Eltűnt épületek nyomában (22.)
A Lánchíd és az Erzsébet híd közötti Duna-part Budapest legértékesebb területe, hiszen fantasztikus kilátás nyílik a Budavári Palotára, a Gellért-hegyre, a Dunára és a hidakra is. A reformkorban a korra jellemző klasszicista épületek sorakoztak a területen. Azonban az 1838-as nagy pesti árvíz rávilágított a folyó melletti városrész sérülékenységére. Egy fővároshoz méltó, igényesen kiépített, kétszintű rakpart kiépítése a Lánchíd átadását követően kapott nagy lendületet. Már az 1848-as forradalom utáni években elindult a rakpart megépítése északi és déli irányban egyaránt: déli irányban, a Vigadótól délre Al-Dunasornak, tőle északra Fel-Dunasornak nevezték el a partszakaszt. Az elkészült védműrendszer huszonöt métert elvett az egykori szabályozatlan Duna területéből. Az így kapott hatalmas belvárosi telken fasorral övezett korzót vagy épületeket is lehetett emelni. A főváros vezetése hosszas gondolkodás után végül eldöntötte, hogy a területet felparcellázza és értékesíti. Az így szerzett bevételből pedig az új épületek előtt, egy igényes, de a korábbi elképzelésekkel szemben, jóval vékonyabb korzót építtet. 
Gróf Széchenyi Ödön, Széchenyi István ifjabbik gyermeke, a magyar állami tűzoltóság megszervezője, elkötelezett volt a hazai vendéglátóipar fejlesztéséért is. Kezdeményezésére megalakult 1868-ban az Első Magyar Szálloda Rt., mely célul tűzte ki egy négyemeletes luxusszálloda megépítését az Al-Dunasorra. Még ugyanabban az évben terveket kértek be Pucher Józseftől, majd Incze Györgytől, de az igazgatóság egyikkel sem volt megelégedve. Végül Szkalnitzky Antalt bízták meg, aki Koch Henrikkel közösen alkotott. Szkalnitzky Antal neve szinte összeforrt a századfordulón rohamtempóval fejlődő Budapesttel. Tragikusan rövid élete során máig meghatározó épületekkel gazdagította a fővárost. Nevéhez fűződik a Magyar Tudományos Akadémia épülete, a Bagolyvár az állatkertben, az Oktogon épületei, a Thonet-ház a Vigadó téren, a Károlyi és a Zichy-palota a Nemzeti Múzeum mögött, a Főposta épülete a Petőfi Sándor utcában, az egyetemi könyvtár és az egykori Pesti Színház (Nemzeti Színház) saroképülete az Astorián. De számos középületet tervezett a történelmi Magyarország területén Körmöcbányától Aradig. 
Szkalnitzky és Koch a bécsi Heinrichhof mintájára egy óriási neoreneszánsz épületet alkotott meg. A két és fél év alatt, 1871 nyarára elkészült Grand Hotel Hungária, avagy Hungária Nagyszálló, méreteivel, arányaival és a belső térkiképzésben alkalmazott pompájával nagy feltűnést keltett. A Hungária Nagyszálló az európai fővárosok közül csak Párizsban és Bécsben lelt méltó vetélytársra, azonban a Dunára nyíló gyönyörű panorámájával a pesti Grand Hotel Hungária felülmúlta mindegyiket. A Duna-parti huszonhárom ablaktengelyes homlokzatát közép- és oldalsó rizalitok tagolták. A rizalitokon elhelyezett egyszintes pavilonok fokozták az épület nagyvárosi jellegét és hangsúlyosabbá tették a környezetében elhelyezkedő épületekhez képest. A hotel külső megjelenése, a nevéhez hűen, nemzeti színekben pompázott: a homlokzat burkolata enyhén pirosas színezésű volt, ablakai fehérre voltak mázolva, az ablakokon elhelyezett redőnyök pedig zöld színt kaptak. A főbejárat az északi keskenyebb, Kishíd utcai oldalra került, nehogy csökkentse vagy megtörje a Dunára néző csodás kilátást. 
