Elvesztette a pert Hanol Ádám és Pál Márton – az ítélet és ami mögötte van
Ahogy arról csütörtökön beszámoltunk, a Fővárosi Ítélőtábla kimondta: nem sértett jogszabályt a Vasarnap.hu a Milyen jövő elé néz a „kétapukás” kisfiú? című cikkel, amely miatt Pál Márton és Hanol Ádám indított pert.
Közéleti üggyé vált és nyilvános viták témája volt az elmúlt időszakban – a sajtóban és sok egyéb fórumon is – az örökbefogadásra vonatkozó jogszabályok módosítása, melyek célja az azonos neműek örökbefogadásának kizárása volt.
Hanol Ádám és Pál Márton – a Háttér Társaság által is támogatott „ügy” arcaiként – ebben a társadalmi vitában közreműködve, nevüket és arcukat felvállalva jelentek meg a sajtónyilvánosság előtt mint homoszexuális, gyakorló örökbefogadó „szülők”.
A Vasárnap hasábjain megjelent, Milyen jövő elé néz a „kétapukás” kisfiú című jegyzet – Hanol Ádám és Pál Márton által kifogásolt – szövege azonos nemű örökbefogadókat említett névmegjelölés nélkül. A jegyzet azt is tartalmazta, hogy az örökbefogadók az örökbefogadási eljárás során valószínűleg nem nyilatkoztak a kétférfis családmodellről, melyben élnek.
A cikkel szemben Hanol Ádám és Pál Márton sajtóhelyreigazítási pert indított, melyet első fokon megnyert.
A másodfokú bíróság azonban már a Vasárnap javára döntött.
Nyilvános párbeszéd, alaptörvény, sajtószabadság
Az ítélet indoklása szerint, amennyiben egy közlemény közügyeket tárgyal, elengedhetetlen annak alapjogi szempontú vizsgálata, azaz annak mérlegelése, hogy a felperes személyiségi joga, vagy a szólásszabadság, a szabad véleménynyilvánításhoz való jog élvez-e elsőbbséget a konkrét esetben.
A perben az nem volt vitatott, hogy az azonos neműeknek a gyermekek örökbefogadására vonatkozó lehetőségei és ennek jogi szabályozása széleskörű társadalmi vitát váltottak ki – vagyis hogy a téma közügynek minősül.
Hiszen Pál Márton és Hanol Ádám önként vállalták a nyilvánosság előtt személyes helyzetük részletes feltárását és az örökbefogadási eljáráshoz kötődően a jogi normák módosításával kapcsolatos álláspontjuk nyilvános megfogalmazását, és ezzel a közérdekű témáról folyó nyilvános párbeszéd részévé, a közéleti vita aktív alakítóiává váltak.
Ebből következően a jogvita keretei között Pál Márton és Hanol Ádám személyiségvédelme korlátozottabb, személyüket illetően a véleménynyilvánítás lehetőségei tágabbak.
Cikkünk lényegi mondanivalója, mint azt a másodfokú bíróság is megállapította, az, hogy
az azonos nemű párok együttélésével kapcsolatos tolerancia nem lehet korlátok nélküli, hogy a társadalom többsége az azonos neműek örökbefogadásával kapcsolatban elutasító; és a jogszabályi környezet is ezt fejezi ki
azzal, hogy kizárólag házaspárok, illetve egyedülálló személyek számára engedélyezett az örökbefogadás – melyből következik, hogy amennyiben az örökbefogadott gyermek mégsem egy házaspár vagy egy egyedülálló személy nevelésébe kerül, az feltehetően a jogszabályi környezet kijátszásának eredménye.
Ehhez képest Pál Márton a médiában, majd a perben is akként nyilatkozott, hogy az örökbefogadási eljárásban egyedülállóként tüntette fel magát, azaz a jogi feltételrendszer ismeretében valós családi állapotától mégis eltérő állapotot adott meg, a helyzet ellentmondásos voltát tehát kifejezetten elismerte.
A cikk szerzője ebből vont le következtetést – mely azonban az ítélkezési gyakorlat szerint a sajtó-helyreigazítást nem alapozza meg.
A másodfokú bíróság rámutatott: a sajtószabadság érvényesülésének fontos része az, hogy a sajtó számára adott legyen annak lehetősége, hogy a tudomására jutott tényekből, adatokból következtetéseket vonjon le és erről kifejtse véleményét.
A másodfokú bíróság szerint tehát a közlés, azaz cikkünk értékítéletnek minősül, a szerző által levont következtetések a szabad véleménynyilvánítás jogi keretei között maradtak.
A Milyen jövő elé néz a „kétapukás” kisfiú című cikkünk összességében az örökbefogadás magyarországi jogi feltételrendszerével és annak kijátszhatóságával foglalkozott általánosságban, illetve Pál Márton és Hanol Ádám konkrét példáján keresztül, és ebből vont le következtetéseket, értékítéletet.
Az ítélet megváltoztatásának eredményeként a felperesek az elsőfokú eljárásra kiterjedően is pervesztesek.
Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Pixabay
