentő példát jelenthetnek Magyarország számára is – jegyzi meg az elemzés. A szomszédos ország bebizonyította, hogy a jelentős ideológiai, nemzetpolitikai és gazdaságfilozófiai különbözőségek nem eredményezhetnek hosszútávú és stabil együttműködést. Az egyes klánérdekek érvényesítése, a hatalom iránti vágy és a közös ellenség legyőzése, mint motiváció csupán ideig-óráig tartja össze a különböző tömörüléseket. Hatalomra való kerülésük után azonban biztosra vehető, hogy káoszt és instabilitást hoznak.

A cikk szerint a borzasztó romániai járványkezelés a folyamatosan ingatag kormányzás következménye.

A fennálló helyzet kialakulásában pedig olyan tényezők játszottak szerepet, mint a politikai együttműködések állandó változása, a magyar kisebbséggel szembeni jogsértések és politikai kendőzésre való felhasználása, a korrupcióellenes hivatal kínos működése és az AUR megerősödése. Megrendült a román államba vetett bizalom és leginkább ennek tudható be az országban tapasztalható nagy méretű oltásellenesség is – zárja sorait a XXI. Század Intézet két kutatója.

 

Kiemelt képünkön: Ludovic Orban ügyvezető román miniszterelnök. Fotó:MTI/EPA/Robert Ghement

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!