Belépve az épületbe egy márványoszlopokon nyugvó, boltívesen kiképzett csarnokba érkeztek a vendégek, ahol a világítást kristálycsillárok szolgáltatták. A hall két oldalán található kilenc láb széles, vörös szőnyeggel borított márványlépcső az emeleteken elhelyezkedő 302 szoba valamelyikébe vezetett, míg a középső részen tovább haladva az épület északi udvarába lehetett eljutni, amelyet egy hatalmas, színes ólomüveggel színezett tető fedett. Itt alakították ki a káprázatos nagy éttermet: a kétemeletnyi magas terem oldalait Teuchert Károly pesti festő aranyalapra festett alakjai díszítették. Külön attrakciószámba ment, hogy a falakon kilenc darab óriás tükröt helyeztek el, ami a fény- és térérzet további növelését szolgálta. Az épület középső rizalitja mögött, az első emeleten helyezkedett el a másik nagy reprezentatív helyiség, a díszterem, ahol hangversenyeket és bálokat rendeztek. A hatalmas szálloda déli udvarán a kovácsoltvas oszlopokkal szegélyezett kis étterem helyezkedett el, amely közepén Hungária négy méter magas, márványból készült allegorikus nőalakja volt látható. A kis étterem tetejét ugyancsak színes ólomüvegekkel fedték be, amelyet a korszak nagy mesterének, Róth Miksának gyárában készítettek. 
A Grand Hotel Hungária nemcsak modern volt, de a luxusigényeket is kielégítette. Már építésekor volt benne lift, elektromos világítás, központi porszívó, sőt, távíró is működött a falai között. Szobái mindegyike rendelkezett hideg és meleg vizes fürdőszobával. A nyolc darab, többszobás, Dunára néző lakosztályok olyan csengőrendszerrel voltak felszerelve, amelyek a központi recepción szólaltak meg.
Az épület tetején hat darab egyszintes pavilon helyezkedett el a rizalitok mentén. Ezekben a vendégek igényeit szolgáló, fantasztikus kilátással rendelkező, olvasó-, levelező- és dohányzóterem, illetve kávézó, szépségszalon, illetve egy kisebb kápolna volt berendezve. A Grand Hotel Hungária épülete volt az első Magyarországon, amely légfűtéssel és légkondicionálóval volt felszerelve. A légkondicionáló hideg levegőt fújt be a meleg nyári napokon, amely a pincerendszerben elhelyezett jégkamrából származott. Az épületnek nemcsak a föld felett voltak hatalmas termei: egy 4,5 méter magas alagsor terült el a föld felszíne alatt, amely magába foglalta a főkonyhát, a sütödét, az édességek készítésére szolgáló cukrászdát, a légkondicionálást biztosító jégkamrát, a mosodát, a légfűtő berendezést, valamint a gőzgépkamrát is. 
A Hungária megnyitását követően sorra húzták fel a neves szállodákat a korzón: felépült a Ritz, a Bristol, a Carlton és a Hotel Duna Palota. Így vált a belvárosi korzó Európa-szerte ismert, luxus turisztikai desztinációvá. Számos híres vendége és lakója volt a Hungária Nagyszállónak. Liszt Ferenc az 1870-es években gyakran koncertezett a díszteremben, egy rövid ideig pedig lakója is volt a hotelnek.
Egy másik nagy zeneszerző Richard Wagner és felesége 1875-ben szállt meg néhány napra a második emeleti Dunára néző lakosztályban. A Grand Hotel Hungária 1878-ban nemzetközi hírverést kapott, mivel itt járt a walesi herceg, a későbbi VII. Edward, Nagy-Britannia királya. 1900-ban pedig a perzsa sah vett ki nyolcvannégy szobát saját maga és kísérete számára. Más hírességek is előszeretettel szálltak meg a Hungáriában, amikor Budapesten jártak.
Például Theodore Roosevelt amerikai elnök is, aki egy több hetes magyarországi és erdélyi túrája alkalmával szállt meg a hotelben. A Hungária lakója volt még Thomas Edison feltaláló-üzletember, Giacomo Puccini, Richard Strauss és Lehár Ferenc zeneszerzők, valamint César Ritz szállodalánc-tulajdonos felesége, Marie-Louise Beck, akik valószínűleg a konkurenciát akarták felmérni. Számos fontos eseménynek is helyet adott az épület: 1877-ben itt mutatta be Takács János és E. Flamm az általuk feltalált telefonkészüléket. 1884-ben pedig Munkácsy Mihály Krisztus a keresztfán című festményének bemutatója után itt adott fogadást a főváros vezetése a híres festőművész tiszteletére. 
Sajnos nem csak vidám eseményeknek adott helyet a Hungária. A Dunára néző negyedik emeleti szobájában hunyt el szívinfarktus következtében a 48 éves Puskás Tivadar, a telefonhírmondó feltalálója. A Tanácsköztársaság idején az épületet kisajátították a kommunisták, sőt át is nevezték: Szovjetház lett az új neve. Ez lett a Forradalmi Kormányzótanács székhelye, ahol a népbiztosok laktak. De itt volt Szamuely Tibor rettegett terrorszervezete, a Lenin-fiúk bázisa is, akik véres vallatásokra is használték a patinás épületet. A Tanácsköztársaság leverését követően a szálloda visszakapta eredeti funkcióját, vagyis újra hotel lett. A két világháború között a Hungária Nagyszálló nemcsak egy luxushotelként működött, hanem a társasági élet egyik központja is volt. Rendszeresen tartottak a szállodában bálokat, fogadásokat, farsangi mulatságokat és pártlakomákat is. Aztán jött a II. világháború és véget vetett mindennek. 
1944-45 telén ádáz harc dúlt a budai várat erődként védő német, magyar és nyilas erők, illetve a korzón felállított nehéztüzérséggel támadó szovjet erők között. A budai vár a szovjet nehéztüzérség gyilkos pergőtüzétől pusztult el, a pesti Duna-sor pedig a német ágyúk miatt kapott számos belövést. A Grand Hotel Hungária és a környező hotelek vesztét végül nem a német ágyúk, hanem egy célt tévesztett bombaszőnyeg okozta, ahol a bombázók úgynevezett „láncos bombákkal” támadták a dunai átkelőket.
A bombatalálat következtében jelentős károkat szenvedett a magyar vendéglátóipar zászlóshajója. Megsemmisültek a Róth Miksa-féle üvegtetők, az északi szárny egyes részein két emelet mélységig beszakadtak a födémek. Az igazi pusztítást azonban a bombatámadás után elharapózó tűzvész okozta, amelyet közel három napig nem voltak képesek eloltani, mert az ostrom alatt a fővárosi tűzőrség emberállománya katonai szolgálatra volt kötelezve, illetve a mozdítható tűzoltófecskendőket a nyilasok korábban nyugatra szállították. A tűzvész után a megmaradt berendezési tárgyak, például a Zsolnay tányérok és az ezüst étkészletek, szovjet fosztogatók martalékává váltak. 
A háborút követően, több lépcsőben az összes Duna-parti szállodát lebontották, holott fényképes beszámolók és a rendszerváltás után nyilvánosságra hozott egykori jelentések is alátámasztják: az épületek mindegyike, köztük a Grand Hotel Hungária is, menthető állapotban voltak. Az egykori Al-Dunasor szállodái helyén hatalmas üres telekre 1969-ben épült fel a Duna Intercontinental szálloda Finta József tervei alapján. Az új hotel épülete merénylet volt a pesti Dunasor látványa ellen: a szálloda modernista-szocreál stílusa mellett, magasságával és derékszöget bezáró homlokzatával is megalázza a környezetében található historizáló épületeket. Egy közelmúltban lezajlott, építészekből álló fórumon már nyílt titokként kezelték a résztvevők, hogy a pesti oldal látképét negatívan befolyásoló szálloda napjai meg vannak számlálva, és már tervezik az egykori szállodasor épületeinek újjáépítését.
(A sorozat jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
